Hernádi Zsolt: semmi ok pánikra
Miután a Mandineren a MOL-vezér azt kérdezte, mikor lesz újra normalitás, pénteken az MCC Feszt-en arról beszélt, hogy a magyar iparpolitika diszfunkcionálisan működik.
Egy hét sem telt el és ismét erőteljesen bírálta a magyar gazdaságpolitikát, főleg a különadókat és a kiszámíthatatlanságot Hernádi Zsolt, a Mol vezére – írta meg a 444.
„Nem biztos, hogy ez kellő súllyal van meg a döntéshozók fejében. A különadók és a szabályozói bizonytalanság miatt a beruházások csökkenését fogjuk látni. Az egyik első, amit egy beruházó megnéz, a szabályozói kiszámíthatóság. Persze, négy éve havária van, de nem mindegy, hogy utána mit csinálunk, és meddig hivatkozunk erre a haváriára” – mondta Hernádi Zsolt.
Hozzátette, másfél éve látja, hogy több a lukfoltozás. Egy vállalkozó, cégvezető nem tudja korlátlanul növelni a bevételeit, mint a kormány egy adóemeléssel.
Hernádi elmondta, kritikáit már többször jelezte Orbán Viktornak és Nagy Mártonnak is, de a mostanira egyelőre nem kapott választ nem nyilvánosan sem. Ezzel együtt szerinte valószínűleg odafigyelnek rá, önkorrekciónak gondolja azt is, hogy az állami vállalatoknál költségcsökkentést rendeltek el.
„Nem biztos, hogy ez a tökéletes válasz, de fontos, hogy a begyűjtött pénz elköltésére odafigyeljenek.”
Hernádi azt állította, meglepte, hogy a Lukoil ukrajnai olajszállítása leállt, miután az orosz vállalatot feltették az ukrán szankciós listára.
„Az alapkérdésre nincs válasz, hogy miért került fel a Lukoil az ukrán szankciós listára, elvágva ezzel Magyarország és Szlovákia legfontosabb olajimportját, miközben más orosz energiavállalatok továbbra is szállíthatnak” - mondta a Mol elnök-vezérigazgatója. Mint mondta, folyamatosak a tárgyalások, hogy folytatódjon a szállítás.
Hernádi szerint nincs semmi ok a pánikra.
„Higgyék el, amíg mi nem szólalunk fel, addig nem kell aggódni. Ha megint bejönne egy árstop, abból hamarabb lenne üzemanyaghiány, mint ebből.”
Szerinte azért nem lehet lemondani a Barátság olajvezetékről, mert akkor Magyarországnak csak egy beszállítási útvonala marad. Hangsúlyozta, hogy Magyarország többszörösen kiszolgáltatott: a déli Adria-vezeték kapacitás nem elég a magyar, a szlovák és a cseh finomítói igények együttes kielégítésére, a horvátok pedig a háborúban keményen megemelték a szállítási díjat (Hernádi szerint az európai benchmark ár 4,5-5-szörösére), és nem adtak hosszú távú szerződést.
Hernádi úgy vélte, a magyar tárgyalási pozíciókat nem rontja, hogy ő nem léphet be Horvátországba, ahol őt egy – mások által kétséges megalapozottságúnak tartott, de jogerős – börtönbüntetésre ítélték.
Az akkumulátoriparra épülő magyar iparfejlesztésről a Mol vezére Esztergomban csak annyit mondott hogy „nem rossz, hogy a kínaiakkal álltunk össze ebben”, mert valószínűleg a kisautógyártás lesz az elektromosautó-gyártás jövője, amiben Kína vezet, „de a teljes közlekedést mai tudásunk szerint képtelenség lesz átállítani” elektromosra.
A Mol lakossági szempontból is leginkább akutnak látszó problémáját, az új visszaváltási rendszer csődjét Hernádi Zsolt nem látja olyan súlyosnak, és szerinte igazságtalan egy hónap után számonkérni, hogy leálltak a gépek, hogy a személyzet több helyen még csak tanulja a rendszert, ami egyelőre nem bírja a kapacitást.