Hodász atya: nem kell népszavazás, nem a meleglobbitól kell félteni a gyerekeket
A fiatalkori depresszió, szorongás és a különböző függőségek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a gyerekeinkre, mint a nemátalakító műtétek – írta a katolikus pap, aki szerint nem népszavazás kell, hanem meg kellene szabadulni a teljesítménykényszertől.
Hodász András a Szemléleken megjelent írásában, amit a hvg.hu vett észre, azt hangsúlyozta, hogy már a tizenévesek körében is nagy arányban van jelen a depresszió, a szorongás és a különböző függőségek. „Mi meg a nemátalakító műtétekkel vagyunk elfoglalva… mintha nem lenne baj, ha felvágják az ereiket, csak a születési nemükben haljanak meg!”
„Hetek óta hangos a magyar közbeszéd az új népszavazási kezdeményezéstől, amely a gyermekeinket hivatott megvédeni a nyugatról begyűrűző, dekadens, erőszakos meleglobbitól. Úgy tűnhet, ez minden idők legnagyobb veszélye” – kezdi a Szemléleken megjelent írását Hodász András, de a katolikus pap gyorsan hozzáteszi, szerinte „van valami, ami sokkal nagyobb baj, rengeteg gyereket érint, és nem nyugatról jön, hanem itt van már évek óta, csak nem vesszük észre”.
Ez pedig a kiégés, az elmagányosodás, a szorongás, az alacsony önbecsülés és a depresszió. Hodász András azt írja, papként sokat foglalkozik fiatalokkal, plébánosként beszélget hitoktatókkal, iskolai órákra jár és megdöbbenve látja, hogy mennyi fiatal, tehetséges, jó képességű lány és fiú hiszi magát tehetségtelennek, gyenge képességűnek, haszontalannak. „És lehet, hogy mi megvédjük őket a nemátalakító műtétektől, de úgy tűnik, hogy nem tudjuk megvédeni őket saját életük sötétségétől.”
„Nem kell nemzeti konzultáció, nem kell népszavazás. Egy dologra van szükség: mondjuk el nekik, hogy akkor is szeretjük őket, ha nem ötössel térnek haza! Hogy a teljesítmény fontos, de nem minden. Nem azon múlik a boldogság. Mondjuk el nekik, hogy értékesek, függetlenül a fizetésük összegétől és a diplomáik számától! Hogy csinálhatják azt, amit szeretnek, akkor is, ha nem kapnak érte milliós juttatást. És ne mondogassuk nekik, hogy tökéletesek! Mondogassuk azt, hogy szerethetőek! Tanítsuk meg őket, hogy az élet velejárói a bukások, a sikertelenségek – ezekkel együtt kell elfogadnunk magunkat, és ők nem ezek ellenére, hanem ezekkel együtt méltók a szeretetre! És hogy lehetnek olimpiai bajnokok, de tényleg csak akkor, ha ők akarják, és szívesen dolgoznak érte. Mert máskülönben megfosztjuk őket a legfontosabbtól: az önfeledt, boldog gyerekkortól. És ez sokkal rosszabb, mint egy nemátalakító műtét” – zárja gondolatait Hodász atya.
