Horváth Csaba pozitív ösztönzőkkel érné el, hogy preferált szakma legyen a háziorvosé
Megjelent a kormányrendelet a háziorvosi és szakdolgozói bértámogatásról és a praxisközösségekről. A háziorvosoknak 2021. február 28-ig nyilatkozniuk kell arról, hogy belépnek-e, és ha igen, milyen szintű praxisközösségbe lépnek be, de csak akkor kapnak béremelést, ha megteszik. Az MSZP egészségügyi kabinetjének tagja, Szelényi Zoltán orvos-közgazdász a beléptetés elhalasztását javasolta. Szerettük volna megtudni, mit szólnak a rendelethez a XIII., a VI. és a XIV. kerületi önkormányzat polgármesterei. Angyalföldről azt a választ kaptuk, hogy nem kívánnak válaszolni, mert ebben a kérdésben nincs az önkormányzatnak szerepe, feladata, Terézváros polgármestere sűrű programja miatt nem tudott válaszolni. Egyedül Horváth Csaba, Zugló polgármestere nyilatkozott. Szerinte alapvetően helyes irány a praxisközösségek szorgalmazása, de azt pozitív ösztönzéssel kellene előmozdítani.
– Ön szerint helyes lépés volt a háziorvosokat praxisközösségbe tömörítő kormányrendelet az államtól?
– Tulajdonképpen igen. Véleményem szerint ez segít abban, hogy az egymás ügyeleti rendjét kisegítve, kevesebb orvos nagyobb területet tudjon lefedni, és senki ne maradjon ellátatlanul. Azt gondolom, hogy ez alapvetően helyes irány.
– A háziorvosoknak február 28-ig dönteniük kell, hogy belépnek-e vagy sem a praxisközösségbe. Mi lesz a háziorvosi rendszerrel? Lesz elég háziorvos márciustól?
„ Én azt gondolom, hogy pozitív ösztönzőkkel kellene ezt a praxisközösségi irányt tartani és előmozdítani. Inkább pozitív ösztönzőket használnék, mint tiltást. Ennek a praxisközösségi javaslatnak az az alapja, hogy évek óta egyre kevesebb és kevesebb háziorvos van Magyarországon, és egyre több olyan körzet van, ahol nincs háziorvos. Ha jól alakul a praxisközösségi rendszer, akkor segíthet abban, hogy mindenhova jusson háziorvos, oda is, ahol most nem található. Persze, el lehetne érni ezt úgy is, ha jobb feltételeket biztosítanának a háziorvosoknak arra, hogy vállalkozzanak az ellátásra vidéki háziorvosként.
– Az alapellátásban dolgozók főként vállalkozók, nyugdíjasok vagy nyugdíj előtt állók, de a béremelésüket a praxisközösséghez kötik. Ők fogják vállalni ezután is a munkát?
– Ez nagyon jó kérdés. Sajnálatos módon, az elmúlt egy év azt mutatta, hogy nagyon sokan, akik már közel voltak hozzá, vagy betöltötték a nyugdíjkorhatárt, inkább elmentek nyugdíjba, de nem vállalták a kockázatot, illetve az állásnak a lehetőségét, és ez már önmagában is komoly létszámcsökkenéshez vezetett, ami probléma. Én azt értem, hogy a kormányzati törekvések arra irányulnak, hogy ezeket a lyukakat valamilyen módon befoltozzák, de azért, ha én lennék a kormány helyében, inkább a pozitív ösztönzők irányába tennék nagyobb lépéseket. A háziorvosokat a bértámogatáson túl egyéb ösztönzőkkel látnám el annak érdekében, hogy legyen ez egy preferált szakma, amit szívesebben választanak az orvosok.
– Az önkormányzat tud nekik segítséget nyújtani?
– Mi alapvetően szoktunk segíteni. Zugló önkormányzatának elemi érdeke, hogy minden adott háziorvosi körzetben legyen orvos, senki ne maradjon ellátatlanul. Pénzügyi ösztönzők, helyiség-, eszközbiztosítás révén az önkormányzatok a maguk lehetőségeihez mérten próbálják kényeztetni és elismerni a háziorvosaikat, praxisközösségeiket annak érdekében, hogy meg tudják tartani őket. Ez egy verseny az önkormányzatok között, de mivel nincs elég háziorvos, tudjuk, hogy a nap végén lesznek körzetek, amelyek nincsenek ellátva. Ez elsősorban vidéken probléma, és nem is kis mértékben.
– Az MSZP egészségügy kabinetének tagja, Szelényi Zoltán orvos-közgazdász tegnap a háziorvosok praxisközösségbe történő beléptetésének elhalasztását javasolta, mivel a koronavírus elleni oltással kapcsolatos feladatokat a háziorvosi karra terhelték úgy, hogy nem kapnak hozzá érdemi segítséget és logisztikai támogatást, a praxisközösség erőltetése pedig azzal is járhat, hogy márciustól nem lesz elég háziorvos a koronavírus elleni vakcina beadásához. Ön egyetért ezzel a kéréssel?
– Én ezzel maximálisan egyetértek, csak az egyik az egy általános folyamat, a praxisközösségek kialakításának szándéka, a kialakulás előmozdítása az egészségpolitikai folyamat, ami a járvány előtt meglévő problémákat próbálja orvosolni, pontosan azt, hogy hiányoznak orvosok a rendszerből. A járvány pedig egy aktuális helyzet, amiben ez az indítvány valóban tovább szűkíthetné az orvoskínálatot. Az pedig nem lenne szerencsés. Ahogy a beszélgetésünk elején is mondtam, ebben a helyzetben az lenne a célszerű, ha a kormány ezt a szándékát továbbra is fenntartja, akkor további pozitív ösztönzőkkel érné el, hogy vidéki orvosok többen vállaljanak háziorvosi feladatot.
– Ön szerint a továbbiakban rendben lesz a háziorvosi ellátás?
– A városokban igen, a vidéki településeken eddig nagyon nem volt rendben. Hogy attól javul-e, hogy praxisközösségekbe kell szerveződniük, szerintem önmagában nem. Más kérdés, hogy lesz-e elegendő orvos vidéken. Azt gondolom, akkor lesz, ha olyan normatív szorzókat alakítanak ki, amelyek révén egy orvos elgondolkozik azon, elköltözik vidékre a praxisába, vagy a praxisközösségébe. Bár nem vagyok mélyen a téma ismerője, de a praxisközösség feltételeit egyelőre homály fedi. Én annyit tudok erről a folyamatról, amennyit egy önkormányzat tudhat.
