Jávor Benedek a helyreállítási tervről: gyakorlatilag semmilyen kritériumnak nem felel meg – 2. rész

A cikk első része során eljutottunk Jávor Benedekkel a „zöld átállás” elnevezésű tervrészletig. Az írás ezen részében befejezzük a tervezet elemzését és megnézzük mit hagyott ki a kormány ebből a nemzeti tervből.

A következő elem a tervben a körforgásos gazdaság kiépítésére irányul, elsősorban a hulladékgazdálkodásra kihegyezve. Mit ért ez alatt a kormány?

Megjelenik ismét egy szemléletbeli probléma, mert a körforgásos gazdaság ideális esetben nem csupán hulladékgazdálkodást jelent. Ha már körforgásos gazdaságról beszélünk, akkor nagyon fontos lenne itt megemlíteni a hulladék keletkezésének megelőzését, az ökodizájnt és társait, de a program gyakorlatilag leragad ott, hogy hulladékgazdálkodás. Ez nagyon súlyos hiba. Mondjuk, legalább nem égetőműveket akarnak építeni, mert én tartottam tőle, hogy majd azt fogják erőltetni. A komponens lényegében arról szól, hogy az unió által meghatározott újrahasznosítási és hulladékfeldolgozási célszámokat megpróbáljuk elérni. Ezekkel jelenleg elég rosszul állunk.

Ha megnézzük, a tervben is megtaláljuk a tényszámokat és a célszámokat is, például a műanyag újrafeldolgozás terén 2025-ig 50 százalékos célt kéne elérnünk, ami jelenleg harminc-egynéhány százaléknál van, de a többinél is komolyak az elmaradásaink. Ezekre összpontosít a program, ami elég messze van egy viziós megközelítéstől. A cél, hogy megússzák, hogy uniós kötelezettségszegési eljárás induljon Magyarország ellen. Ez azért nagy kár, mert a kormány tíz éve szerencsétlenkedik a hulladékgazdálkodással és a helyzet egyre rosszabb. Részben a rezsicsökkentés kényszerei miatt, nem tudnak egy normális hulladékgazdálkodási és hulladékkezelési piacot kialakítani. Másrészt meg azért, mert az állam úton-útfélen belenyúl és központilag leszabályoz mindent. Valójában arról van szó, hogy egy nagyon rosszul működő rendszert hoztak létre, bár az előző se volt jó. Lehetett volna hová fejlődni, de ahhoz képest is romlott a helyzet.

Erre az alacsony hatékonyságú rendszerre akarnak most elkölteni nagyon sok pénzt, hogy valahogy  teljesíteni tudjuk a célszámokat, de egyáltalán nem nyúlnak hozzá strukturálisan a rendszerhez. Attól még, hogy fejlesztenek ezt-azt, a rendszer alapjaiban nem működőképes. Az elmúlt években is láthattuk, hogy jónéhány településen nem volt szolgáltató és a katasztrófavédelemnek kellett kitalálni, hogyan oldják meg a szemétszállítást. Ez megint klasszikusan tankönyvi hiba, pedig az Európai Bizottság külön felhívta a figyelmet arra, hogy olyan beruházásokat, amik rossz struktúrákat finanszíroznak tovább, azokra nem szívesen adnak pénzt. Ezért úgy gondolom, továbbra is kétséges, hogy ennek az igen sok pénznek az elköltésével sikerül-e teljesítenünk a célszámokat.

Az egész tervezetben megjelenik a digitalizáció, de a kormány szentelt erre egy külön részt is, ahol elsősorban a vállalatok és a közintézmények digitalizációjának fejlesztésével foglalkozik. Mit fognak eredményezni ezek a fejlesztések?

A helyreállításra vonatkozó szabályozás előírja, hogy a nemzeti terveknek teljesíteni kell egy klímaváltozással és egy digitalizációval kapcsolatos pénzügyi költség-arányt. A klímaváltozással kapcsolatos fejlesztésekre kell költeni a pénz 37 százalékát és digitalizációra kell fordítani az összeg 20 százalékát. Azt látni kell, hogy erről a tervről nagyon mély elemzés nélkül is megállapítható, hogy ezeket a célokat nem tudja teljesíteni. Azt írják, hogy a klímaváltozással kapcsolatos költések a terv több mint 50 százalékát teszik ki, de ebbe mindent belegyömöszöltek, amit viszont az Európai Bizottság nem fog elfogadni.

Az például egy vicc, hogy a felsőoktatási projektek jelentős részét gyakorlatilag egy az egyben elszámolták klímával kapcsolatos költségnek. A valóságban messze nem érik el a célszázalékot, jó, ha a fele igaz a becsült 51 százaléknak. Feltehetőleg a digitalizációs célszázalékot sem fogjuk teljesíteni, annak ellenére sem, hogy egy egész komponenst szánt erre a kormány. Maga a digitális infrastruktúra amúgy Magyarországon európai összehasonlításban nem olyan rossz. Azonban amíg a társadalom egy része európai színvonalú szolgáltatásokat tud igénybe venni és megvannak ehhez a kompetenciái is, addig a társadalom egy nem elhanyagolható része gyakorlatilag zéró eléréssel rendelkezik. Ezt kéne ebben a fejezetben megcélozni, hogy a digitális kettészakadtság csökkenjen.

Ezzel kapcsolatban gyakorlatilag nincsen komoly elem ebben a programban, inkább a vállalkozások és a közintézmények digitalizációjára koncentrál a kormány. Itt beszélnünk kell az informatikai vagy információ szegénység fogalmáról. A modern társadalmakban egyre inkább az információ az érték és amennyiben a társadalom egy része nem fér hozzá a megfelelő információkhoz, akkor azok a csoportok radikálisan le fognak szakadni. Ezt el lehetne kerülni egy erre vonatkozó programmal, amit az uniós helyreállítási alapból lehetne finanszírozni. A mostani program nem próbálja megoldani ezt a valós problémát, sőt, inkább hozzájárul a digitális szakadék növekedéséhez. Jobb szolgáltatásokat fog nyújtani azoknak, akik amúgy is hozzáférnek és használják ezeket szolgáltatásokat és eszközöket, miközben nem csinál semmit azokkal, akik nem jutnak hozzá a digitális előnyökhöz.

A kormány egészségügyi fejlesztéseiről már többször olvashattunk. A nemzeti terv finanszírozná az orvosok béremelését és ebből valósítanák meg a Dél-budai Centrumkórházat. Ezek elegendőek a hosszú távú fejlődéshez?

Itt egészen egyszerűen az egészségügyi kötelezettségeitől próbál megszabadulni a kormány. Megpróbálja csökkenteni a költségvetés kiadásait, de ezeket a költéseket egy egyszeri uniós juttatásból finanszírozza, ami ismét az általános problémát hozza elő, azaz a kormány bizonyos területek finanszírozásából kivonul. Az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkentek a kormány egészségügyi GDP-arányos kiadásai és ez most tovább folytatódik. A helyreállítási alapot egyszerűen lehetőségnek használják, hogy ne a költségvetésből kelljen finanszírozni a szükséges kiadásokat. Az orvosok béremelése ugyancsak olyan dolog, amit azután is finanszírozni kell, ha ez a program lejárt. A másik része ennek a fejlesztési elemnek, hogy a kedvenc projektjeiket megvalósítják. A Dél-budai Centrumkórházat már régóta tervezgetik, de ez sem jelenti az egészségügy rendszerszintű átalakítását. Kérdéses, hogy ez a kórház miként fog illeszkedni az egészségügyi rendszerbe és, hogy ez-e a legfontosabb feladat ma az egészségügyben.

Elérkeztünk a terv utolsó eleméhez. Ez eléggé megkérdőjelezhető rész. Ön mit gondol róla?

Ez a korrupcióellenes rész nagyon szórakoztató olvasmány. A kormány azt gondolja, hogy a korrupció fő oka, hogy az ügyészség nincs informatikailag megfelelően fejlesztve, illetve nem kutatták még eléggé, hogy vajon miért van sok egy indulós közbeszerzés. Valamint a bíróságokkal szembeni közbizalom csökkenése is azzal függ össze, hogy nincsenek kellőképpen képezve a bírók, illetve, ha majd a közigazgatási szereplők az adatvizualizációs képességeiket fejlesztik, akkor érdemben javulni fog a korrupciós állapot Magyarországon. Ez egy vicc. Semmi olyan elem nem szerepel benne, ami valóban megoldaná a korrupciós problémákat. Megkockáztatom, hogy vannak olyan elemek, amik kifejezetten károsak és inkább növelni fogják a korrupciót. Például a reform-intézkedések részeként az ügyészségen belüli központi ellenőrzés megerősítése részét képezi a tervnek. Ez azt jelenti, hogy a magasabb szintű ügyészeken keresztül az eddigieknél szorosabb ellenőrzést alakít ki a politika az ügyészek és ügyészségek felett.

Azt tudjuk, hogy Magyarországon az ügyészségi rendszer azért nem tud fellépni a politikailag irányított korrupció ellen, mert a legfelsőbb szinteken akadályozzák ezeket a nyomozásokat. Eddig előfordulhatott, hogy egy-egy helyi buzgó ügyész lefolytatott olyan ügyeket, amelyek kapcsán felderített olyasmiket, amiket nem kellett volna. Ez azért volt lehetséges, mert volt ennyi autonómiájuk, ami azonban – a tervezet alapján, – egyre inkább csökkenni fog. Mindezt uniós pénzből finanszírozzák. Nyilván be lehet ezeket csomagolni mindenféle fejlesztési szövegekbe, de a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy csökken az ügyészek autonómiája és a legfelsőbb szint jobban tudja ellenőrizni az egyes ügyészeket.

Tippelje meg, hogy ez javítani, vagy rontani fogja rendszerszintű korrupció elleni fellépést. Az, hogy a bíróságokkal szemben alacsony a közbizalom, nem a bírók kommunikációs képzetlensége miatt van, hanem mert Handó Tünde kitartó harcot folytatott a bírói önállósággal szemben, azért, mert a legfelsőbb bíróságot egy, a Fideszhez közelálló főbíró alá rendelték. Az emberek a politikai befolyás miatt nem bíznak a bíróságban. A tervezet konferenciákkal és előadásokkal szeretné elérni, hogy az emberek bizalma növekedjen az igazságszolgáltatás iránt. A cinizmus nagyon magas szintje, amit itt előadnak. A közbeszerzések kapcsán az unió már régóta kritizálja az egész magyar rendszert.

Mi a reakció erre? Majd lesz itt egy kutatás, hogy miért van olyan sok egy szereplős közbeszerzés Magyarországon. Én kutatás nélkül most megmondom, hogy azért, mert a közbeszerzések jelentős részéről előre lehet tudni, ki fogja megnyerni, így a cégek nem veszik a fáradságot, hogy ezekre jelentkezzenek. Lehet hosszan kutatni, de kétségeim vannak, hogy ezek a kutatások fel merik-e majd tárni a valódi okokat. A projektek nem, hogy nem javítják a magyar korrupciós helyzetet, hanem jobb esetben pótcselekvések, rosszabb esetben attól tartok, hogy még rontani is fogják azt. Tudomásom szerint, az Európai Bizottság sem látja a biztosítékokat arra, hogy ezek az intézkedések eredményesek lesznek.

A helyreállítási alap nevéből is adódik, hogy célja az lenne, hogy a járvány alatt nehéz helyzetbe került gazdasági szektorokat megsegítse. Miként lehetséges, hogy a gazdaságilag leginkább megtépázott szektoról, a vendéglátásról, azonban erről egy szó sem esik az egész dokumentumban. Nem kellene ennek megjelennie a tervben?

Természetesen az egész helyreállítási terv célja az lenne, hogy a járvány által sújtott gazdasági ágazatokat és társadalmi csoportokat segítse, olyan módon, hogy közben átalakítja a gazdaságot a digitalizáció és a klímaváltozás kihívásainak megfelelően. Erre mondtam az elején, hogy a valóságban semmiféle ilyen irányvonalat nem fogalmaz meg. Nincs felbecsülve az anyagban, hogy hol milyen hatásai voltak a járványnak, melyek a leginkább érintett gazdasági ágazatok és társadalmi csoportok. Pedig ezekre a vizsgálatokra lehetne építeni, hogy akkor ezeket célzottan próbáljuk meg segíteni és nézzük meg, hogy lehet őket úgy segíteni, hogy eközben átalakítjuk a gazdaságot.

Ez nem stratégia, csupán véletlenszerűen egymásra dobált projektek, amik nem foglalkoznak a járvány okozta válság következményeivel. Nem foglalkozik a vendéglátószektorral, a szórakoztatóipari szektorral, nem foglalkozik a lényegében meghalt előadóművészeti és kulturális szektorral, egy betűt nem ír erről. Lehetne hosszan sorolni azokat a gazdasági ágazatokat, amelyek gyakorlatilag teljesen földbe álltak a járvány miatt és egyáltalán nem jelennek meg a tervben. Ehelyett majd Orbán körének szállítják a mindenféle beruházásokat. Ez az egész terv gyakorlatilag az Európai Bizottság semmilyen kritériumának nem felel meg. A kormánynak véletlenszerűen eszébe jutó kedvenc projektjei vannak beledobálva, amiket megszórnak iszonyatos pénzzel, illetve találunk még benne néhány politikailag motivált projektet, mint például egyetemi modellváltás finanszírozása, és olyan elemek, amelyekkel megpróbálják az alapvető közszolgálati szektorokból való kivonulást kompenzálni, hogy az államnak azokra ne keljen költeni.

Nyilván az egésznek jelentős korrupciós kockázata is van és nem fogja segíteni a bajba jutott ágazatokat, hogy talpra álljanak, nem segíti az ország klíma- és digitális átmenetét sem. A projektek elsősorban építésről szólnak, a humán tőke része az egyes szakpolitikai részleteknek szinte teljesen elmarad, pedig ez lenne a legfontosabb a XXI. században. Annak ellenére sem jelenik meg a szövegben a munkanélküli ellátások fejlesztése, hogy az Európai Bizottság kifejezetten kérte az országspecifikus ajánlásokban ezt, de a kormány ellenállt, nehogy véletlenül adni kelljen azoknak, akik tényleg lehetetlen élethelyzetbe kerültek.

Már többször utalt arra az interjú során, hogy az Európai Bizottság kifogásol néhány pontot a tervezetben. Mit gondol, összességében át fogja engedni az EU ezt a tervezetet – ha még egy kicsit finomítják?

Ezt nem tudhatom, csak a Bizottság tudhatja. A hírek szerint a tagországok többsége nem fogja tudni április 30-ig benyújtani a nemzeti tervezetet és valószínűleg Magyarország is ezek közé az országok közé tartozik. Amennyire én tudom, ez a magyar terv nagyon erős kritikákat kapott, olyan szintű kritikákat, amikről meg lennék lepve, ha április 30-ig dűlőre jutnának a Bizottsággal. Ezek olyan alapvető nézetkülönbségek, amiket néhány napon belül nem lehet rendezni. Véleményem szerint Magyarország nem fogja benyújtani ezt a tervet, mert azt kockáztatná, hogy akár már formailag visszadobja a Bizottság.

Amennyiben formailag sikerülne helyre rakni, akkor is a Bizottság nagyon rossz értékelést adna róla és az ajánlásai az Európai Tanács felé negatívak lennének. Vélhetőleg a kormány még egy kis időt kér – hogy mennyit azt nem tudjuk –, hogy végrehajtson olyan módosításokat, amelyekkel elfogadhatóvá válik a tervezet. Kérdés, tudnak-e ilyen átalakításokat végrehajtani. Az biztos, hogy a Bizottság erősen kritizálja a felsőoktatási fejlesztéseket, kifogások vannak a klímaváltozási és digitalizációs költési százalékok nem teljesítésével kapcsolatban is, és az egész terv jelentős részénél tartalmi fenntartások is megjelennek.

Elég mélyreható felülvizsgálatra van szükség, ahhoz, hogy ezt a kormány úgy nyújthassa be, hogy  elfogadják. Végezetül és nem utolsó sorban komoly probléma, hogy a kormány nem folytatott semmilyen lényegi konzultációt. Tavaly december elején publikáltak egy 13 oldalas kivonatot, ami nem tartalmazott semmilyen konkrétumot és azóta azzal házalnak és azt próbálják meg elmagyarázni a Bizottságnak, hogy milyen intenzív konzultáció folyik, mert a kivonatot elküldték öt-hatszáz szervezetnek és bizonyos fórumokon konzultáltak róla.

Azonban ez az anyag nem volt alkalmas arra, hogy megismerjük a helyreállítási tervet, hiszen nem volt benne egyetlen szám, sem egy összeg, hogy mire mennyit szánnának. Ezért erről érdemi egyeztetést folytatni nem lehetett, így mindaz, amit azzal csináltak, nem tekinthető konzultációnak. Beszélni valóban csak az új, több mint 400 oldalas dokumentumról lehet, azonban azt olyan későn adták ki, hogy nyilvánvaló, az új ötleteket, véleményeket abba már nem lehet belefoglalni a határidőig, így ez csak egy látszat-intézkedésnek tekinthető a Bizottság számára. Egyébként a kormány tételesen hazudik a konzultációról magában a tervben, ahol azt mondja, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának keretén belül rendszeres párbeszédre került sor a tervről.

Ám Fővárosi Közmunkák Tanácsának keretén belül nem folyt egyeztetés a helyreállítási tervről. Egyetlen egyszer volt napirenden, amikor a főváros előterjesztett egy javaslatot, hogy helyezzék át az uniós források – ezen belül kiemelten a helyreállítási alap forrásainak – elköltéséről szóló egyeztetést egy munkacsoport hatáskörébe. Ennek a munkacsoportnak egy ülése volt, ahová a főváros egy 600 milliárd forintos projektcsomaggal érkezett, amelyek hozzájárultak volna például a klímaköltési kötelezettségek teljesítéséhez is, mert a többségük kibocsátáscsökkentési vagy klímaadaptációs program volt. Ezt azonban a kormány gyakorlatilag visszadobta, kizárólag a közlekedési projekteket jelölte meg, hogy esetleg azokról lehet beszélni. Azonban az egyeztetésekre azóta sem került sor. Úgyhogy nincs konzultáció és a Bizottság ezt nagy súllyal fogja figyelembe venni.

Orbán Viktor pénteken Brüsszelbe utazott, hogy Ursula von der Leyennel tárgyaljon, gondolom, részben zsarolni próbálja az EU-t, hogy amennyiben nem kap zöld utat a magyar terv, akkor a magyar parlament nem fogadja el az egész RRF elindításához szükséges uniós saját forrás rendeleti módosítását. Tavaly decemberben már volt hasonló lépése. Illetve megígér mindent, amit a Bizottság kér, hogy a megvalósítás során majd végrehajtják ezeket az elvárásokat. Kérdés, hogy a zsarolással vegyes ígérgetés elegendő lesz-e. Én sajnos elég rossz véleménnyel vagyok a Bizottság eltökéltségéről ilyen helyzetekben.