Jeszenszky Géza: Magyarország érdeke, hogy együtt haladjon szövetségeseivel
Stratégiai fordulatra lenne szükség a magyar külpolitikában – véli Jeszenszky Géza. Az egykori külügyminisztert és nagykövetet Orbán Viktor péntek reggeli – interjúnak álcázott – rádiós szózatáról, annak némiképp megváltozott hangneméről kérdeztük. A történész professzor szerint inkább taktikai visszavonulásnak tekinthető, hogy a miniszterelnök azt bizonygatta, továbbra is jó és reményteljes a magyar-amerikai viszony. Mint mondta, évek óta tapasztalható, hogy amikor Orbán nagyon kemény ellenállásba, falba ütközik, akkor visszahúzódik. Egyelőre azonban túl kevés történt ahhoz, hogy valódi irányváltásról lehessen beszélni.
Tulajdonképpen kinek szólnak a héten bejelentett amerikai szankciók, amelyek jelentőségét Orbán Viktor kisebbíteni igyekezett?
A kitiltás Magyarország egyik állampolgárát is érinti, de őt ugyancsak az orosz magatartás miatt. A Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) elleni teljesen jogos kifogás a magyar kormány felelőssége, úgyhogy Magyarországnak szólt az ezzel kapcsolatos figyelmeztetés. Jó, hogy hatott. Amerika persze Oroszország politikáját látja igazán veszélyesnek, és ez ellen teszi meg a további óvintézkedéseket. Orbán Viktor szépíti a helyzetet. Nem állítom, hogy nem Oroszország volt a célpont, de a magyar kormány nem vétlen oroszbarát politikájával.
A miniszterelnök hosszasan beszélt arról, hogy minden adott a jó és baráti magyar-amerikai kapcsolatokhoz. Arra hivatkozott, hogy az alapvető hitek egyeznek, és mi is azt gondoljuk, hogy szabadságra és piacgazdaságra van szükség a békéhez és a biztonsághoz. Tulajdonképp hátraarcot, meghunyászkodást, vagy átverést jelent, amit Orbán Viktor a kapcsolatokról mondott?
Évek óta látjuk, hogy amikor a miniszterelnök politikája nagyon kemény ellenállásba, falba ütközik, akkor visszahúzódik. Ez inkább taktikai visszavonulás. Ehelyett azonban egy stratégia fordulat bekövetkeztére volna szükség. Ez az, amit én évek óta nyíltan mondok, és nem vagyok egyedül ezzel. Ezt a Nyugattal szembeni politizálást, szemrehányást, alaptalan szidalmazást abba kellene hagyni, és legfőképpen le kellene hűteni az Oroszország és Kína iránti meghitt barátságot. Legyünk jó szövetségesek, lássuk meg, hogy a szövetségeseinkkel mennyi a közös érdek. Valójában az az érdekünk, hogy együtt haladjunk, és nem az, hogy külön úton járjunk. A külön útból semmilyen jó eredmény nem születik.
Kimondhatjuk, hogy megbukott az „elmegyünk a falig” orbáni politika?
A miniszterelnök fölismerte, hogy így nem lehet folytatni. Sokszor volt hasonló helyzetben az Európai Unióval is, és akkor tett bizonyos engedményeket, de azt látjuk, hogy azok nem voltak lényegiek, az engedmények inkább csak „kozmetikázást” jelentettek. Az nagyon örvendetes, ha ez a bank innen végre eltakarodik, és Magyarország kilép belőle, de ez csak a jéghegy csúcsa. Az igazi jéghegy a nagy orosz kapcsolatrendszer, aminek csak egy kicsi eleme, hogy ezt a bankot most kiütötték.
A Szabad Európa washingtoni állami tisztviselőktől úgy értesült, hogy több volt magyar kormányzati tisztviselőt és kormányközeli szereplőt is érinthet az a készülőben lévő, a korrupcióra fókuszáló amerikai törvényjavaslat, amely alapján – ha a kongresszus elfogadja – vízumtilalmi listára kerülnek fel. Ez lehet a következő lépés, és ez lehet az oka Orbán visszakozásának?
Feltétlenül lehet. Ez már magyar állampolgárok sorát érintheti valóban kellemetlenül. Még akkor is, ha azért abba senki sem hal bele, hogy nem mehet az Egyesült Államokba, pláne, ha nincs ott semmiféle egyéb érdekeltsége, vagy rokona. Ezek tulajdonképpen még mind enyhe lépések, alkalmasak arra, hogy figyelmeztessenek. Az alapvető cél az, hogy a magyar külpolitika megváltozzon. Hogy azután ez elvezet-e oda, azt nem tudhatom. Ahogy már az előbb is említettem, nagyon szeretném és nagyon remélem, hisz' ez volna a magyar érdek.
És minek tulajdoníthatók Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója harcias nyilatkozatai, amelyek nincsenek összhangban azzal, amit a miniszterelnök a rádióban mondott?
Biztos, hogy nem elvi ellentét van a személyek között. Lehet, hogy munkamegosztás van benne, de lehet időbeli késés is. Egy új irányvonalat nem tud mindenki rögtön fölvenni. Én azt gondolom, ez inkább munkamegosztás. Eddig is volt olyan, hogy a jelentéktelen, súlytalan „médiaemberek” mondták a legvadabb dolgokat, és ezekhez képest visszafogottabbak voltak a vezetők. Persze a visszafogott nem pontos kifejezés erre, de, egy Bencsikhez képest azért a kormányemberek kevésbé voltak agresszívak. A „jó rendőr, rossz rendőr” fellépés érvényes erre a helyzetre is. Én nem hinném, hogy tartósan más kottából játszana a miniszterelnök és a külügyminiszter vagy a kommunikációs igazgató. Ha személyi változás lenne, annak volna jelzése.
De az nem várható…
Amikor kormányváltásról, vagy különböző kormányzati cserékről volt szó, már nagyon sokszor hallottuk, hogy teljes a bizalom a külügyminiszter iránt, ő kiváló munkát végez. Persze ez bármikor változhat, hisz' bármelyik miniszterelnök bármikor „elejtheti” valamelyik miniszterét. Mindenesetre az komoly jelzés lenne, ha ezen a poszton változás következne be.
Egy változást hogyan tudnának megmagyarázni a saját választóiknak, hiszen vannak, akik úgy vélik, a Fidesz külpolitikája valójában belpolitika, mert saját választóik igényeit akarják kielégíteni? Ha az irányváltás tartós marad, hogyan fogják megmagyarázni a saját választóiknak?
Én nem értek egyet azzal, hogy a magyar külpolitika kizárólag belpolitika lenne. Ez az Európai Unió- és Amerika-ellenes propaganda nem a választók igénye. A választókat ebbe az irányba terelték az elmúlt években. Sokan bevették a maszlagot, de ez nem azt jelenti, ha itt valami változás következik be, akkor a korábbi hívők rosszallni fogják. Rögtön átállnak. Ez egy vallásszerű helyzet, és ha az egyházfő új tételt hirdet, akkor a követői rögtön magukévá teszik azt. Attól nem tartok, hogy a bármilyen irányban radikalizált tömeg egy kis korrekció esetén kritizálná a kormányt.
Ön szerint mennyire lehet tartósnak venni ezt az irányváltást Amerikával szemben, és követi-e irányváltás az EU-val szemben is?
Ezt csak remélni lehet. Ahhoz ez túl kevés, hogy azt mondjam, irányváltás történt. Ez inkább csak egy kimagyarázás, „ó, hát nem bennünket akartak ezzel megbüntetni.” Ez távol van az irányváltástól, de legalább nem megy tovább az eddigi irányban. Az amerikai nagykövet, David Pressman szavai elég békülékenyek voltak, kiemelte, hogy jó viszonyt akarnak, és fontos szövetséges Magyarország. Ha mást mondott volna, például egy nagyon éles támadást intézett volna, akkor arra – ismerjük – a kormány reakciója agresszív lett volna. De a magyar kormány így kapott egy lehetőséget egy nem olyan látványos fordulatra, korrekcióra. Majd azt kell figyelni, hogy a továbbiakban milyen irányt látunk, mi folytatódik. Csak egy pillanatnyi kis engedmény, és majd visszatérünk az egyértelműen káros politikához, vagy mégis egy kis pályamódosítás következik be.