Kedves Kormány! Most én írok Önnek
Nem magam miatt, mert nyugdíjasként én elvagyok, és jelentem, rendesen betartom az előírt szabályaikat. Sokak nevében fordulok Önökhöz. Azok érdekében,
- akik dolgoznának, de nem tudnak, mert elvesztették az állásukat vagy fizetés nélküli szabadságra kényszerültek;
- akiknek be kellett zárniuk a vállalkozásaikat;
- akik a lefagyott gazdaságban alkalmi munkához sem tudnak hozzájutni;
- akik külföldről haza lettek paterolva;
- akik nem tudnak a határzárak miatt, a szomszédos országokban munkát vállalni;
- akik az intézmények zárlata miatt, bölcsődés, óvodás vagy iskolás gyermekeiket csak munkájuk feladása árán képesek ellátni és felügyelni;
- akiknek azért kellett otthagyniuk az állásukat, mert a kórházakból hazaküldött hozzátartozóik gondozását nem áll módjukban másként megoldani.
Hányan vannak?
Nem tudom. Csak azt, hogy sokan és növekvő számban. Erről nem Önök tehetnek. Önöknek meg kellett hozni az emberéletek mentése érdekében azokat a korlátozásokat, amelyek következtében a munkahelyek megszűntek és/vagy embertársaink azok feladására kényszerültek.
Számukról a foglalkoztatási adatok nem adnak megbízható képet. És erről sem Önök tehetnek. A statisztikák mindig késésben vannak. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat – amely a leggyorsabb – április végén a márciusi regisztrált munkanélkülieket közli (281 ezer fő). De tudjuk, hogy ők csak azokat veszik nyilvántartásba, akik álláskeresés céljából jelentkeznek náluk. Az ilyenek pedig jóval kevesebben vannak, mint a tényleges állást vesztők. Mert sokaknak nincs pénzük arra, hogy elutazzanak a járási szolgálathoz, de még inkább, mert – a kialakult országos helyzet ismeretében – reménytelennek tartják a jelentkezést, és hát ki van adva, hogy maradjon otthon.
A másik statisztikával, a KSH munkaerő-felmérésével is számos gond van. Az ugyanis három havi csúszó átlagot tartalmaz; most, április végén, a január-márciusban rögzített számok átlaga jelenik meg (173 ezer). Ebben pedig még benne vannak az első két, erős, „békebeli” hónap adatai is. (Most kivételesen a márciusi adatot is közölte a hivatal: 168 ezer.) A március-április-május havi adatok átlagát – amikor a vírus kibontakozott – csak június végén fogjuk látni. Persze az is kérdéses, hogy a statisztikai hivatal hogyan tudja megoldani a személyes kikérdezést on-line módon, amire most kénytelen volt átállni. Valószínűsíthető, hogy a jelentős módszertani váltás miatt, az eddig standardnak tekintett mintavételi hiba változni fog. Erről sem Önök tehetnek.
Önök arról tehetnek,
hogy ennek a járvány következtében előállt, nem kis anyagi gondokkal küszködő csoportnak – feltehetően több százezer embernek – nem mondanak semmit, nem üzennek semmit. Végtelenül cinikusan úgy tesznek, mintha ők nem léteznének – és ekkor nagyon jóhiszeműen fogalmaztam. Mert ugye azzal önök is tisztában vannak, hogy ezek az emberek nem tudnak elmenni bevásárolni azzal a kormányígérettel, amely szerint majd annyi munkahelyet fognak létrehozni, amennyi most leépült. Azt is tudják, hogy munkaalapú társadalmat akkor lehet építeni, ha van munka, és most nincs. És senki nem tudja, meddig nincs. Azt is tudják, hogy a kialakult helyzetben végtelenül igazságtalan, méltatlan és megalázó azon elvet követve, döntéseket hozni, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Mert tudniuk kell, hogy e csoportok önhibájukon kívül kerültek nehéz szociális helyzetbe.
Szerencsére Önökkel szemben,
akik gyakorlatilag elutasítják e szerencsétlen társadalmi csoporttal való szolidaritást, vannak még, akik nem vesztették el az emberiességüket és segítenek. A társadalom mikroszövetében nap mint nap felbukkannak a jótevők, az ilyen-olyan segítséget nyújtók. Hála Istennek! Csak keveset tudnak tenni, csodára nem képesek. Akik többet tudnának segíteni, azok a civil szervezetek, akiket önök Soros meghosszabbított kezeként nyomorgatnak évek óta, továbbá az önkormányzatok. Csakhogy Önök ebben – az erős társadalmi összefogást igénylő – a helyzetben az önkormányzatok ellen is könyörtelen harcot folytatnak. Fosztogatják a forrásaikat, miközben rájuk lőcsölték az ellátás nélküliekről való gondoskodást. Legutóbb a különleges gazdasági övezetekről szóló rendelkezés kiadásával, még azt a harci problémájukat is megoldották, hogy miként lehet a nem kormánypárti önkormányzatokon revansot venni, azokat ellehetetleníteni.
Önök arra hivatkoznak, hogy a válság megoldásában mindenkinek ki kell venni a részét. Helyes az elv, és mi a gyakorlat? A gyakorlat az, hogy vannak, akik nyelnek,
és vannak, akik nyernek.
A felhatalmazási törvényben kihirdetett rendkívüli állapot kezdete óta (márc.30.) eltelt hetek alatt, olyan összegeket utaltak ki, amelyeknek közük nem volt sem a vírus elleni védekezéshez, sem a munkahelyek visszaépítéséhez. Így például, az egyházi épített örökség védelmére és egyházi beruházásokra, kiemelt sportágak támogatására, olimpiai felkészülésre, egyedi sportlétesítmények fejlesztésére, a Magyar Honvédségnek, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, a Terrorelhárítási Központnak, a kastélyok turisztikai célú átalakításának többletköltségeire, a Corvin Lánc Testület elhelyezésére, továbbá kormányhivataloknak, államigazgatási szerveknek, a 2021. évi Vadászati kiállítás előkészítésére engedélyeztek több tízmilliárd forintokat. Közülük egy sem bírta mondani, hogy köszöni szépen, most nem kéri a pénzt, mert a vészhelyzetben a kormány biztos talál náluknál jobb felhasználási helyet. Mint tette ezt a Göncz Árpád Alapítvány és a Göncz család, amikor levélben fejezte ki szolidaritását Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatával, és a kerület által Göncz Árpád emlékének ápolására felajánlott támogatással kapcsolatban javasolta, hosszú távú terveikre a járvány végeztével térjenek vissza, mert most az egészségügynek, a betegeknek, az időseknek, a gyerekeknek és a nagycsaládosoknak kell elsősorban segítséget kapniuk. Jó lett volna pénz, jól jött volna nekik is, hiszen korábban már megállapodtak a tervekről, de azt mondták, hogy Göncz elnök úr is visszautasította volna a segítséget.
Direkt munkahelyteremtést áprilisban egyetlen program tartalmazott „a koronavírus járvány következtében szükséges versenyképesség-növelő támogatás” 50 milliárd forintos kerete, amit a KKM-hez tartozó HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség Nonprofit Zrt. fog az arra érdemeseknek kiosztani. És kik lesznek ezek? Hát akik nincsenek kizárva (hosszú ezek listája is) és legalább 150 ezer eurós bekerülési értékű beruházásukat pályázatuk benyújtását követően indítják el. Nagy valószínűség szerint, nem a kkv-k köréből fognak kikerülni az ingyen pénzre érdemesek. Ráadásul minél nagyobb lesz a beruházás összege, annál nagyobb a támogatás aránya. Félmillió euró felett már az összeg felét fizeti a költségvetés, azaz a mi pénzünk megy át véglegesen a magánszférába.
Önök a társadalmi szolidaritás megtagadásakor büszkén hivatkoznak kormányzati elveikhez való ragaszkodásukra, adott esetben, hogy ingyen ebédet pedig nem adnak, mert az az elvük, hogy az ebédért meg kell dolgozni. Ám emlékeztetném Önöket, hogy az elmúlt napokban
két, korábban kőbevésettnek állított elkötelezettségüket is felülírták,
ha úgy tetszik, megsértették. Az egyik esetben szerintem helyesen jártak el, a rugalmasságukat bizonyították, amikor kölcsönfelvételükkel kiléptek a nemzetközi tőkepiacokra. Feladva azt az elvet, hogy az adósságot belső forrásokból finanszírozzák, mert úgy ítélték meg, hogy ezek a források el fognak apadni.
A másik esetben viszont, a Budapest-Belgrád vasút (2,078 milliárd dollár) szerződésének aláírásával a belátható időn belül meg nem térülő olyan projektet fogadtak be, aminek 85 százalékát 2,5 százalékos (magas) kamattal, 20 éves lejáraton kínai hitel finanszírozza. E projekt kivitelezője – két kínai céggel együtt – Mészáros Lőrinc érdekeltsége, így a főnök az ország további eladósodása árán – mindannyiunk kárára – újabb több száz milliárd forintos árbevételre tehet szert.
Kedves Kormány!
Önök, akik kereszténynek vallják magukat és szerte a világban fellépnek (anyagilag is támogatva) – nagyon helyesen – a keresztények üldözése ellen, hogy kapcsolhatják ki magukból saját kormányzottaikkal szemben azt, amit Jézus Krisztus tanított az irgalmasságról? Az irgalomnak a szolidaritás tetteiben kell megnyilvánulnia. Az irgalom nem áll szemben az igazsággal, az irgalom más dimenzióban létezik, a nyomorúság enyhítésére irányul. Nyomorúság pedig bőven van. Akkor is, ha Önök nem akarják látni, nem akarnak tudomást venni róla.
Kérem, gondolkodjanak el Pál apostol Róma-beliekhez írt levelének következő sorain, és fogadják meg annak üzenetét: „Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.” (15.1.)
