Kémek itt, kémek ott, fokozódik a magyar-ukrán konfliktus

Valóban annyira súlyos a helyzet, hogy emiatt a Védelmi Tanácsot is össze kellett hívni? 

Ennek a kérdésnek nagyon messzire vezetnek a szálai. Az egyik a korábbi vezérkari főnök szereplésével kapcsolatos kifogásokat illeti. Kocsis Máté állt elő azzal a váddal, hogy a Ruszin-Szendi Romulusz a NATO katonai bizottságának brüsszeli ülésein „nem a hivatalos felhatalmazásának megfelelően” képviselte a magyar álláspontot, amikor Ukrajna ügyében tárgyaltak. Ha ez igaz volna, akkor abból messzemenő következtetéseket kellene levonnia a kormánynak, mert a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok – korábban – rosszul látták el az ellenőrzési feladatukat. Egy ilyen testületben minősítetten titkos tárgyalások folynak, ha ott megjelenik Magyarország képviselője, arról feltételezhető, hogy személyében megbízható, és a kormánya nevében beszél. Most, jóval később, kiderül, hogy mégsem? Ha ez a vád igaz volna, akkor az illetékesek dilettantizmusát leplezte volna le a Fidesz frakcióvezetője. Ha meg a vezérezredessel kapcsolatos vádak valótlanok, akkor csak arra lehet gondolni, hogy ezt nem is neki, hanem a Tisza Pártnak címezték, ami viszont az egész konfliktust belpolitikai adok-kapok szintjére süllyeszti, és nem is érdemes nemzetközi szálakat beleszőni, emiatt a Védelmi Tanácsot összehívni.

A TEK-esek által a nyílt utcán elfogott ukrán személyt nem is a polgári, hanem egyenesen a katonai hírszerzéshez kapcsolták. Ha vannak ismert veszélyes „kémek” az országban miért várnak a leleplezésükkel addig, amíg egy ilyen eset történik? 

Az esetek többségében az ilyen leleplezéseket csendben elintézik a hatóságok. Ha olyan cselekményt derít fel az elhárítás, ami az adott ország nemzetbiztonságát érinti, akkor megtehetik, hogy behívják a nagykövetet és „javasolják”, ezt vagy azt a személyt hívják haza, mert olyan tevékenységet folytat, mint nem tudunk tovább elnézni. Az ilyen csendes „kiutasításoknak” semmiféle sajtóvisszhangja nem lesz. Az illető csomagol, hazamegy. Fel sem tűnik, mert a diplomaták jönnek, mennek, ebben semmi látnivaló nincs. Más a helyzet, ha a két ország között rossz a kapcsolat, mint ami most Magyarország és Ukrajna között kialakult. Ilyenkor nem is annyira a nemzetbiztonság motiválja a kiutasítást, hanem a politika, aminek látványosságot és kellő sajtóvisszhangot is kell adni. Azt mondanám, hogy az esetek 80 százalékában az ilyen ügyeket „fű alatt” intézik, 20 százalékban értesül róla a körvélemény is. 

Mennyiben tekinthetők „komolynak” az ilyen kémtörténetek?

Mivel most rossz a helyzet, az ukránok bedobták ezt a látványos változatot. Olyan nagy dolgot nem követhetett el az a két kárpátaljai magyar, akiket kémkedéssel vádoltak, mert Magyarországról aligha kaptak feladatokat, az pedig, hogy olyan témákról beszélgettek a környezetükben, amikről valójában mindenkinek lehet valamiféle véleménye, aligha tekinthető minősített kémtevékenységnek. Ráadásul az egyik, akit őrizetbe vettek az ukránok, nem is rendelkezik ukrán megbízhatósági minősítéssel. Korábban volt ugyan katona, de nem szolgált olyan helyen, ahol megbízhatósági vizsgálathoz kötötték volna a titkos információkhoz való hozzáférést. 

És az az ukrán ember, akit nagy látványosan fogtak el a budapesti belvárosban?

Titkosszolgálati szempontból ennek sem volt sok értelme. Egyetlen dolog szólt a nagy felhajtás mellett: meg akartuk mutatni mindenkinek – az ukránoknak, a világnak, a járókelőknek –, hogy mi erősek vagyunk, mindenre reagálunk, és ha ilyet tesznek ellenünk, akkor megadjuk a kemény választ. Más körülmények között előbb biztosan őrizetbe vették volna a lakásán, a munkahelyén, be lehetett volna hívni valahová, de egy ilyen palávert csapni a Belvárosban, az csakis politikai szándékkal történhet. Ennek semmi köze a normális ügymenethez. Ráadásul ezzel magasabb szintre emelték a konfliktust, mert az ukránok előbb nem diplomatákat, hanem sima, magyar nemzetiségű ukrán állampolgárokat tartoztattak le, később emelkedett diplomáciai szintre a kiutasítási láncolat. Ez azt jelenti, hogy a két ország közötti viszony még jobban elmérgesedett.

Hogyan jön a képbe a meg nem nevezett „egyik ellenzéki párt”?

Egy ilyen nemzetközileg is kényes ügybe politikai szempontok miatt, lejáratási célból belekeverni egy hazai pártot, ráadásul buta módon, egyáltalán nem dicsőséges dolog. 

A „kémbotrányt” tetézi, hogy titkosszolgálati forrásokból kiszivárgott, drónokat észleltek Tokaj környékén. Ezzel sem lehet dolga a Védelmi Tanácsnak?

A Telex információja szerint a drónok egyenesen Ukrajnából érkeztek, és ha a hír igaz, újabb hibát követtek el az érintett szervek. Először azt mondták, hogy több drón belépését észlelték, aztán arról szóltak a hírek, hogy egyet le is lőttek. Feltéve, de meg nem engedve: ha légtérsértés történt, mi lett a többivel? Elengedték? Egy NATO ország légterét – ne nevezzünk meg senkit – valakik megsértették, amire a NATO egységes légvédelmi rendszerének reagálnia kellett volna, de a hírekben ilyesmiről nem volt szó. Ez az egyik furcsasága a történetnek. A másik még érthetetlenebb: ha valóban megtörtént a légtérsértés, és az egyik eszközt le is lőtték, akkor arról lehetett volna készíteni fényképeket. Valami vasdarab talán csak maradt utána a földön? Olyat még nem hallottam, hogy egy repülő tárgy alkatrészei a levegőben maradtak volna. Ha ez valóban megtörtént, és a bejelentés nem „légből kapott”, akkor az incidens dokumentumait be is mutatták volna. Az sem derült ki, hogy milyen drónról van szó, mert nem mondták, hogy felderítő drónt lőttek le, vagy olyat, ami fegyvert is képes magával vinni és csapásmérésre is alkalmas. Semmit nem tudunk. 

Amennyiben ez a provokáció megtörtént, az valóban nagyon komoly dolog. Hogyan lehet kimászni egy ilyen helyzetből?

Ezért mondom, nem vagyok abban biztos, hogy mindez megtörtént. Ha beigazolódik, akkor valóban foglalkozni kellene vele, de a Védelmi Tanács összehívását még ez sem indokolná. Megismétlem: a hír valódiságában kételkedni lehet. Mit gondolok a kérdés másik felét illetően? Mielőbb el kell felejteni a történteket.