Kéri László: A Borkai-ügy a Fidesz politikai pornográfiáját is leleplezte (1.)

- Elszámította magát a Fidesz, amikor eltolta egy évvel az önkormányzati választásokat?

- Több szempontból elszámította a Fidesz magát. Eleve kidolgoztak 2011-ben olyan választási rendszert, ami a centrális erőtér elmélete mentén fogalmazódott meg, s amelynek az a lényege, hogy vannak kicsit jobb és baloldali ellenfelek, így aztán ezt a centrumot, azaz a többséget soha nem lehet megbontani. Volt ebben realitás, a magyar politikai hagyomány 1867 után így működött. Még az egypártrendszeren belül is némiképp, csak ott befeszült ez a szisztéma az egypártrendszeren belülre. Egy dologról azonban megfeledkezett ez a koncepció: arról ugyanis, hogy a rendszerváltás után volt itt húsz év szabadság, ami az újkori magyar történelem leghosszabb zavartalan időszaka volt.

- Azért nem teljesen volt zavartalan…

- Kétségtelen, hogy három dolog megbolygatta, de nem vészesen. Mégpedig a taxisblokád, a másik a Bokros-csomag utáni zavargások, de abba is elég gyorsan beletörődtek, a harmadik pedig a 2006-tól 2008-ig tartó politikai válság. Ám ezek az események sem zavarták meg az embereknek azt az érzését, hogy a politikai élet sokféle; nem kell gyűlölködni. Az említett húsz év alatt – politikai értelemben- felnőtt három olyan generáció, akiknek természetes volt, hogy hol az egyik, hol a másik oldal uralkodik, vagy netán két egymást követő ciklust is elvisz. Ezt a rendszert rúgta fel a Fidesz, és azt hitték, hogy örök időkre; ezt rögzítették választási rendszerben, alkotmányban… Ráadásul még a 2018-as választási eredmény is visszaigazolta őket: hiába írja, mondja mindenki, hogy szükséges lenne, itt soha nem lesz egységes ellenzék. És ezt nem csak a 2018-as, a 2019-e májusi választás is visszaigazolta.

- Ott voltak már figyelmeztető jelek, nem?

- De igen. A budapesti eredmények azt mutatták, hogy elég lett volna a DK-nak és a Momentumnak összefogni, már akkor simán veszít a Fidesz a kerületek egyharmadában, felében. Sőt mind a tizennyolcat el lehetett volna vinni, ha az LMP nem árulja el hat helyen az ellenzéket. A Fidesz abból indult ki, hogy mindig is az ellenzéki pártok önérdeke lesz a domináns, és ez így is volt. Bevallom, én sem hittem abban, hogy az EP választás külön utassága után majd őszre összefognak, húztam is a szám az ígértek hallatán, gondolván: mitől lennének alkalmasak erre majd éppen akkor, ha eddig sem voltak rá képesek. De a Karácsony-féle többlépcsős előválasztás megmutatta, hogy vannak sokkal finomabb stratégiák, annál, minthogy az egyéni utak után hirtelen összefogjanak. A kettő között van számtalan átmenet, és ezekkel végre elkezdtek próbálkozni. Az előválasztást például lejátszották a főpolgármesteri után kerületi szinten is több helyen, de beletörődtek abba, hogy az egyik településen az egyik, a másikon a másik párt jelöltjét támogatják. Ebben a folyamatban méltatlanul kevésszer hangsúlyozott szerepe van Márki-Zay Péter mozgalmának; ők elég sokat tettek azért, hogy az önkormányzati választásra legyen egységes ellenzéki jelölt. És ennek megvalósulása, amelyben alig hitt valaki, óriási meglepetést okozott. Először a Fidesznek, aztán az ellenzéki pártoknak, legkevésbé a közvéleménynek, s főleg nem a kormánnyal szemben állóknak.

- A Fidesznek miért?

- Mert ő sem hitte, hogy lesz ellenzéki egység, ráadásul még a higgadtabb elemzőik is azt a gondolatot erősítették, hogy a táborok nem összevonhatók. Én sem gondoltam, hogy összevonhatóak, azt azonban igen, hogy a választó számára fontosabb az egy jelölt, mint annak a párthovatartozása. Mellesleg ez az, amit éveken át nem tudtak megérteni a pártok sem. És most végre egyszer megértették. Az ellenzéki pártoknak meg az okozott meglepetést, hogy ekkora lett a siker. Azt jósolták, hogy Budapesten hét kerületet tudnak elhozni, szerencsés esetben tizenegyet, de a közgyűlésben úgy is fideszes többség lesz. A vége pedig az lett, amit látunk: nem pusztán Karácsony nyert, a kerületek zöme is ellenzéki kézre jutott, ráadásul a közgyűlésben is kényelmes többsége lett az ellenzéknek. És ennél is nagyobb meglepetést jelentett az, hogy tizenegy megyei jogú várost elhoztak, olyanokat is – például Tatabányát -, amelyekre nem számított senki. Arra sem, hogy a 328 nagyobb településből több, mint 120-at elvittek.

- Visszatérve a kiinduló kérdésre: ha a Fidesz nem tolja el az önkormányzati választást egy évvel, nem lett volna változás?

- 2018 őszére ez a helyzet még nem érett volna meg, a változáshoz kellett a parlamenti választás utáni gyászmunka elvégzése, a vereség kiértékelése, és ez az időszak eltartott karácsony előttig. Akkor tértek észhez, mégpedig a rabszolgatörvény kapcsán. Akkor kaptak észhez az ellenzéki pártok egyes képviselői. Ha visszaemlékszünk a Kunigunda utcai akcióra – az akkorira -, a megmozdulásnak borzasztó nagy társadalmi visszhangja volt. A kérdésre visszatérve tehát: 20018 őszén minden korábbinál katasztrofálisabb vereséget szenvedett volna az ellenzék az önkormányzati választásokon. A változáshoz kellett az előbb említett új iskola; akkor már a Momentumosok is részt vettek a megmozdulásokon.

- Sokan hitték azt akkor, hogy elindult ez az új folyamat, de aztán ahogy jött el is fogyott a lendület…

- Valóban többen remélték, hogy az EP választás már fordíthat a várakozásokon, én magam is bosszankodtam azon, hogy miért nem vitték tovább a közös akciókat, miért álltak le januárban, de az is igaz, hogy az uniós választásoknak nincs akkora tétje, hogy felpiszkálta volna az embereket. Az önkormányzati választás kétségtelenül más: az mindenki számára közel van. Összefoglalva: nyolc év tanulásképtelenség jellemezte az ellenzéket, a kilencedik évben bekövetkezett a dráma, minek következtében elindult egy új tanulás, hogy aztán éppen a legjobbkor, az utolsó pillanatban álljanak készen az együttműködésre.

- Nem esünk bele Hódmezővásárhely hibájába? Arra az időközi választásra gondolok, amely akkora meglepetést okozott, Márki-Zay győzelmét, azt hittük sokan, hogy elindult a változás folyamata, de súlyosan tévedtünk… Akkor, az a vereség a Fideszt rázta fel jobban.

- Lehetséges, viszont most, ezen az őszön éppen az ellenkezőjét tapasztaltam: hiába érzékelték, hogy egyre jobban alakul az ellenzéki összefogás, beérték azzal, hogy a Karácsonyt simfelték. Pedig láthatták, hogy az előválasztások sikert aratnak, sokan mentek el. Megnyugtatta őket a közvélemény-kutatás: Tarlós úgy is megnyeri a választást, nem kell semmit csinálni.

- Meg talán a saját kommunikációjuk is téves volt, az előválasztást például roncsderbinek nevezték.

- Igen, és, ismétlem, kimerült a tevékenységük abban, hogy Karácsonyt ütötték, ami viszont csak a saját táboruknál működött. A Fidesz lényegében, ha volt egyáltalán kampánya, az csak a saját táborának szólt, a bizonytalanoknak, meg a másik oldalon állóknak nem mondtak semmit. Ennyire mondanivaló nélküli Fidesz kampány még nem láttam a harminc év alatt. Semmilyen üzenetük nem volt.

- Nincs mondanivalójuk nem volt, vagy tudatosan nem akartak semmit sem mondani?

- Egyszerűen politikailag elkényelmesedtek; ha te megnyersz már harmadszor is egy országos választást, ráadásul ismét kétharmaddal, akkor hajlamos leszel arra, hogy elhidd, megy ez magától is. Meg hát azt remélték, hogy az ellenfél tagjai úgy is kinyírják egymást. Ezért óvatoskodtak; csak a saját táborra koncentrálták, nehogy esetleg felrázzák az embereket. Nem gondolták, hogy így is sokkal magasabb lesz a részvétel a várakozásnál. A Fidesz abban jól kalkulált, hogy el tudja vinni a saját táborát, Tarlós például relatíve még növelte is a támogatottságát, viszont – és ebben tévedtek a legtöbben – lett mozgósító hatása az egy jelölt állításának. A Fidesz azt hitte, hogy néhány megfizetett jelölttel, amit nagyon sok városban megtettek, majd a szoros versenyeket a maguk javára döntik el. Ez különben nem lett volna butaság, Budapesten is eredményes lett volna, ha Karácsony nem tíz százalékkal veri Tarlóst. A Fidesz hatalmi szempontból gondolta végig a választást: először is a saját tábort akarta mozgósítani, másodszor pedig, ha netán mégis elmennek az ellenzéki szavazók, akkor a legtöbb helyen meg tud venni valakit, vagyis azt a néhány százalékot, ha a nyakukra mennek, azt ilyen módszerekkel megoldják. Lássuk be, nem volt teljesen alaptalan a terv, ha az országgyűlési választásokra és az LMP-re gondolunk. De most ez sem működött.

- Talán a Borkai-effektus miatt sem…

- Annak nem teljesen úgy volt jelentősége, ahogy sokan megfejteni vélték. Csak zárójelben: Győr volt ez ügyben számomra a legnagyobb meglepetés, az ugyanis, hogy a történtek ellenére megválasztották Borkait polgármesternek. De, visszatérve a Borkai-ügy jelentőségére: nem a pornográfia volt itt a döntő. Fekete-Győr Andrásnak volt egy izgalmas tapasztalata, amit a győri tüntetésen mondott el. A Momentum elnöke elmondta: három nap alatt nyolc, vagy tíz megyében járt, és mindenütt azt mondták neki, hogy itt ugyanaz folyik. Így volt a Borkai történetnek jelentősége, és ezt a Fidesz is sejti, mert állandóan morális problémaként akarja megjeleníteni, mintha csak félrekúrt volna Borkai. Pedig nem ez a lényeg. A Borkai-jelenség megmutatta az egész helyi elit romlottságát, a haverok zsebből történő kifizetését, amelyért cserébe a haverok luxuskörülményeket biztosítanak. Szóval az volt a legkevésbé érdekes, ami a filmben látható volt; ennek a „nálunk ugyanez folyik” felismerése volt a döntő. És most, hogy veszik át országszerte az önkormányzatokat, egyre-másra kiderül: tényleg ez folyik. A Fidesznél, úgy látom, nem tanultak a történtekből, abba az irányba viszik az ügyet, hogy ezt elnézték, el kellett volna előbb csapni Borkait, és akkor nincs ez az országos felhajtás. Úgy látom, megpróbálják az eseményeket a Borkai-effektusra ráhúzni, miközben magát, Borkai történetét is rosszul fogják fel. Azt hiszik, hogy csak a morális oldala az érdekes, miközben ez a Fidesz-féle dzsentroid világ vált nyilvánvalóvá.

- Kiderült a politikai pornográfia is…

- Igen, és a Fidesz ezt nem hajlandó elismerni, Kövér László még sajnáltatja is a volt győri polgármestert. A Fidesz vezérkara nem jutott el ma még addig, hogy felismerte volna a Borkai-probléma lényegét. És ez engem vigasztal…