„Kevesebb beszéd, több lőszer” kell az oroszok visszaveréséhez
„A háborút megelőző korszakba léptünk”, mondotta Donald Tusk, lengyel kormányfő. Anders Rasmussen, a NATO volt főtitkára szerint az amerikai iparnak az oroszok nyomasztó fölénye miatt át kell állnia a hadigazdaságra, ahogy annak idején Hitler és a japánok ellen tették.
A két figyelmeztetés szinte egyidejűleg hangzott el – egy sor hasonló után. Tusk azt követően szólalt meg, hogy a Lviv környéke elleni legújabb, az ukrán infrastruktúrát érő támadásban egy orosz rakéta megsértette a lengyel légteret. Riadóztatták a légvédelmet és felszálltak a NATO harci gépei. „Nem akarok senkit sem megijeszteni, de a háború már nem a múltban létező fogalom. Ez a valóság, és már több mint két évvel ezelőtt kezdődött, a második világháború vége óta a legkritikusabb időszakot éljük. Ami a legaggasztóbb, hogy szó szerint bármilyen forgatókönyv lehetséges. Tudom, hogy ez lesújtóan hangzik, különösen a fiatalabb generáció tagjai számára, de hozzá kell szoknunk egy új korszak eljöveteléhez” – mondta Tusk.
A lengyel kormányfő ennek jeleként értékelte, hogy Oroszország – minden bizonyíték nélkül – Ukrajnát tette felelőssé a moszkvai terrortámadásért, hogy ezzel próbálja igazolni az ukrajnai polgári célpontok elleni egyre erőteljesebb támadásokat. A lengyel miniszterelnök hangoztatta: az Ukrajnával való igazi szolidaritás „kevesebb beszédet, több lőszert” jelent. Bírálta a (republikánus többségű) amerikai képviselőházat, mert az különböző ürügyekkel még mindig nem hagyta jóvá az Ukrajnának szánt további fegyverszállításokat. Egyébként Európának – függetlenül az idei amerikai elnökválasztás kimenetelétől – egyre inkább önállósítania kell magát az Egyesült Államoktól, így annak vonzóbb partnere lehet. Tusk beszélt arról is, hogy országa és Ukrajna barátságát semmi nem akadályozhatja, az ukrán élelmiszerimport körüli viták sem. Nyilatkozata előtt Franciaország és Németország kormányfőivel az úgynevezett Weimari Háromszög keretében tanácskoztak Ukrajnáról és más világpolitikai kérdésekről.
Anders Rasmussen, a NATO volt főtitkára, korábbi dán kormányfő a Wall Street Journalban arról írt, hogy Ukrajnában, ahol a támadó orosz erőknek hatszor annyi lőszerük van, mint a megtámadott országnak, válságos a helyzet és „ha ez így folytatódik, Putyin törekvései megvalósulnak”. Az, hogy Ukrajnának nincs elegendő fegyverzete, nyugati szövetségeseinek súlyos kudarcát jelenti. Észak-Korea egy hónap alatt annyi tüzérségi lövedéket szállított az oroszoknak, amennyit az Európai Unió országai egy év alatt. Az orosz hadiipar évi 3 millió lövedéket állít elő, az EU és Amerika összesen 1.2 milliót. A demokratikus világ óriási gazdasági ereje ellenére, három önkényuralmi ország, Oroszország, Észak-Korea és Irán fegyvergyártása meghaladja a nyugatét. „Amennyiben Putyint nem állítják meg Ukrajnában, évtizedekig tarthatnak a konfliktusok egy instabil Európában. Fel kell ismernünk a veszélyt és háborús alapokra kell állítanunk gazdaságainkat”, figyelmeztetett Rasmussen.
Az amerikai törvényhozásnak azonnal jóvá kell hagynia az Ukrajnának szánt, 60 milliárd dollár értékű segítséget – de a megfelelő politikai döntésekbe a gazdaság vezetőit is be kell kapcsolni, amire van már példa. A dán politikus emlékeztetett, mennyire felkészületlenek voltak a nyugati demokráciák a harmincas évek végén a két, gyorsan fegyverkező önkényuralom, Németország és Japán ellen és 1940 nyarán ez a magatartás brutálisan visszaütött: a náci csapatok lerohanták Hollandiát, Belgiumot, Franciaországot és Nagy-Britannia egyedül maradt Európában a demokrácia védelmében. Franklin Roosevelt amerikai elnök felismerte, hogy azonnal fel kell pörgetnie a fegyvergyártást, hadigazdasági alapokra kell átállítani az ipart. William Knudsent, a General Motors autókonszern vezérigazgatóját bízta meg e feladattal. A kiváló menedzserként ismert Knudsen évi 1 dolláros jelképes fizetésért vállalta a feladatot és munkához látott.
Tervezete szerint az országnak 50 000 repülőgépre, 380 hadihajóra, lövegek, lőfegyverek, bombák millióra volt szüksége. Országjárásra indult, hogy az érintett vállalatok vezetőivel tárgyaljon. Elérte, hogy lerövidítették a megrendelések útját, nem kellett közbeszerzési eljárásokat kiírni, a fegyverrendelést az a gyár kapta meg, amely a leggyorsabban tudta megoldani az adott feladatot és kivívta, hogy magántőke, a nagy befektetési alapok is finanszírozzák a felfegyverzést. Knudsen öt hónap alatt csaknem ezer hadianyag szállítási szerződést írt alá – az eredményt ismerjük.
