Kis-Benedek József: 40-50 százalék egy kiterjedtebb közel-keleti konfliktus esélye

„A közel-keleti regionális háború esélye 15-ről 30 százalékra nőtt” – így kalkulált szilveszter előtt James Stavridis, a NATO európai csapatainak korábbi parancsnoka, a helyzet azóta romlott. Mit tudunk most a Közel-Keleten történtekről? 

A Közel-Keleten sok minden történik, először is ott van Izrael és a Hamasz konfliktusa, ami nem konfliktus, hanem háború. Ott vannak Iránnak a különböző proxy-szervezetei, amelyek azzal fenyegethetnek, hogy lehet egy regionális háború, illetve elsősorban egy olyan háború, amely a Hezbollahtól indul ki Izrael ellen, és amelyre a zsidó állam nyilván reagálni fog. Ebből lehet egy újabb libanoni háború. Emellett ott vannak a húszik, akik folyamatosan azzal fenyegetik a nemzetközi közösséget, hogy lezárják a Bab el-Mandab-szorost, illetve támadják az ott menő hajókat. Nem véletlen, hogy péntekre virradóra az amerikaiak és a britek „megkínálták” őket néhány rakétacsapással, de több ország is támogatja ezt a műveletet. Nagyon sok országot érint ugyanis azáltal, hogy a Vörös-tengeren nem tudnak a hajók biztonságosan közlekedni, és nem tudnak utána átmenni a Szuezi-csatornán. Ez komoly problémát jelent. Egy nagyobb háború veszélye ugyan pillanatnyilag nem áll fenn, de úgy gondolom, épp elég ez is.

Elvileg senkinek nem érdeke a háború kiterjesztése…

Nem mondanám, hogy senkinek sem érdeke, mert más érdekek védelme ezt felülírhatja. Ha most úgy döntöttek az amerikaiak, a britek és a koalíció többi tagja, hogy feltartóztatják a proxy-erők csapásait, egyáltalán a hajók megtámadását, akkor ehhez több ország is csatlakozhat, és ebből lehet egy kiterjedtebb konfliktus. Ennek most olyan 40-50 százalék körül van az esélye.

Ön szerint meg lehet állítani a közel-keleti háború eszkalálódását?  

Meg lehet állítani, de jó szándék kell hozzá. Csakhogy a húszik most bejelentették, hogy meg fogják bosszulni a Jemen elleni amerikai-brit támadást, közölték, hogy csapások érték a fővárost, Szanaát, továbbá az északnyugati Szaada, illetve a Vörös-tenger mentén lévő Hodeida tartományt. Azokat a helyeket érték támadások, ahol a csapásmérő eszközök voltak. A húszik olyan eszközt is használtak – például ballisztikus rakétát –, ami a hadtörténetben hajó ellen eddig nem fordult elő. 

Közben elkezdődött a per a hágai Nemzetközi Bíróságon, amelyben Dél-Afrika népirtással vádolta meg Izraelt. Dél-Afrika először is azt próbálja elérni, hogy az ENSZ égisze alatt működő törvényszék szólítsa fel Izraelt katonai műveletei azonnali beszüntetésére, amire Netanjahu izraeli miniszterelnök emlékeztetett a Hamasz október 7-i átfogó támadására is: „Izrael gyilkos terroristák ellen harcol, akik szörnyű, emberiesség elleni bűnöket követtek el: gyerekeket, nőket, időseket, fiatal férfiakat és fiatal nőket mészároltak le, erőszakoltak meg, égettek el, daraboltak fel, fejeztek le”…

Ez egy hosszú folyamat lesz, de nem lesz belőle semmi különös, mert a népirtás bizonyítása nem egyszerű feladat. Azért azt, amit Dél-Afrika állít, a szándékosságot, vagy a jogos önvédelmet nagyon nehéz bizonyítani. Hiszen Dél-Afrikában is történt egy és más az elmúlt évtizedekben, és ezért nem is biztos, hogy meg tudják védeni azt, amit állítanak. Majd a jogászok eldöntik, hogy szándékos népirtás volt, vagy jogos önvédelem, ez az ő dolguk. 

Mennyi idő alatt fejeződhet be ez a per, és milyen hatása lehet?

Hosszú ideig eltarthat és Izrael-ellenes hangulatot kelt. Illetve, lehet, hogy a pert kezdeményező Dél-Afrika ellenes hangulatot is, mert sokan Izrael mellett vannak, tekintetettel arra, hogy nem ő támadta meg a Hamaszt. Izrael hadserege az október 7-én történtekre válaszolt. Nincs a világon olyan ország, amely ne torolna meg egy ilyen támadást. Azt, hogy ebben mi a jogos, mi nem, nehéz eldönteni. 

Miért fordult a világ egy része a Hamasz terrortámadása után gyakorlatilag Izrael ellen? 

Mert Izrael nagyon keményen lépett fel. A palesztinok megöltek 1700 izraelit, a palesztinok közül pedig már a 23 ezret meghaladja a halottak száma, közülük pedig nagyon sok a nő és a gyerek, akik nem terroristák, hanem polgári áldozatok. Csakhogy ebben a háborúban mindkét félnek van igazsága, ezért mondom, hogy ennek az eldöntése nem egyszerű feladat.

De ismert, hogy a Hamasz kórházak, iskolák alatt létesített alagutakban rendezkedett be, és pajzsként tartja maga előtt a gyerekeket és a nőket is…

Hová tegye a fegyvereket, hol fegyverkezzen, ha nem a föld alatt? Ha kiteszi szabad területre, akkor az izraeliek azonnal lebombázzák.  Más megoldás nincs, mint a föld alá vinni. Ugyanezt csinálja a Hezbollah is, ugyanezt csinálták a vietnámiak is. Ezt a módszert nem a Hamasz találta fel.

A magyar álláspont mi ebben az ügyben?

A magyarok végig azt mondták, hogy Magyarország Izrael mellett van, és az izraeli önvédelem jogos. Azt is hozzáteszik, mi nem támogatjuk a terrorizmust. Ezen kívül más álláspont nem nagyon van. 

Ön szerint diplomáciai úton megoldható az egész közel-keleti válság, Izrael és a palesztinok sorsa?

Diplomáciai úton 1948 óta nem volt megoldható a palesztinok és az izraeliek közötti konfliktus. Nem hiszem, hogy ez rövid időn belül megoldódna. Most a feltételek még rosszabbak, úgyhogy a gyors megoldást el kell felejteni. Egyelőre az izraeliek azt sem tudják, hogyan vessenek véget ennek a háborúnak. Azt tudják, hogy meg kell semmisíteni a Hamaszt, meg még mást is, de, hogy mi legyen utána, arról konkrét elképzelés még nincs. 

Akkor megint van egy forrpont a világban…

Igen, ami nem jó dolog, és elég kilátástalanok a megoldási lehetőségek is.