Kőkemény amerikai ultimátum Orbánnak: ha nem tetszik, le is út, fel is út!
Ez egy nagyon kemény ultimátum Orbánnak. Így minősítette Radványi Miklós magyar származású amerikai közíró az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége által pénteken megjelentetett közleményt. Ez arról számol be, hogy a nagykövet Washingtonban járt, ahol a külügyminiszterrel és a szenátus vezetőivel tárgyalt az amerikai-magyar kapcsolatokról, illetve a Magyarország által az Ukrajna elleni orosz agresszióban játszott szerepről. A nyilatkozat hangneme és tartalma egyértelműen azt mutatja, hogy Washingtonban meghúzták a vészharangot – mondja Radványi. Elegük van a magyar hintapolitikából, s figyelmeztetik a magyar vezetést: ha nem áll be a szövetségesek sorába, akkor annak komoly politikai, gazdasági és pénzügyi következményei lesznek.
David Pressman nagykövet az amerikai külügyminiszterrel, a Fehér Ház vezető tisztségviselőivel és a kongresszus vezetőivel az amerikai-magyar kapcsolatok helyzetéről tárgyalt Washingtonban – adja hírül a budapesti amerikai nagykövetség honlapján pénteken megjelent közlemény. Olyan mondatok szerepelnek benne a diplomata eheti tárgyalásairól, mint hogy „megvitatta a szövetségesi kapcsolatok legújabb fejleményeit, köztük a magas rangú magyar tisztviselők egyedülállóan Amerika-ellenes retorikáját és a magyar kormány által ellenőrzött médiában elterjedt Amerika-ellenes retorikát”, továbbá: „a nagykövet érintette Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának sürgősségét, Magyarország vezetésének az Egyesült Államokról tett legutóbbi nyilatkozatait, valamint az Egyesült Államok elkötelezettségét, hogy ebben a rendkívüli időszakban is ápoljuk ezt a fontos kapcsolatot”. A dokumentum a következőképpen zárul: „Magyarország fontos pillanathoz érkezett a jövőjét illetően...Miközben Oroszország indokolatlan háborúja dúl a szomszédban, eljött az ideje annak, hogy Magyarország és transzatlanti szövetségesei és partnerei között szorosabb kapcsolat alakuljon ki.”
Egy laikus is kiolvashatja a közleményből, hogy az nem éppen a két ország egyetértését tükröző dokumentum. Ám kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen üzeneteket tartalmaz a sorok között a diplomácia nyelvén megszövegezett közlemény. A „fordításra” Radványi Miklóst kértük meg, már csak azért is, mert éveken át dolgozott az amerikai fővárosban a Kongresszus egyes tagjainak stábjaiban, s a Frontiers of Freedom konzervatív intézet alelnökeként napi kapcsolatot ápol a nagypolitika szereplőivel is.
A közíró előrebocsátotta, hogy ugyan a közlemény nem nevesíti Orbán Viktort, de mindenki tisztában van azzal, hogy Magyarországon kizárólag egy ember, az ő szava dönt, a magyar vezetés egyenlő Orbán Viktorral. A közleménnyel az Egyesült Államok tulajdonképpen kinyújtja a kezét a miniszterelnök felé, és egy utolsó kísérletet tesz arra, hogy jobb útra térítse őt, megértesse vele: Magyarország 1999 óta tagja a NATO szövetségi rendszerének, s ezzel nem csak jogok, hanem kötelezettségek is járnak.
Nagyon ritkán és csak akkor hívnak haza egy nagykövetet konzultációra, amikor „helyzet áll elő” – emlékeztetett Radványi, aki szerint az sem szokványos, hogy demonstratívan nem csak kétpárti egyetértés alakul ki a demokraták és a republikánusok között, ahogy az most, a közlemény tanúsága szerint történt a magyar ügyek megítélésében, hanem az is – és ez is nagyon fontos eleme a közleménynek –, hogy bevonták a szenátust is az ügybe. Ezzel ugyanis egyértelművé tették, hogy a végrehajtó hatalom, azaz a Fehér Ház és a Külügyminisztérium, valamint a törvényhozás, azaz a szenátus ugyanazon a véleményen van Orbánt és a viselkedését illetően – mutatott rá Radványi, megjegyezve, a képviselőházat azért nem kell ilyenkor bevonni, mert a külpolitikában csak a szenátusnak van – alkotmányos alapelvként – beleszólási (tanácsadási és egyetértési) joga (külügyi bizottsága is). Ugyanakkor felhívta arra a figyelmet, hogy nagyon ritkán szokta a szenátus gyakorolni ezt a jogát, így azután a közleménynek az a része is igen fontos, amely arról szól, hogy a szenátus vezetése egyetértett a nagykövettel. „Itt minden szónak jelentősége van” – jegyezte meg.
A diplomácia nyelvéről lefordítva a dokumentum azt is tartalmazza, az Egyesült Államok megelégelte, hogy a magyar kormány az oroszok pártját akarja fogni, s hintapolitikát folytat a NATO és Oroszország között. Az USA most azt üzente: elég volt abból, hogy a magyar kormány kibeszéljen a kórusból az orosz agresszió és Ukrajna inváziója kapcsán, ideje, hogy egy hangon beszéljen Magyarország a NATO-val.
„Nem kérdéses, hogy ez egy nagyon kemény ultimátum Orbánnak, azzal ér fel, amit Amerikában a ’my way or the highway’, avagy a ’megszoksz vagy megszöksz’/’ha nem tetszik, akkor le is út, fel is út’ kifejezéssel szoktak illetni” – szögezte le Radványi Miklós. Ha le akarnánk fordítani az üzenetet kevésbé diplomatikus nyelvre, akkor ezzel nem mást üzentek Orbánnak, mint azt, hogy torkig vannak vele, ideje abbahagynia a kétkulacsos politikáját, le kell állnia az Egyesült Államok és a NATO bírálatával és be kell állnia a sorba a szövetségesei mellé.
Nagyon fontos a dokumentumnak az a része is, amely azt taglalja, hogy „miközben Oroszország indokolatlan háborúja dúl a szomszédban, eljött az ideje annak, hogy Magyarország és transzatlanti szövetségesei és partnerei között szorosabb kapcsolat alakuljon ki” – hívta fel a figyelmet Radványi, aki „lefordította” az üzenet e részének tartalmát is. A lényeg: ha Magyarország, azaz Orbán nem ébred rá végre arra, hogy hol a helye és hogyan kell viselkednie, akkor az Egyesült Államok egységesen fel fog lépni ellene. Mint magyarázatként megvilágította: a szenátus, azaz a kongresszus felső házának a szerepe ebben azért is fontos, mert a kongresszusnál van a pénz, nem a Fehér Háznál, ami azt is jelenti, hogy a leállíthatnak minden, a pénzügyeket is érintő segítséget, beleértve akár a fegyverszállításokat, fegyvervásárlásokat is. „Ez egy nagyon kemény ultimátum, hiszen valójában a végrehajtó hatalom és az egységes szenátus közös közleménye arról, hogy elegük van Orbánból, s ha nem áll be a sorba, akkor annak politikai, gazdasági és pénzügyi következményei lesznek, Magyarország szempontjából pedig nem fog jól végződni”. Felszólítás arra, hogy Magyarországnak végre nem csak, hogy száz százalékig be kell állnia a szövetségesei közé, hanem aktívan támogatnia kell a NATO-t az orosz agresszióval szemben, beleértve Ukrajna támogatását olyan mértékben és módon, ahogy a NATO teszi. Nem opció, hogy erre nem hajlandó.
A közlemény pénteken jelent meg a nagykövetség honlapján – s ha nem is szándékosan talán, de reagál a legfrissebb orbáni állásfoglalásra is. Orbán Viktor a Kossuth Rádióban elhangzott „interjújában” ismét élesen bírálta a Nyugatot a háborúban játszott szerepéért. Olyanokat mondott egyebek között, hogy „a nyugati világ vezetői háborús lázban égnek”, miközben a béke pártján csak Magyarország és a pápa áll, illetve a türkök, az arabok, a kínaiak, az afrikaiak szorgalmazzák az azonnali tűzszünetet és a béketárgyalásokat. Bár – ahogy az amerikai közlemény sem nevesítette Orbánt, úgy – a magyar miniszterelnök sem nevesítette a NATO-t, de kristálytisztán lehetett érteni, kire, mire gondol.
