Kormány és ellenzéki oldalról is üdvözölték dr. Frölich Róbert megválasztását

– A választást követően, a Mazsihisz vasárnapi közleményében a szervezet elnöke, Heisler András úgy fogalmazott, azt várja Öntől, hogy országos főrabbiként segít majd „békét és nyugalmat teremteni a közösségen belül”. Ön 2018-ban azzal indokolta a lemondását, hogy a Mazsihisz olyan irányba indult el „a világi vezetés tudtával és támogatásával”, amivel már nem tud azonosulni. Mi változott mostanra? 

– Úgy vélem, hogy egészen más helyzetben van most a Mazsihisz, mint három évvel ezelőtt. Akkor még az EMIH, az ortodoxia nem volt ennyire éles ellentétben a Mazsihisszel s a Mazsihiszen belül sem voltak ennyire éles határvonalak és belső villongások. Azt gondolom, hogy ha megkérdezik tőlem úgy száz év múlva, hogy „miért nem csináltál semmit, amikor lehetett volna”, akkor nekem ne azt kelljen válaszolnom, hogy hát nem volt hozzá kedvem. Most megvan a lehetőség arra, hogy valamilyen úton-módon ezeket az ellentéteket, elsősorban a belső és utána a külső ellentéteket tudjuk csillapítani. Van egy komoly feladat.

– Semmiképpen nem erőltetném a választ sem a „pártállását”, de ha már felemlítette, kikérném a véleményét, hogy az EMIH és a Mazsihisz között az utóbbi hónapokban egyre élesebb feszültséget miként képzeli csillapítani?

– Nézze, annyira elmérgesedett a helyzet, hogy nem tudom, egyáltalán lehet-e itt bármifajta javulást ebben a viszonylatban elérni. Én személyesen tragédiának élem meg, hogy két zsidó hitközség képtelen békében élni egymással. Lehet itt tologatni a felelősséget, hogy ki kezdte, de azt gondolom, hogy minden konfliktushoz két fél kell. Nyilván sem az EMIH, sem a Mazsihisz nem ártatlan az ügyben. Fölösleges patikamérlegre tenni, hogy most ki mennyire van benne az ügyben, ki menyire „sáros”. Arra kellene koncentrálni, hogy valahogy megoldjuk ezt a problémát.

– Erre van Önnek terve, elképzelése?

– Egyelőre nincs. Egyelőre szeretném az energiáimat a belső békesség katalizálására fordítani. A Mazsihisz közgyűlése erre adott felhatalmazást, ezt a bizalmi kérdést fogalmazta meg, amikor tudomásul vette az én országos főrabbivá való választásomat, ami egyébként már februárban megtörtént.

– Akkor segítsen kérem eligazodni a hozzá nem értőknek, hogy a vasárnapi esemény mit véglegesített?   

– A Mazsihisz alapszabálya szerint, országos főrabbit a rabbitestület választ és a Mazsihisz közgyűlése tudomásul veszi – ez utóbbival lesz hivatalos a választás. Ez történt meg vasárnap. Február óta nem került sor közgyűlésre sem, most volt az első.   

– A fent említett helyi feszültségektől kicsit elemelkedve, kérdezném a jövőbeni terveiről. Min tervez változtatni, illetve mit tervez folytonosságként megőrizni a szervezet jövőjét illetően? Vannak-e olyan, a lemondásakor megszakadt elképzelései, amiket most folytatna?

– Hogyne. A társegyházakkal való párbeszéd fonalát mindenképpen szeretném újra felvenni. Akkor azt fogalmaztam meg, hogy a neológiát szeretném egy kicsit közismertebbé tenni zsidó berkeken belül. Mert igazából fogalma nincs arról a szélesebb zsidó közvéleménynek, de a nem zsidó közvéleménynek sem, hogy mi is a neológia, mi a különbség a neológia és a chabad, a neológia és az ortodoxia vagy a neológia és a reform között – ez utóbbi mostanában különösen aktuális. Mindezt szeretném folytatni.

– Egyúttal marad továbbra a Dohány utcai zsinagóga főrabbija is – e két posztot össze lehet egyeztetni harmonikusan mind időben, mind az elvégzendő feladatokat tekintve?

– Három évig sikerült. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő négy esztendőben is menni fog.

– Akár az EMIH, akár a Mazsihisz vezetőivel beszélt, konzultált-e a megválasztása alkalmából az eljövendő akár közös teendőkről?

– A Mazsihisz világi vezetőjével beszéltem, az EMIH vezetésével nem. De még a nem vezetésével sem.

– Egy – talán némileg profán – kérdéssel zárnám a beszélgetésünket: akár a főváros, akár a kormány részéről gratuláltak-e az újabb megválasztásához?

– Kaptam gratulációt kormányoldalról, ellenzéki oldalról, az erzsébetvárosi önkormányzat részéről egyaránt.

– Ez talán biztató jel a jövőt tekintve.

– Én is azt hiszem, hogy igen. A jó szándék megvan.