Kormányzati idegességet tükröz Szijjártó performansza

Miközben a magyar hivatalos hírügynökség, az MTI azt írta a tudósításában, hogy „A külgazdasági és külügyminiszter összehívta a budapesti uniós nagyköveteket, hogy közölje velük, mi a dolguk, és mi nem”, a jelek szerint ez a jereváni rádióhoz méltó (ál)híradás volt. Ugyanis – mint arra a HVG rámutatott – „A külgazdasági és külügyminiszter vendégként vett részt a ciprusi EU-elnökség megnyitója alkalmából tartott eseményen”. De ha csak ez lett volna a baj azzal, amit Szijjártó ezen a találkozón művelt!

Mint a saját Facebook-posztjából is kiderül, nagy szigorral kiosztotta az EU tagállamainak Budapestre akkreditált nagyköveteit. Baljóslatúan fogalmazott: „még idejében világossá kellett tenni, hogy egy nálunk szolgáló nagykövetnek semmiképp sem dolga, hogy beleszóljon a magyar választásokba. Nem fogunk elfogadni semmifajta bírálatot vagy kommentárt az áprilisi voksolás kapcsán”. A körítés brüsszelezés volt, meg a kikérjük-magunknak, meg a Magyar-mint-brüsszeli báb, no meg persze Orbán, mint a nagy békeharcos, hiszen „Mi nemet mondunk Brüsszelnek, nemet mondunk a háborúra, a migrációra, a genderre és elvárjuk a tiszteletet”. Egyszóval, a szokásos blablabla, miszerint „Elvárjuk a szuverenitásunk tiszteletben tartását és elvárjuk, hogy egyetlenegy, Budapesten szolgáló nagykövet se okoskodjon bele a magyarországi választásokba”.

De már előtte megadta az alaphangot. Hiszen a már idézett MTI írásban az is állt: Szijjártó előre jelezte: „világossá fogom tenni a nagyköveteknek, hogy ha a következő időszakban belebeszélnek, beleokoskodnak, belekommentelnek, belekritizálnak a magyar választási folyamatba, akkor nagyon-nagyon nehéz dolguk lesz a jövőben Budapesten a munkájuk elvégzése során. Az biztos, hogy az államigazgatás egyetlen vezetőjével sem fognak tudni találkozni, és osztályvezető-helyettesi szint fölé nem fognak jutni”.

Talán nem árt ennek kapcsán felhívni a figyelmet arra, hányszor avatkozott, s avatkozik be folyamatosan a magyar kormány más országok – uniós országokat beleértve – választásába. Kezdve Lengyelországtól Szlovákián és Csehországon át Nagy Britanniáig, s akár Franciaországig. Szóval, tettel, pénzzel, sajtótámogatással számos példát lehet erre hozni. Erről hasznos összeállítást közölt a Szabad Európa, amelynek alapos összefoglaló a cikke ugyan 2023-ban született, ám azóta nemhogy csillapodott volna a magyar kormány ilyetén kedve.

A nagy kérdés ennek az incidensnek a kapcsán inkább az: vajon a diplomáciában mennyire megszokott módszer az, hogy a fogadó ország külügyminisztere ilyen stílusban „figyelmezteti” a szövetséges államok nagyköveteit? Mindenesetre, ahogy az a HVG már idézett cikkéből kiderül – Szijjártó posztja és viselkedése visszatetszést keltett egyesekben. A lapnak volt olyan forrása, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy diplomáciai körökben ilyet nem szoktak elfelejteni. Vajon mire gondolhatott? Nem szereptévesztés-e az, ha egy vendégként jelen lévő résztvevő úgy viselkedik, mintha ő diktálna? És egyáltalán, hogyan látja ezt az incidenst a korábbi külügyminiszter?

Balázs Péter először tágabb kontextusba helyezte magát a találkozót. Mint magyarázta: az esemény a ciprusi elnökség kezdeményezésére jött létre, mégpedig a szokásos módon. Az ilyen találkozók ugyanis megszokottak, a soros elnökséget adó tagállam szerte a világon összehívja az uniós kollégáit, egy-egy hat hónapos elnökség alatt néhány ilyen, viszonylag kötetlen találkozót szoktak rendezni. Ezeken az egyik szokásos vendég a fogadó ország külügyminisztere, akit legalább egyszer vendégül látnak. Ilyenkor az elnökség tájékoztatást ad a programjáról, a nagykövetek meg szokták vitatni, hogy mit tervez az elnökség alatt az adott ország. 

A fogadó ország külügyminiszterének nincs különösebb szerepe ezeken a találkozókon, ő a saját országa külpolitikájáról szokott ilyenkor beszámolni, arról, hogy mit terveznek a következő hónapokban, különös tekintettel az Európai Unióra. Ugyanakkor Szijjártó ezúttal egy elég súlyos fenyegetést fogalmazott meg, ráadásul anélkül, hogy ennek lenne bármilyen konkrét kiváltó oka. Nem az volt a konstelláció, hogy valaki, valamibe beavatkozott, nyilatkozott stb., Szijjártó egyszerűen egy elővágást adott le, arról beszélve, hogy ne is gondoljanak a nagykövetek arra, hogy ők a magyar választással kapcsolatban bármibe beleszólhatnának. Olyan fenyegetéseket fogalmazott meg – emlékeztetett Balázs Péter –, hogy aki ilyet tesz, az azután az osztályvezető-helyettesnél feljebb nem fog tudni senkivel találkozni az államigazgatásban.

„Ez egy megalapozatlan, konkrét esemény nélküli, nagyon durva fenyegetés volt, amire nincs ésszerű magyarázat” – szögezte le a volt külügyminiszter és uniós biztos. Úgy látja, hogy ebben az akcióban egy kormányzati idegesség tükröződik: előre tart attól, hogy a választások kapcsán kritikus megjegyzések hangzanak majd el az uniós tagállamoktól, illetve budapesti nagyköveteiktől. Holott – magyarázta – ez nem tételezhető fel, már csak azért sem, mert a nagykövetek munkáját nemzetközi egyezmény fekteti le, a szerepük tájékoztatni, kapcsolatokat építeni. Mint ahogy az unió szintjén is óvakodnak most napirendre tűzni magyar ügyeket, hogy ne érhesse őket a vád, hogy beavatkoznak a választásba – magyarázta Balázs Péter, aki önkéntes kampánycsendnek nevezte azt, hogy késleltetik a vitás ügyek napirendre tűzését a választások utánra, kezdve a kötelezettségszegési eljárásoktól a 7. cikk szerinti eljárás keretében történő meghallgatásig.

Az embernek az jut erről eszébe, hogy bagoly mondja verébnek – emlékezzünk csak, milyen sokszor beavatkozott, beavatkozik a magyar kormány a külföldi választásokba – jegyeztük meg. Balázs ezzel egyetértve, rámutatva: a regnáló magyar kormány állami külpolitika helyett erőteljes pártpolitikát valósít meg. Példaként említette, hogy a Fideszhez hasonló szélsőjobbos politikai pártok mellett kampányol, állandóan a Patrióták győzelmét hirdeti, amivel párhuzamosan a másik két szélsőjobboldali politikai családot is támogatja, mindenütt ezeknek a győzelmét próbálja elmozdítani, s már azt is meghirdette, hogy elfoglalják Brüsszelt. „Orbán akkor nem szégyenlős, amikor ő és így avatkozik be” – jegyezte meg.

Vajon nem mondható beavatkozásnak az is például, hogy menedékjogot ad olyan politikusoknak, mint legutóbb a bűnvádi eljárás alatt álló korábbi lengyel igazságügyi miniszter? – kérdeztük. Balázs Péter ezt kifejezetten nagyon durva beavatkozásnak minősítette, ami szerinte szövetséges államok között nem is értelmezhető. Hiszen, ha ugyanazok az elveink, a normáink, akkor nem lehet üldözésnek kitéve valaki – mutatott rá, hozzátéve: ez esetben a lengyel igazságszolgáltatásnak ugyanolyan tökéletesen kellene működnie, mint a magyarnak.