Kósa Lajos valószínűleg megbolondult

2018. július 14. 13:33

Elnézést kérünk a címadásért, de egyszerűen nem lehet mással jellemezni azt az interjút, amelyet Kósa Lajos adott a Népszavának. Ebben a kormánypárt magánéletet védő törvényéről fejti ki véleményét, amely szerint a politikus rokonai sérthetetlenek. Pontosabban inkább törvény fölött állóknak tekintendők. Szerinte ami az országban megy az egy szalámilopáshoz hasonlítható. 

Kósa Lajos a magánélet védelméről szóló törvénnyel kapcsolatban egyebek mellett arról is beszélt, hogy „ideje visszaszorítani azt, ami a mai közbeszédben szinte mindennapos, amely szerint egy politikust nem a tevékenysége, eredményessége alapján ítélnek meg, hanem teljesen lényegtelen műbotrányok kapcsán igyekeznek befeketíteni”.

– Lex Kósának, vagy lex Semjénnek nevezné a magánélet védelméről szóló törvényüket, amely alapján nehezebb lesz írni egy politikus nem közéleti tevékenységéről?

– Hívjuk lex józan észnek. A nem közszereplő emberek életében vájkálni semmire sem jó. De hívhatjuk a törvényt lex tisztességnek is. Ideje visszaszorítani azt, ami a mai közbeszédben szinte mindennapos, amely szerint egy politikust nem a tevékenysége, eredményessége alapján ítélnek meg, hanem teljesen lényegtelen műbotrányok kapcsán igyekeznek befeketíteni. Sokakat ért rendkívül méltánytalan és igaztalan támadás, amely miatt helyes ez a szabályozás. A politikusokat, lehet, sőt kell is bírálni, a családtagjaikat, ismerőseiket pedig békén kell hagyni.

– A közvetlen családban történtek nem tartoznak hozzá egy politikus pályájához?

– Azt hiszem, nem, főleg akkor, ha az egésznek semmi köze a politikához, közpénzekhez, közélethez. Önnek is vannak közeli barátai, ugye?

– Igen.

– Ha valamelyikük elcsen egy rúd szalámit a boltból, helyes, ha az egész sajtó azon csámcsog, hogy az ön barátai lopnak? Nem.”

Nos, ezek alapján abban már semmi meglepő nincs, hogy kormánypárti politikus azt firtató kérdésre, amely szerint a 139 millió forintos eszközállományú Tócó-Pece Kft. hogyan került 6 millió forintért feleségéhez nem is kívánt érdemben válaszolni. A pontos válasz így szólt:

– Az előző válaszomból egyértelmű, mit gondolok erről a kérdésről. Ha következetlen lennék, válaszolnék, de nem vagyok az.