Köszönet Szikoráért a Szűzanyának
Bájosan együgyűnek is nevezhetnénk Szikora Róbert gondolatait, amelyeket a 24.hu-nak adott interjúban osztott meg az olvasókkal. És nincs is vele semmi baj. Igazából nem is várunk tőle többet. A politika nem az ő területe, mondja ezt maga is, és igyekszik fényesen bebizonyítani.
Ő egy zenész, aki évtizedek óta részese a magyar popvilágnak. Vannak, akik nagyon szeretik, gondolom nem is kevesen, ha egyszer folyamatos teltházas koncerteket ad – így keresi a pénzét. Ez utóbbit csak azért biggyesztettem ide, a mondat végére, mert Szikorát sokan támadták, hogy jelentős állami támogatásokban részesül, és feltehetően azért, mert rajongója Orbán Viktornak és a Fidesznek. Ez egyébként abszolút a magánügye, még akkor is, ha szeretetét szívesen megosztja az olvasókkal is. Az már más kérdés, hogyan, milyen szavakkal teszi ezt.
Azt mondja, „Egyszerű polgárként mondom, hogy Orbán Viktor nélkül ez az ország egy újabb Trianont élt volna át az elmúlt tíz évben. Szerencsére ez az istenáldotta tehetség vezeti az országot, köszönet érte a Szűzanyának és a józan magyar választóknak. Utolsó szó jogán még annyit szeretnék üzenni a liberális barátainknak, hogy gyakorolják velem szemben az általuk hőn szeretett szót, a toleranciát.”
Abban persze már nem vagyok teljesen biztos, hogy Szikora érti minden szó valódi tartalmát, hogy például képes-e a helyén kezelni a liberális kifejezést. A kontextusból kiindulva, aligha, de mégis: erre mondom, meg hát persze a Szűzanyának szóló üzenet alapján, hogy bájosan együgyű, amiket összehord. A jobboldal szélsőségeseitől hallott szavakat puffogtat. Szívesen mondanám, hogy olyanokat, amelyeket Csurka Istvántól tanulhatott, de ez nem lenne igaz: ezek a tanítások már Orbán Viktortól vagy Kövér Lászlótól származnak. Azt gondolja, hogy a liberálisokat szidni kell, noha bizonyára fogalma sincs a liberalizmus valódi tartalmáról.
Neki olyan egyszerű az egész, ahogy meg is fogalmazza: „nem szeretik a hazájukat. Az életben szükség van tabukra, a liberalizmus alapja viszont az, hogy minden tabut megszüntessenek. Miközben én nem akarom megismerni mondjuk, édesanyám fiatalkorát. Nem akarok a papok nemi életéről vagy a cölibátusról beszélni. A liberálisok a hazáról, a családról is csak rosszat mondanak (…) a liberális oldal mindig mindenkit nyakig megaláz. Persze mindennek a végén ott van Soros, a sátáni figura. Közben mindenre ráfogják, hogy rasszista. Miért volna rasszizmus, ami George Floyddal történt? Csak mert fehér volt az az idióta rendőr, aki rátaposott az egyébként visszaeső bűnöző, fekete George Floyd fejére?”
És ez az a pont, amikor Szikora Róbert, de inkább így fogalmazok: a szikoraróbertek együgyűsége veszélyes fordulatot vesz. Mert, amíg ostoba paneleket, sokszor hallott frázisokat hangoztat saját véleményeként, addig nincs baj. Valóban: nem is várunk tőle ennél többet, mélyebbet. De, ha odáig jut el végtelen sivárságában, hogy nyilvánosan is feltegye a kérdést: miért volna rasszizmus, amit George Floyddal történt, akkor már ijedten nézünk körbe: ennek az embernek rajongói vannak, odafigyelnek rá, véleményét épp úgy, kritikátlanul elfogadják, mint ahogy ő is elfogadja példaképei kinyilatkoztatásait. Neki egy gyilkos rendőr pusztán idióta, aki – hát mit tegyünk – megfojtott egy visszaeső bűnözőt. Egyszerűen csak rátaposott Floyd fejére.
És akkor ehhez tegyük hozzá az interjú már idézett fontos elemeit, miszerint mindennek a végén ott van Soros, a sátáni figura. Az elején meg Orbán Viktor, aki nélkül ez az ország már egy újabb Trianont élt volna át.
Tudják mit? Gyakorlom a Szikora által kért toleranciát. Csikidám.
