Kövér szellemi erőszaktétele. Jön a fizikai?

Kövér László mindenképpen ebbe a körbe tartozik, és noha van, aki azt állítja ő is csak szereposztás – azaz egy előre kijelölt szerep szerint – formázza szövegeit, és lehet, hogy így is van, de még sem lehet mindig elmenni a mondandója mellett. Mint például most, amikor ünnepi szónoklatot tartott a Nemzeti Vértanúk Emlékművének újra avatásán. Tudják, arról a meglehetősen ízléstelen szoborról beszélünk, amely kétségkívül ott állt, ahova most újra telepítették, de annak árán, hogy Nagy Imre szobrát kilakoltatták onnan. Kövérnek persze muszáj volt megvédeni a kormány otromba lépését, felrúgni azt a korábbi konszenzust, amely a mártír miniszterelnök emlékét övezte, mintegy át is rajzolva ’56-ot. 

Az országgyűlés elnöke, akinek azért néha illenők az egész népképviselet nevében megszólalnia, most is folytatta a Fidesz 2010 óta kialakított gyakorlatát, a történelem átírását, újraértelmezését. És tette, teszi ezt jó adag gyűlölködéssel leöntve, teljes voluntarizmussal megspékelve.

Az „ünnepi” beszédben, ahol többek között ilyenek is mondott, idézem: „mi, magyarok – akiket a kommunisták bűnös népnek neveztek, s akiket szellemi, politikai örököseik ma is annak tartanak – nem hagyjuk beteljesedni az ellenünk elkövetett bolsevista bűnöket”, meglehetős lazasággal kapcsolat össze a Tisza István gyilkosságot utálatának alanyaival. A gyilkosság elkövetőiről ugyan száz éve után sem lehet tudni semmi bővebbet, csak azt, hogy katonai ruhában voltak, és négyen, valamint, hogy szóváltásba kerültek az akkori miniszterelnökkel, Kövér ennek ellenére úgy fogalmazott: „Ebben a polgárháborúban a fizikai erőszak kezdő lövését ugyan Tisza István gyilkosai adták le, de szellemi erőszaktétellel kezdődött, még a 19. század második felében.”

A 24.hu tudósítása szerint név szerint nem említve, de Lukács György marxista filozófustól, a Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosától, valamint Ignotus Páltól, a Nyugat című folyóirat főszerkesztőjétől is idézve, Kövér László azt mondta: a szellem ezen és hozzájuk hasonló emberei ágyaztak meg a fizikai erőszaknak.

Vagyis Kövérnek teljesen mindegy, hogy mi a valóság, ha kommunistázni akar, ráadásul úgy, hogy az a mai politikai szereplőkre is igaz legyen. Nem árnyaltan, utalásokban beszél, ellenkezőleg, nagyon is egyértelműen. Azt mondja: „A Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és – egyelőre még csak a virtuális világban – ott folytatják, ahol a szamuelyk és csernyk száz éve abbahagyták”. Majd hozzáteszi: Magyarország véglegesen csak akkor nyerhet, „ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy a külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni”. És ugyan a demokrácia eszközrendszerét említi, mint amivel meg kell tudni őrizni egy olyan cselekvőképes politikai többséget, amely „az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben meg tudja védeni önmagát, nemzetét és a hazáját”, de pontosan tudjuk, hogy a demokráciát csak a politikai korrektség jegyében hozza szóba, valójában ő már nagyon messze áll a demokratikus gondolkodásmódtól. Hogyan is állhatna olyasvalaki közel, aki hazaárulókról, nemzettagadókról, Lenin-fiúkról beszél, vagyis olyan kifejezéseket használ, amellyel éppen ő képviseli a szellemi erőszakot. 

Nem állítom, hogy ezek a mondatok fizikai erőszakhoz is vezetnek, de hogy az ország harmadik legnagyobb közjogi méltósága hergeli a népet, mindent megtesz, hogy a gyűlölet a tőle eltérő politikai véleménnyel bírókkal szemben általánossá váljon, az biztos. Egyszer már írtam: sajnálom Kövér Lászlót, aki nem tud kilépni abból a szerepből, amelyet magára húzott, és amely csak a fájdalmat, a keserűséget és a vak gyűlölködést tudja képviselni. Sajnálom, ugyanakkor veszélyesnek is tartom; olyan irányba tolja a társadalmat, ahol, igen, a szellemi erőszak válik általánossá. És, hogy az mikor csap át fizikaiba, azt már Kövér nem tudja kontrollálni. Kiváltképp, ha párttársai körében is akadnak néhányan, akik szerint megérett az idő a bosszúra.