Kunetz Zsombor: az egészségügy helyzete lehet még sokkal fájóbb és rosszabb  

Az egészségügyben az idén humán erőforrás-hiány miatt gyakorlatilag rendszerszintűvé vált a kórházi osztályok ideiglenes, vagy végleges bezárása, a szociális törvény módosításának hatásaként a szakápolást leválasztották az egészségügyről, ami ördögi nagy hiba – nyilatkozta a Hírklikknek dr. Kunetz Zsombor. Az egészségügyi szakértő arról is beszélt, most ott tartunk, egyes betegek akut ellátása akadozik, vagy nem történik meg, de ez tud tömegessé is válni. Magyarországon egyre korábban és betegebben fognak meghalni az emberek. Szerinte „megyünk vissza a XIX. századba”. 

Az egészségügyben mi határozta meg leginkább 2022-t?

Két dolgot emelnék ki, humán erőforrás-hiány miatt gyakorlatilag rendszerszintűvé vált a kórházi osztályok ideiglenes, vagy végleges bezárása, és ez teljesen elfogadottá vált az egészségügyi kormányzat számára. A másik pedig a most elfogadott szociális törvény mellett ugyancsak jóváhagyott egészségügyi törvény módosítása. A szociális törvény módosításának a lényege az volt, hogy az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős, azután a család és az önkormányzat, a civil szervezetek következnek, a kormány pedig csak végső esetben segítene a rászorulókon. Mindez elég nagyrészt felölelő változást hozott az egészségügyi törvény módosításában. Egyrészt a krónikus szakápolás leválasztását az egészségügyről, ami ördögi nagy hiba. Szerintem ezzel az állam gyakorlatilag kivonulna a szociális ellátásból, vagy legalábbis jelentősen csökkentené a saját szerepét. A másik, ettől függetlennek tűnő elképzelés – amit a pénztelenség szül – az az egészségügyi átalakítás azon része, amelyben ezt írják: „az egészségügyi szakellátás azon ápolási ágyai kerüljenek a szociális ellátórendszer részére átadásra, amelyeken az állami fenntartású egészségügyi szolgáltatók tartós ápolást-gondozást végeznek, az állami fenntartású egészségügyi intézményekben végzett ápolást a szociális ellátórendszer keretein belül működő szakápolási központok végzik a jövőben.”  Azaz az egészségügyi ellátórendszer szépen kivonul a tartós ápolási, krónikus fekvőbeteg-szakellátási feladatok alól, helyét az a szociális ellátórendszer venné át, amely – az előző rendelkezés alapján – az állam helyett a hozzátartozókra épülne. Ez azt jelenti, hogy akinek lesz pénze, az valahogy elhelyezheti a betegét a majd létrejövő magánellátók által biztosított fekvőbetegotthonba. Akinek van pénze, az megvesztegetéssel, zsebbe fizetéssel esetleg találhat egy még állami kézben levő fekvőbeteg szakellátást nyújtó intézményt. Akinek nincs pénze, az vagy otthon ápol, miközben csődbe megy, vagy valahogy megszabadul a betegétől. Ezzel pedig az összes aktív ellátó intézmény tele lesz olyan beteggel, akit nem lesz hova kiengedni, hiszen, amennyiben kiküldik a családhoz, onnan a beteg másnap állapotromlás következtében vissza fog kerülni. A nap végén ott lesz egy olyan kórházi struktúra, amely a mainál is nehezebben fogja tudni ellátni a feladatát, hiszen az aktív ágyakon – a mainál is nagyobb mértékben – tartós ápolást, vagy fekvőbeteg szakellátást igénylő betegek fognak feküdni. Emellett ott lesz egy csomó hozzátartozó teljesen kétségbeesve, mert nem értenek az ápoláshoz és választaniuk kell a munka, a megélhetés és a betegellátás között. És végül, de legelső sorban ott lesz maga a kiszolgáltatott fekvőbeteg, aki ezt az egészet meg-, átéli és ha nincs szerencséje, még öngyilkos sem lehet. Ez a szabályozás tulajdonképpen annak a kezdete, amely végén a betegek hozzátartozói fogják majd például a nyitott szívműtéteket, vagy az agyműtéteket a közösségi csatornákon terjesztett videók alapján elvégezni.

Ez képet nyújt arról, az idén hogyan kezelte az egészségügyet a kormány.

Nyilvánvalóvá vált, hogy az állami szerepvállalást egyre kevésbé kívánja hangsúlyossá tenni az egészségügyi ellátásban. Egyre inkább más szereplőket szeretne itt látni, mint saját magát. Nyilvánvalóvá tette azt a szándékát, hogy ki kíván vonulni az egészségügyi ellátásból. 

Ez milyen hatással lesz a magyar egészségügyre?

Amennyiben ez megtörténik és szabályozatlanul – márpedig minden jel arra mutat, hogy teljesen szabályozatlanul, kaotikusan fog megtörténni –, sok új dolog nem lesz. Egyre kevesebb ellátáshoz férnek hozzá a lakosok, akinek van pénze, az a korrupcióval előrébb fog jutni, és ellátást „vásárolni”, akinek nincs, az nem. Emelkedni fog a korrupció szintje, nőni fog a fizetős ellátásoknak egyrészt a költsége, másrészt a palettája is. Csakhogy az a probléma, hogy Magyarországon a jelen pillanatban nincs olyan magánszolgáltató, aki nemhogy teljes körű, de még egy városi kórháznak megfelelő ellátást is képes lenne nyújtani. 

A kormányzat ezen egészségügyi kezelését az egész egészségügyi szakma lenyelte?

Nem. Mindenki tiltakozik ez ellen az irány ellen, nagyon sok egészségügyi szervezet tiltakozott az egészségügyi törvény ebbéli megszavazása ellen, de gyakorlatilag – ahogy az elmúlt 12 évben mindent – erőből ezt is tökéletesen és gyorsan átvitték.

Semmilyen tanulságot nem hozott a kormány számára, hogy orvosok állnak föl, vagy hagyják el az országot?

Alapvető tévedés azt hinni, hogy a kormányt egy cseppet is érdekli ez a kérdés. A kormány számára az egészségügy egy problémahalmaz, amitől minél távolabb kell kerülniük. Így is kezelik. És ha megnézzük az időközi választásokat, politikai szempontból ez nem is egy rossz döntés. Politikai szempontból ők a maguk dolgát csinálják, mert megtehetik. 

A magyar társadalom hogyan fogadja ezt az egész problémakezelést?

A magyar társadalom azt kapja, amit megérdemel. Erre szavazott, ezt választotta, ezt választja továbbra is. A magyar társadalmat – a társadalom egészéről beszélek, nem az egyes mikrokörnyezetekről – nem zavarja sem az egészségügy, sem az oktatás állapota. Társadalmunk nagyobb részének ez jó, úgy, ahogy van. 

Végül is, hová vezet majd mindez?

Valószínűleg ebben az országban ezt a poklot meg kell nekünk járni, aztán majd meglátjuk, hogy hová fog vezetni. Ez az egész azért még tud sokkal fájóbb és sokkal rosszabb lenni. Most ott tartunk, hogy egyes betegek akut ellátása akadozik, vagy nem történik meg, de ez tömegessé is válhat. Lásd: Jász-Nagykun-Szolnok megyében nincs stroke ellátás, mert a megyei kórházban a hónap felében nincs erre alkalmas személyzet. Nem tudják megoldani, és az egész megyéből Debrecenbe, vagy Budapestre viszik a betegeket. Ami egyébként azt jelenti, hogy a budapesti, debreceni, és az összes többi kórház terheltségét növelik, hiszen nem csak a saját területüket látják el, hanem ezen területek kiegészítését is. Ami tovább csökkenti az akut ellátás azonnali hozzáférhetőségét. Ez tud ennél sokkal rosszabb lenni. 

Nem túl rózsás kilátások…

Nyilvánvalóan az várható, amit a Covid már megmutatott, az átlagéletkor tovább fog romlani. És itt nem csak az a lényeg, mekkora az átlagéletkor, hanem az is, hogy mennyi az egészségben, jó életminőségben eltöltött átlagéletkor. Ez jelentősen tovább fog csökkenni, és egyre korábban és betegebben fognak meghalni az emberek. Magyarul egyre betegebb lesz a fiatalabb korosztály is. Megyünk vissza a XIX. századba.