Kuttor Attila és a megbundázott lovagi torna
Aki Magyarországon nagyvállalkozó akar lenni, annak klubot kell vennie – aki pedig sikerrel akar vállalkozni, annak a rendszer első számú csapata előtt térdet kell hajtania.
Nem követem az Orbán Viktor hűbéri államának lovagi tornáit képező magyar labdarúgóbajnokság történéseit, nem nagyon foglalkoztat, hogy a földesurak bandériumai milyen eredménnyel vetélkednek egymás ellen az üres stadionokban. Visszataszító veretés, ahol a rendszer erőközpontjai egy-egy kórház éves költségvetéséből feszülnek egymásnak, hogy meggyőzzék Orbán Viktort arról, melyikük tudja a szeretett vezér hobbijában a leghatékonyabban elkölteni a közpénzeket. Az irreálisan túlfizetett játékosok góljai szektorokat érhetnek, bérelt helyet jelenthetnek Orbán Viktor valamelyik magánrepülőgépén a nemzetvezető közvetlen közelében, úgyhogy a rendszer gazdasági elitjének a labdarúgóbajnokság állása valóban fontos.
A Mezőkövesd vezetőedzője, Kuttor Attila elkeseredett nyilatkozatában azt fájlalja, hogy az elmúlt hetekben folyamatosan lejt ellenük a pálya, és hiába volt sokáig Európa Ligát érő helyen az egyik legszerényebb anyagi hátterű csapat, a játékvezetők elveszik tőlük a nemzetközi szereplés lehetőségét. A mezőkövesdi edző jogtalan kiállításokra és meg nem adott gólokra hivatkozott, s félreérthetetlenül kifejezésre juttatja: a csalások azt a célt szolgálják, hogy a bírók I. Viktor király Felcsútját emeljék a dobogó harmadik fokára.
Játékoskora óta követem Kuttor Attila pályáját, és nem tudom elképzelni, hogy ezt a nyilatkozatot elő merte volna adni, ha nem biztos száz százalékig az igazában. Persze nincs ebben semmi meglepő: a nemzeti együttműködés rendszere nem a szabályok betartására és a fair play szellemére épül – ezt mindenki jól láthatja. Afelől sem lehet senkinek illúziója, hogy az Orbán-rendszer belső viszonyaiban ugyanez a szociopátiás szellem uralkodik. Oligarcha oligarchának farkasa: kész örömmel harapják át egymás torkát a király kegyeiért. Torgyán József, Simicska Lajos, Spéder Zoltán vagy Lázár János sorsa egyaránt jó példája annak, miként bánnak egymással a farkasok.
Pár éve a labdarúgás még olyan terep volt, ahol legalább a pályán ügyeltek a korrektség látszatára. Pár éve még megeshetett az a csúfság, hogy a Felcsút kiesett a bajnokságból, bármennyire fájt is ez a klub mindkét szurkolójának, Mészáros Lőrincnek és Orbán Viktornak. Ma már az sem fér bele, hogy negyedikek legyenek. Hiába Kuttor Attila bátor nyilatkozata, a karaván halad tovább. Ahogy egészséges közélet, kultúra és kapitalizmus, egészséges labdarúgás sem lesz ebből soha Magyarországon.
