Lattmann Tamás: a kormány Orbán alatt mindig a „fejnehéz”, kancellári struktúra irányába mozgott

– Mi célból jött létre Rogán Antal szuperhatósága, a Nemzeti Eseménykezelő Központ?

– A jelenleg hozzáférhető információkból úgy tűnik, azzal összefüggésben, hogy a jogalkotó – lényegében a kormány – szépen centralizálta a különleges jogrendi helyzeteket, majd ennek intézményi oldalán is egyfajta centralizációt szeretne végrehajtani. Az Alaptörvény korábban nagyon sokféle különleges jogrendi állapotot rajzolt föl, és ezeket az elmúlt években szépen összesürítették. Most már lesz a mindenféle veszélyhelyzet. Úgy látszik, ebbe beleszerettek. 

– Mi ennek a lényege?

– Az, hogy a különböző operatív intézkedések minél központosítottabban történjenek, és úgy tűnik, minél közvetlenebb tényleges kormányzati ellenőrzés alatt. Ha úgy nézzük, akkor ez a Nemzeti Eseménykezelő Központ lényegében a miniszterelnöktől lefelé a harmadik, vagy a negyedik szinten van, Rogán Antal irányítása alatt. Tehát ez egy nagyon koncentrált, nagyon centralizált, és a politikai döntéshozatal legmagasabb szintje által majdhogynem közvetlenül ellenőrizhető struktúrát jelent. 

– Ez jó?

– Azt, hogy ez jó, vagy nem, mindenki a maga ízlésének megfelelően döntheti el. Én személy szerint azt gondolom, hogy a különböző események adott esetben egészen másféle kezelést igényelnek. Ebből a szempontból szerintem szakmai szempontok nem indokolják, hogy ez ilyen magas szinten szervezett, és központilag ellenőrzött dolog legyen. De tény, hogy ez egy teljesen érvényes szabályozási modell, ilyesmit látunk más országokban is. Azon, hogy jó vagy nem jó, lehet majd vitatkozni, és bízom benne, hogy a szakmákban ezek a viták le is fognak zajlani – ha már egyszer a döntéselőkészítés idején nem nagyon voltak. A szakirodalomban nem láttam különböző forrásokban és azok különböző szintjén megfogalmazott „őrjítő igényét” annak, hogy minél magasabb szinten koordináljunk mindent az egészségügyi veszélyhelyzettől kezdve a nukleáris veszélyhelyzetig. Szakmai értelemben nem biztos, hogy vannak mellette mindent eldöntő indokok.

– Mi a lényege annak, hogy a központ rendkívüli helyzetben közvetlen irányítása alá vonhat kulcsfontosságú titkosszolgálati, kiberelhárítási és katasztrófavédelmi tevékenységeket?

– Alapvetően itt kezdődnek nekem is a problémáim. Nem azt mondom, hogy ez feltétlenül nagyon rossz, és nem azt mondom, hogy ebben látható, ahogy csúszik be a diktatúra, mert ahhoz erre nincs szükség. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az intézménynek láthatóan azt a fajta operatív szabadságot, vagy inkább lehetőséget szeretné biztosítani a jogalkotó, hogy egy akármilyen eseménnyel összefüggésben tényleg bárhová, akár nemzetbiztonsági dolgokba is bele lehessen nyúlni. Az elmúlt időszakban a nemzetbiztonsági és a hírszerző szerveknél is volt egy központosítás, ahová be kell, hogy dolgozzanak ezek a szervezetek, és az közvetlenül áll kapcsolatban a kormányzattal. Ez egy megfontolás, hogy így talán hatékonyabb lesz az információátadás, hatékonyabb lesz az információellenőrzés. Végül is én azt látom emögött szándékként, hogyha előáll egy akármilyen esemény, ahol a kormánynak elég súlyos, tevőleges feladatai vannak, akkor az azzal összefüggésben álló, akár hírszerzési dolgokat is gyorsabban be lehessen szerezni. Ezek alkalmasak lehetnek az operatív döntéshozatal és az operatív cselekvés meggyorsítására. Azon lehet vitatkozni – és én remélem, lesznek ilyen viták –, hogy vajon ezek ténylegesen szükségesek-e, vagy nem. 

– Miért épp Rogán Antal kabinetminiszter közvetlen hatósága alá fog tartozni ez a központ?

– Mert jelenleg ő ül ott, mint kabinetminiszter. Ha ezt egy koncentrációként látjuk – és a magyar kormány – különösen Orbán Viktor alatt – mindig „fejnehéz” kancellári struktúra irányába mozgott – azt nem tartom egy érvénytelen megoldásnak. Ha azt látjuk, hogy a kormányzati modell ebbe az irányba működik, ebbe az irányba változgat, akkor teljesen érthető, hogy a miniszterelnök alá tartozó egyik magas politikai vezető ellenőrzése alá kerül a kérdés. Ott meg most éppen Rogán Antal van. Hogy miért Rogán Antal van ott, azt Orbán Viktortól kell megkérdezni. A modell tekintetében teljesen logikus, hogy egy ott lévő ember alá kerül a feladat. 

– Mégis, egy kívülálló számára kissé fura a túlzott centralizáció…

– Azt én se nagyon szeretem. Szerintem ez így a kitűzött feladatok, valamint a meghatározott célok tekintetében sem biztos, hogy a leghatékonyabb megoldás. Ami a sajtóban is lejött, hogy ez az operatív törzsek összehangolása meg kiváltása lesz. Egy egészségügyi veszélyhelyzet idején egészen más intézkedésekre van szükség, mint mondjuk egy nukleáris veszélyhelyzetben. Még akkor is, ha egy nukleáris veszélyhelyzetnek lehetnek egészségügyi aspektusai. Ebből a szempontból tűnhet úgy elsőre, hogy jó ötlet, egy központi operatív törzs létrehozása, és az csináljon mindent. De az lehet, hogy messze nem lesz annyira szakmai. Nem azt a fajta attitűdöt fogja magán hordozni a döntéshozataloknál. Erre persze teljesen legitim ellenérv szakmai oldalról, hogy amúgy sem az operatív törzsek feladata a „szakmázás”, ebből a szempontból az én aggodalmam nem teljesen komoly dolog. De igazából tényleg azt gondolom, nagyon nem mindegy, hogy egy esemény kapcsán milyen az operatív döntéshozatali aktorok hozzáállása. Nem véletlenül alakult ki az, hogy a különböző eseményekre, veszélyhelyzetekre különböző szabályok vonatkoznak. Ezeknek a koncentrációja bizonyos mértékig valahol érthető, vannak mellette szóló érvek, de a személyes meggyőződésem szerint ez nem feltétlenül indokolt. A magyar alkotmányos történelmi hagyományok alapján sem feltétlenül az. Az egészségügyi dolgok tekintetében például Mária Terézia óta mindig az országos tisztifőorvos volt az egészségügyi veszélyhelyzetes főnök, mégis a pandémia idején úgy szüntették meg az egészet, mint a huzat. Ezért volt rendszeridegen a veszélyhelyzet kihirdetése a pandémiás helyzetben, mert a pandémiás járványügyi helyzetről az egészségügyi törvényben volt egy komplett joganyag, amit csak alkalmazni kellett volna. Ehhez képest bevezették azt a veszélyhelyzetet, aminek a feltételei az Alaptörvény rendelkezései alapján nem álltak fenn. Egyszóval lehet sok ponton kritizálni a Nemzeti Eseménykezelő Központ létrehozását, de ezek a kritikák akkor fognak ülni, hogyha – és ezt soha ne adja az ég – valaha a gyakorlatban tesztelni kell. Azt meg jobb, ha soha nem kell kipróbálnunk.