Lattmann Tamás: Orbán hiába terjesztené az államközpontú diktatórikus modellt

Az európai unió tagállamainak nagyköveti tanácsa a múlt héten jóváhagyta az európai sajtószabadság-törvény szövegéről született kompromisszumot, az ülésen pedig egyedül a magyar kormány képviselője szavazott nemmel. Ezzel azonban nem akadályozhatta meg a döntést, ahhoz elég volt a tagállamok minősített többsége – ahogy azt a Népszava megírta.  

Az európai sajtószabadság-törvényt a múlt év végén a kormányokból álló Európai Tanács (ET) és az Európai Parlament (EP) tárgyaló delegációi hozták tető alá. Az EP plenáris ülése várhatóan márciusban szavaz róla, és ha elfogadják, az előírásai 2025 közepén lépnek hatályba.

Lattmann Tamás szerint ez reális menetrend. Egyúttal emlékeztetett rá, hogy az uniós jogszabályok többségükben irányelv formájában születnek meg, amiket minden tagállamnak át kell ültetnie belső jogszabályba. Ha azt valamelyik nem teszi meg, akkor az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása következik.

A törvény tehát a tagállamok feladatává teszi a rendelkezések betartását, de ha amúgy is csak 2025-ben lép életbe, miért „törte ki a frász” Orbán Viktort már az első pillanatban attól, hogy megszülethet – kérdeztük a nemzetközi jogásztól. Hiszen már tavaly októberben az X-en, a közösségi oldalán közzétett bejegyzésében azt írta: „Brüsszel orwelli világot teremt a szemünk előtt. Fegyvereket vásárolnak és szállítanak az Európai Békekereten keresztül, közben pedig az európai médiatörvényen keresztül akarják irányítani a médiát. Nem azért harcoltunk a kommunisták ellen, hogy 1984-ben végezzük!” Azt is állította, hogy a javaslattal az Európai Unió a média feletti teljes ellenőrzést akarja megvalósítani, amit a közép-európaiak a kommunista és a náci időkből ismernek. „Soha többé!”

Lattmann Tamás szerint a miniszterelnök éppen azért tiltakozik, mert a törvény olyan dolgokat akar szabályozni, amikkel a magyar médiapiacon Orbánék „játszanak”, élnek. Például az állami hirdetésekkel. Az egész szabályozási ötlet egyáltalán azért jelent meg uniós szinten, mert látják, hogy mi folyik a magyar médiapiacon, és azt akarják megakadályozni, hogy más, a magyar miniszterelnökhöz hasonló hajlamú politikusok is kövessék az orbáni ötletet.

Ha elfogadják, a törvény ismét a tagállamok feladatává teszi a rendelkezések betartását. Pedig vannak, akik azt mondják, az alapvető probléma már akkor előállt, amikor az EU az alapító szerződésekben eleve nem szabályozta a médiaügyeket. Lattmann Tamás szerint ez így van, az alapító szerződésekben nincs erről szó. Ezért mondják most azt, hogy a média is egy piacot képez. Közös, belső uniós piacként az unió pedig szabályozhatja azt. Orbánék kritikája ezzel szemben az, hogy ezzel lényegében korlátozzák a médiaszabadságot, a szólásszabadságot és minden egyebet, amire az uniónak nincs hatásköre. Erre tényleg nincs az uniónak hatásköre, ezért is fókuszál alapvetően a médiapiacra az EU-s szabályozási koncepció – mondta a nemzetközi jogász. Orbánék is piaci eszközökkel „mókolnak”, ahogy a szlengben mondják, vagyis azokkal élnek például az állami hirdetések terén. Az pedig abszolút piaci szempontú. Vagyis az unió itt megtalálja a beavatkozási lehetőséget, Orbánék pedig azért „hisztiznek”, mert ők ezt nem akarják. Itt lép be Orbán szuverenitás-értelmezése: „az a szuverenitás, hogy én azt csinálok, amit akarok, és abba nem szólhat bele senki”. 

Az európai sajtószabadság-törvény alapvetően egy kényszer szülte megoldás, és maga a szabályozás is tele van jó pár olyan kérdéssel, amelyekkel más országok újságírói sincsenek teljesen kibékülve, és ezért nem is tűnik egy tökéletes jogszabályalkotásnak – idézte fel a szakember, aki szerint a lényeg mégis az, hogy az EU alapvetően piaci kérdésként szabályozza a sajtószabadság-törvényt, mert úgy talál rá magának hatáskört. 

A nemzetközi jogász szerint Magyarországon az állami média durván propaganda-jellegű, egyébként pedig a szabad médiát piaci folyamatokkal és piaci eszközökkel teszi tönkre. Emlékeztetett rá, hogy a Népszabadság megmentésére kitalált piaci konstrukcióra azonnal azt mondta a magyar médiahatóság, hogy súlyosan sérti a médiapiacot, úgyhogy azt nem volt szabad végrehajtani. Ám azt szabad volt megcsinálni – és mindjárt nemzetbiztonsági jelentőségűnek minősítették –, hogy a KESMA alatt kialakítsanak egy durván kormánypárti propagandista mamutot. Egyébként a nemzetbiztonság abszolút nem uniós hatáskör, Orbánék ezért is csinálták, mert így az EU nem szólhat bele, ha esetleg akarna is.

Az új sajtószabadság-törvényi megoldással ezekre a mindannyiunk által jól ismert jelenségekre próbál reflektálni az EU – folytatta Lattmann Tamás. Azért siránkoznak a kormánypártiak, mert ezt a folyamatot nem tudják megvétózni, ha minősített többséggel átviszik a Tanácson, akkor törvény lesz belőle.  Kérdésünkre, hogy akkor majd végre – Orbánék mostani működésének ellenére – el lehet-e juttatni az igazságot is a tömegekhez Magyarországon, a nemzetközi jogász azt válaszolta, semmi nem történik egyik napról a másikra. Az lesz érdekes, ha megalakul az uniós médiahatóság – amelynek várhatóan a tagállami médiahatóságokkal helyenként kiegyensúlyozott, helyenként potencionálisan vitatkozós viszonya lesz –, lesznek-e olyan hatósági jogosítványai, amikkel adott esetben felülírhatnak tagállami médiahatósági döntéseket. De mindez egy hosszú-hosszú folyamatnak egy-egy eleme, vagy része, tehát azt gondolni, hogy emiatt az uniós médiaszabályozás miatt a magyarországi helyzet egyik pillanatról a másikra megjavul majd, naiv elképzelés. De azt a gondolatot is el kell engedni, hogy az Európai Unió Magyarországon bármit is meg akar javítani – tette hozzá a nemzetközi jogász. A jogszabály elfogadásával, a kérdés szabályozásával az EU célja az, hogy a jövőben máshol ne alakulhasson ki ilyen helyzet. Az, hogy mi itt, a Kárpát-medencében elsüllyedünk, az unió számára kevésbé fontos probléma. Mindazonáltal, ha lesz egy, a feladatát komolyan vevő uniós médiahatóság, akkor ennek a rendszernek a működésébe is botot fog dugni a küllők közé itt-ott. Ezt majd meglátjuk. Nagyon sok függ attól, hogy az EU-s médiahatóság milyen funkciókat akar ellátni, illetve láthat majd el. Egy biztos, hogy emiatt az uniós jogszabály miatt Magyarországon a helyzet nem válik majd normálissá. 

S hogy akkor mégis miért tart tőle annyira a magyar miniszterelnök? Lattmann Tamás szerint azért, mert tudja, hogy az, amit eddig csináltak, már nem működhet ugyanúgy egy ilyen szabályozás közepette. Azt se felejtsük el, hogy Orbán azért a saját módszerét kvázi „rákos sejtként” szerette volna terjeszteni. A lengyel választásokon is ott volt az összes fideszes „szakértő”, és mondta a PiS-nek, hogy mit kell csinálni. Így a lengyelek is lebonyolítottak egy, a választással kapcsolatos ostoba népszavazást, és mégis veszített a PiS. Hiszen Orbán Viktornak ambíciója, hogy ezt az itthoni államközpontú diktatórikus modellt minél több helyen megpróbálja ilyen-olyan módon meggyökereztetni. Ám az Európai Unióban nem nagyon fog sikerülni. Ezért az az unió elsődleges célja, hogy az EU-tól minél távolabb tartsa ezt a modellt, és nem feltétlenül az, hogy Magyarországot „megjavítsa”. Erről többnyire azt gondolják: oldják meg a magyarok.

Az már más kérdés – tért át egy újabb jelenségre Lattmann –, hogy nem a magyar emberek „öröklött hülyesége” miatt nyer mindig fölényesen a Fidesz. Ez a csalóra formált választási rendszer következménye, ahol Orbánnak mindig is kétharmada lesz, ha megnyeri a választást. Vagy akárki másnak is, ha egyáltalán eljut odáig, mert ott jön be viszont a médiatúlsúly és minden más. Az biztos, hogy az európai médiaszabadság-törvény elfogadása után ilyen lazán és könnyedén nem marad fenntartható a jelenlegi magyarországi helyzet – mondta a szakember.