Leköpték és fejbe vágták Papp Réka Kingát
|
2017. november 15. 13:27
2017. nov. 15. 13:27
Bajusz Orsolya leköpött és fejbevágott a szatyrával egy pesti kocsmában, mert szerinte a könyvem "szégyen" - írta közösségi oldalán Papp Réka Kinga.
Az ismert újságíró - közíró - közéleti aktivista saját Facebook oldalán számolt be részletesen az eseményről:
Ma este munka után egy kollégámmal elmentünk a Kisüzembe leereszteni és dumálni. Én most épp nem iszom; a kollégám is kedvet kapott az absztinens estéhez, úgyhogy teát ittunk és beszélgettünk, amikor odajött az asztalunkhoz Bajusz Orsolya botrányművész, akivel korábban barátságban voltunk.
Tavaly például együtt nyaraltunk egy nagyobb társasággal, sokszor előfordult, hogy nagyokat dumáltunk feminizmusról. Orsolya egy időben transzpapprékakingáknak hívta azokat a feministákat, akik nem lettek olyan ismertek, mint én, de szeretnének azok lenni. A hírhedt Transzzsidó kisfilmje bemutatójára engem kért fel, hogy nyissam meg a kiállítást, én pedig a beszédemben kritizáltam őt.
De ezt végig sem tudtam mondani, mert egy ott tiltakozásul csendben táblát feltartó transz aktivistát Orsolya megrángatott, megfenyegetett és másodmagával kidobott a galériából; én közbeavatkoztam, kevés sikerrel. Azóta haragszik rám, és bár többször hosszan elmondtam neki, miért tartom az álláspontomat, ebben nem jutottunk dűlőre, ő árulónak tart engem ésatöbbi ésatöbbi.
Legutóbb másfél hete találkoztam vele: a Ferenciek terén álltam a buszmegállóban november 5-én, vasárnap este 11-kor egy zenésztársammal, akivel Fekete Jenő koncertről tartottunk hazafelé és vártuk az éjszakai buszokat. Orsolya egyszercsak odajött, megkérdezte, mi újság a könyvemmel, majd azt mondta: "Gondoltam, hogy önéletrajzi ihletésű. A címe miatt. Most, hogy így kurva lettél." Csak annyit mondtam, hogy nagyon szellemesnek tartom, ő pedig sietve továbbgyalogolt.
A zenésztársam értetlenül állt és kérdezte, hogy ez meg mi volt. Nem volt könnyű végigmagyarázni, hogy Orsolya szerint az én prostitúcióval kapcsolatos álláspontom oly ellenforradalmi, hogy ezért cserébe nem sokkal korábban sorosfaszszopónak nevezett. Ugyanabban a facebook threadben több neves abolicionista feminista is megszólalt, összesen ketten határolódtak el a kijelentéstől, a többiek hevesen ekéztek egy az Átlátszónak forgatott kisriport miatt.
Azt a videót, de több korábbi szexmunka témájú riportot is azzal a kollégámmal készítettünk, akivel ma este beszélgettem a Kisüzemben, amikor Orsolya odajött az asztalunkhoz és fura mosollyal kiabálni kezdte: "A könyved egy szégyen! Egy szégyen!" Megjegyeztem, hogy ez a műsorszám épp annyira szórakoztató, mint egy gyomorvézés. Ekkor azt mondta: "Tudod, mi vagy? Egy Rózsadombra felkapaszkodott nyíregyházi kis senki vagy" - és persze további szitkokat eresztett meg mellé. Persze le is kurvázott.
Amikor a kollégám felállt a székéről, odavetette neki, hogy bizonyára ő is szégyelli magát miattam. Én mondtam, hogy most már menjen innen el, mire ő további szitkok között leköpött, majd sarkon fordult és megindult a kijárat felé. Pár pillanatnyi gondolkodás után a nyomába eredtem, a vállára tettem a kezemet és az ajtó irányába mutatva mondtam, hogy menjen ki. Orsolya erre rángatni kezdett, majd a szatyrával fejbe vágott, és végül újra leköpött - de ekkorra már közbeavatkozott az egyik pultos hogy leszerelje őt.
Orsolya ezután odaállt a pulthoz, később kiment az utcára több cigarettázó emberrel; én megmosakodtam, majd az asztalomhoz visszafelé menet megállítottak a pult körül álló ismerősök, hogy mi történt, talán valami féltékenységi ügy? Mondtam hogy nem, hanem a könyvem miatt balhézott velem. Ezen először röhögtek. Többen mondták, hogy azért nem csináltak semmit, mert azt hitték, hogy ez valami viccelődés. (Sajátos módon Orsolya év eleji transzgyűlölő dulakodására is sokan azt hitték, hogy showelem.) A kocsmaközönség kedves volt, a barátaim odajöttek és megnyugtattak. Beszélgettem egy darabig, megittam még egy szódát, aztán hazajöttem. Gondolkodtam, hogy írjak-e róla, végül is halálosan méltatlan az ügy, jelentősége meg kevés van.
A történet neuralgikus pontja azonban, hogy Bajusz Orsolya a Budapesti Corvinus Egyetem szociológus doktori hallgatója. Éppen emiatt üdvösnek tartanám, ha a BCE megfontolná, valóban jár-e állami ösztöndíj és tanítással is járó státusz olyan embernek, aki kocsmai verekedésekre adja a fejét ideológiai nézeteltérések miatt (vagy bármi másért). Orsolyának nem is ez az első ilyen megmozdulása.
Egy antropológus ismerősön tavaly söröskorsót tört össze a Gólyában; egy másik antropológusnak közvetlen közelről a szemébe öntött egy feles vodkát (ezek az antropológusok, úgy tűnik, be vannak neki akadva), illetve hát a transzverés se volt egy vidám epizód. És ezek csak azok az esetek, amelyeknél jelen voltam, vagy az áldozatától és más tanúktól IS hallottam már a történteket.
Lehet velem egyet nem érteni; lehet szidni a könyvemet vagy bármilyen munkámat akár anélkül, hogy az illető olvasta illetve látta volna őket. Ostobaság, de lehet. Bárki tulajdoníthat nekem olyan álláspontot, amelyet sosem vallottam, sőt, amelynek az ellenkezőjét képviselem. Szánalmas marhaság, de törvényes joga minden hétköznapi embernek, hogy hülyeségeket beszéljen.
Mondjuk a szexpiacon dolgozók állítólagos védelmében velük dolgozó embereket lekurvázni, hát az például nem túl következetes dolog. Röhejes is, káros is, de nem ütközik törvénybe.
Lehet nem érteni, amiről szó van. Lehet szenvedélyesen vitázni. Lehet fölényeskedni. Lehet elzárkózni. Lehet opportunista módon, mások munkájára ráakaszkodva szerezni figyelmet. Egy csomó mindent lehet csinálni, állampolgárként és egyetemi polgárként egyaránt. De kocsmában verekedni például nem lehet.
Ma este munka után egy kollégámmal elmentünk a Kisüzembe leereszteni és dumálni. Én most épp nem iszom; a kollégám is kedvet kapott az absztinens estéhez, úgyhogy teát ittunk és beszélgettünk, amikor odajött az asztalunkhoz Bajusz Orsolya botrányművész, akivel korábban barátságban voltunk.
Tavaly például együtt nyaraltunk egy nagyobb társasággal, sokszor előfordult, hogy nagyokat dumáltunk feminizmusról. Orsolya egy időben transzpapprékakingáknak hívta azokat a feministákat, akik nem lettek olyan ismertek, mint én, de szeretnének azok lenni. A hírhedt Transzzsidó kisfilmje bemutatójára engem kért fel, hogy nyissam meg a kiállítást, én pedig a beszédemben kritizáltam őt.
De ezt végig sem tudtam mondani, mert egy ott tiltakozásul csendben táblát feltartó transz aktivistát Orsolya megrángatott, megfenyegetett és másodmagával kidobott a galériából; én közbeavatkoztam, kevés sikerrel. Azóta haragszik rám, és bár többször hosszan elmondtam neki, miért tartom az álláspontomat, ebben nem jutottunk dűlőre, ő árulónak tart engem ésatöbbi ésatöbbi.
Legutóbb másfél hete találkoztam vele: a Ferenciek terén álltam a buszmegállóban november 5-én, vasárnap este 11-kor egy zenésztársammal, akivel Fekete Jenő koncertről tartottunk hazafelé és vártuk az éjszakai buszokat. Orsolya egyszercsak odajött, megkérdezte, mi újság a könyvemmel, majd azt mondta: "Gondoltam, hogy önéletrajzi ihletésű. A címe miatt. Most, hogy így kurva lettél." Csak annyit mondtam, hogy nagyon szellemesnek tartom, ő pedig sietve továbbgyalogolt.
A zenésztársam értetlenül állt és kérdezte, hogy ez meg mi volt. Nem volt könnyű végigmagyarázni, hogy Orsolya szerint az én prostitúcióval kapcsolatos álláspontom oly ellenforradalmi, hogy ezért cserébe nem sokkal korábban sorosfaszszopónak nevezett. Ugyanabban a facebook threadben több neves abolicionista feminista is megszólalt, összesen ketten határolódtak el a kijelentéstől, a többiek hevesen ekéztek egy az Átlátszónak forgatott kisriport miatt.
Azt a videót, de több korábbi szexmunka témájú riportot is azzal a kollégámmal készítettünk, akivel ma este beszélgettem a Kisüzemben, amikor Orsolya odajött az asztalunkhoz és fura mosollyal kiabálni kezdte: "A könyved egy szégyen! Egy szégyen!" Megjegyeztem, hogy ez a műsorszám épp annyira szórakoztató, mint egy gyomorvézés. Ekkor azt mondta: "Tudod, mi vagy? Egy Rózsadombra felkapaszkodott nyíregyházi kis senki vagy" - és persze további szitkokat eresztett meg mellé. Persze le is kurvázott.
Amikor a kollégám felállt a székéről, odavetette neki, hogy bizonyára ő is szégyelli magát miattam. Én mondtam, hogy most már menjen innen el, mire ő további szitkok között leköpött, majd sarkon fordult és megindult a kijárat felé. Pár pillanatnyi gondolkodás után a nyomába eredtem, a vállára tettem a kezemet és az ajtó irányába mutatva mondtam, hogy menjen ki. Orsolya erre rángatni kezdett, majd a szatyrával fejbe vágott, és végül újra leköpött - de ekkorra már közbeavatkozott az egyik pultos hogy leszerelje őt.
Orsolya ezután odaállt a pulthoz, később kiment az utcára több cigarettázó emberrel; én megmosakodtam, majd az asztalomhoz visszafelé menet megállítottak a pult körül álló ismerősök, hogy mi történt, talán valami féltékenységi ügy? Mondtam hogy nem, hanem a könyvem miatt balhézott velem. Ezen először röhögtek. Többen mondták, hogy azért nem csináltak semmit, mert azt hitték, hogy ez valami viccelődés. (Sajátos módon Orsolya év eleji transzgyűlölő dulakodására is sokan azt hitték, hogy showelem.) A kocsmaközönség kedves volt, a barátaim odajöttek és megnyugtattak. Beszélgettem egy darabig, megittam még egy szódát, aztán hazajöttem. Gondolkodtam, hogy írjak-e róla, végül is halálosan méltatlan az ügy, jelentősége meg kevés van.
A történet neuralgikus pontja azonban, hogy Bajusz Orsolya a Budapesti Corvinus Egyetem szociológus doktori hallgatója. Éppen emiatt üdvösnek tartanám, ha a BCE megfontolná, valóban jár-e állami ösztöndíj és tanítással is járó státusz olyan embernek, aki kocsmai verekedésekre adja a fejét ideológiai nézeteltérések miatt (vagy bármi másért). Orsolyának nem is ez az első ilyen megmozdulása.
Egy antropológus ismerősön tavaly söröskorsót tört össze a Gólyában; egy másik antropológusnak közvetlen közelről a szemébe öntött egy feles vodkát (ezek az antropológusok, úgy tűnik, be vannak neki akadva), illetve hát a transzverés se volt egy vidám epizód. És ezek csak azok az esetek, amelyeknél jelen voltam, vagy az áldozatától és más tanúktól IS hallottam már a történteket.
Lehet velem egyet nem érteni; lehet szidni a könyvemet vagy bármilyen munkámat akár anélkül, hogy az illető olvasta illetve látta volna őket. Ostobaság, de lehet. Bárki tulajdoníthat nekem olyan álláspontot, amelyet sosem vallottam, sőt, amelynek az ellenkezőjét képviselem. Szánalmas marhaság, de törvényes joga minden hétköznapi embernek, hogy hülyeségeket beszéljen.
Mondjuk a szexpiacon dolgozók állítólagos védelmében velük dolgozó embereket lekurvázni, hát az például nem túl következetes dolog. Röhejes is, káros is, de nem ütközik törvénybe.
Lehet nem érteni, amiről szó van. Lehet szenvedélyesen vitázni. Lehet fölényeskedni. Lehet elzárkózni. Lehet opportunista módon, mások munkájára ráakaszkodva szerezni figyelmet. Egy csomó mindent lehet csinálni, állampolgárként és egyetemi polgárként egyaránt. De kocsmában verekedni például nem lehet.
