Lélegeztetőgépen vannak, az életükért küzdenek a kisebb benzinkutak
„Drámai a kisbenzinkutak helyzete, tehát továbbra is a csőd szélén van a vállalkozások 80 százaléka” – kongatja ismét, sokadszorra, a vészharangokat Egri Gábor, a Független Benzinkutak Szövetségének elnöke. Gondjaik forrása a maximált üzemanyagár, s egyelőre senki nem tudja megmondani, meddig marad érvényben az a bizonyos „ársapka”, amely a benzinkúthálózat kárára elszakította egymástól a piaci és a kiskereskedelmi árakat. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a legutóbbi kormányinfón mindössze annyit mondott, hogy az árstopokról később döntenek majd.
Egri Gábor előszeretettel használja a covidos időkben a köztudatba bekerült hasonlatot: úgy gondolja, a kisebb benzinkutakat lélegeztetőgépen tartja a kormány, de ahogyan az intenzív osztályokon, úgy ebben a körben, a gazdasági életben is, nagy az „elhalálozás” esélye. A szervezetükhöz tartozó, kisebb töltőállomások már hónapok óta jelentős veszteségeket halmoztak fel, és ennek a folyamatnak senki sem látja a végét. Az elmúlt hetekben a kormány az eladott literek után felajánlott húsz-húsz forint támogatást, de már akkor is jelezték, hogy a kutak üzemeltetéséhez – az alkalmazottak bérére, a működtetés rezsiköltségére – egyáltalán nem elegendő ez a pénz. Valami olyan megoldást szeretnének, amely a vállalkozásoknak legalább a nullszaldó elérését garantálná.
A közelmúltban a választások jelentettek némi bizonytalanságot a tárgyalások folytatásában, de a Független Benzinkutak Szövetsége ennek ellenére, egy újabb javaslatcsomagot küldött az Innovációs és Technológiai Minisztérium tárgyalásra kijelölt államtitkárságára, ám eddig nem kaptak választ. A legújabb javaslatuk három pontból áll, kezdi az ismertetést az elnök. Az első pontot úgy jellemzi „az egyfajta szociális alapú üzemanyagárat vezetne be.” A politikának kellene meghatároznia a kedvezményezettek célközönségét, akár a jövedelem, akár a család létszáma, vagy a vállalkozás mérete, tevékenységi köre, esetleg más, egyéb szociális preferencia alapján. Az érintettek piaci árat fizetnének, de a tankolás számlája alapján visszakapnák a kormányhivataltól, vagy az adószámlájukra a különbséget. A másik javaslatuk a nagy- és a kiskereskedelmi ár közötti tisztes, 40-50 forintos árrés bevezetésére vonatkozott, ami számításaik szerint elegendő volna ahhoz, hogy a vállalkozások talpon tudjanak maradni. A harmadik javaslatuk abból indul ki, hogy marad minden a régiben, a hatósági árat nem törli el a kormány, de akkor azt a bizonyos 20 forintos ártámogatást emeljék fel olyan szintre, ami fedezi a működés költségeit.
A kívülállók joggal gondolhatnák, hogy talán az is segítene a töltőhálózat anyagi gondjain, ha valamilyen módon elejét lehetne venni a környező országokból érkező benzinturizmusnak. Egri Gábor szerint ez több szempontból sem járható út, hiszen a kisebb kutak nem rendelkeznek olyan létszámú személyzettel, amellyel ezt az „irányítást” meg lehetne oldani. 2200 benzinkúthoz legalább négyezer kezelőre volna szükség, akik folyamatosan irányítanák a vevőket a különféle áron működő kútfejekhez. Szerinte még a jelenlegi szabályok betartása is meglehetősen nehézkes, nem segítene ezt újabb előírásokkal tetézni.
Mennyi esélyt lát ma arra, hogy a közelmúltban benyújtott javaslataik közül bármelyik is fogadókészségre talál a kormányzat oldalán? Az elnök optimista, úgy gondolja, hogy a nagy- és kiskereskedelmi ár közötti különbséget lehetne a legkönnyebben kezelni, mert ez nem terhelné túlzottan a költségvetést sem. A közgazdászok egy része is úgy számol, hogy az árstop, ha valamivel magasabb szinten is, de a következő hónapokban megmarad. Egri Gábor is így gondolja: „lesz új ármegállapítás. Egy új, magasabb szinten történő árbefagyasztás ezekre a termékekre, és aztán valószínűleg ez további három hónapra érvényben marad majd.” Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a kormány komoly pénzügyi nyomásra számíthat elsősorban Brüsszelből, emiatt a költségvetés mozgástere szűkülni fog, akár még középtávon is. Ez szintén a kétféle árrés közötti különbség kezelése melletti érv lehet.
Egy másik problémára is megoldást kellene találni, s ezt is már több alkalommal szóvá tették a független töltőállomások képviselői: a mezőgazdasági munkák beindulásával az üzemanyag-ellátást jó volna a földek közelében biztosítani. A korábbi években ennek már kialakult gyakorlata volt, de az utóbbi időben az ellátási lánc akadozása, a szállítóeszközök hiánya miatt ez megoldhatatlannak látszott. A MOL még most is csak részben tud szállítani a kisebb kutakhoz, a megrendelt mennyiségnek sokan csak a felét fejthetik le a tankerekről. „A régi állapotoktól még mindig messze vagyunk, az import beszállítások az ellátás mintegy harminc százalékát jelentették, s ezt a mai napig sem sikerült pótolni. Mielőbb át kellene gondolni Magyarország energia-stratégiáját, mert ez az állapot nehezen lesz fenntartható” – szögezi le a Független Benzinkutak Szövetségének elnöke.
