Leváltottam Orbán Viktort

Berendeltem a hivatalomba, várattam kicsit a folyosón, majd odaállítottam a szőnyeg szélére és közöltem vele: nincs tovább. Vége, befejeztük. Próbáltam tűrni, ameddig csak lehetett, de mostanra véglegessé vált: nem tudunk együtt dolgozni.

Úgy tett, mint aki nem érti. Mondjam meg, hogy mi a baj vele.

Mondtam neki, hogy ne játssza itt a bazári majmot, tudja ő nagyon jól, mi a gond. Elmondtam már sokszor az elmúlt években, ne akarja, hogy elismételjem. Jobb lesz mindkettőnknek, ha nem kell még egyszer végighallgatnia, váljunk el békességben.

Kötötte az ebet a karóhoz. Hogy ő mindig értem harcolt. Miattam csinált hülyét magából, értem hagyta, hogy leordibálják a fejét a nemzetközi fórumokon, ujjal mutogassanak rá a háta mögött.

Látszott, nem érti, hogy mi a hézag.

Na jó, piciny pofám. elmondom még egyszer. De most tényleg utoljára. Nem az van a munkaköri leírásodban, hogy lesajnált, lenézett országot csinálj a hazámból. Hogy versenyképtelenné tedd az oktatást, padlóra küldd az egészségügyet. Beleköss mindenkibe – tanárba, tűzoltóba, munkásba és munkanélkülibe. Fiatalba, idősbe, középkorúba.

Hogy ellopd a javainkat, a hitünket, a reményeinket. Nem ebben állapodtunk meg. Rombolás és pusztulás, amerre lépsz, piciny pofám. Lenyúltad a lóvét, és odaadtad a csókos haveroknak. Több a szegény ember, mint valaha, soha nem látott méretűre hizlaltad a korrupciót. Ugye, tudod, hogy ennek a töredéke is elég ahhoz, hogy megszüntessem a munkaviszonyod.

Mégis, mit gondolok, ki vagyok én, kérdezte Orbán, hogy csak úgy felmondok neki?

Azt gondolom kiskomám, hogy nem én vagyok érted, hanem fordítva: a miniszter a latin minister szóból ered, ennek eredeti jelentése „szolga”, illetve „segéd”.

Nem érdekel, hogy melyik szó mit jelent, próbálkozott cinikusan. Ha ő úgy akarja, holnaptól ennek is más lesz az értelme. Majd az értelmező szótárt is átírjuk, tette hozzá. Megszavaztatom a hülyéimmel a parlamentben.

Meg sem hallottam, elegem volt. Vége, befejeztük, mondtam, nincs tovább.

Hálátlan vagyok, válaszolta. Ő csak értem, a magyar emberekért tett mindent. Ezért vívott meg Európával, állította meg Brüsszelt, miattam ment csatába, szállt síkra mindenütt. Ott is harcolt, ahol nem volt ellenség.

Fejezzük be, mondtam. Vége.

Kezdte felfogni, hogy nincs tovább.

Érdemei elismerése mellett, más fontos beosztásba(?). Reménykedve nézett rám.

Nem szóltam semmit.

Esetleg megrendült egészségi állapotára való tekintettel?

Ki vagy rúgva, válaszoltam.

Még ekkor is próbálkozott: mennyi lesz a végkielégítés?

Hál istennek, volt gyerekszobám, ezért csak simán, jelző nélkül, elküldtem az anyjába.