Madách tér, Orbánmentes övezet
Sok ezren voltunk a budapesti Madách téren. A kiskörút egy részét is le kellett zárniuk a rendőröknek, hogy elférjünk. A szitáló eső elállt, az időjárás rövid hezitálás után átállt a mi oldalunkra. Hétfőn este a független polgárok sokasága, egy szabad világváros felemelte a fejét és megmutatta az erejét.
Nem volt Orbán takarodj! Már túl vagyunk ezen, nincs rá szükség, ez már egy ideje alapvetés. Szintet léptünk, most már nem védekezni, hanem építkezni kell – egy valaha volt szabad, független, modern világot kell újjáteremtenünk. Ez a hétfő este arról szólt, hogy nem kérünk abból, ami egykor volt. Hogy akik már felnőttként élték meg a rendszerváltást, nem ezért harcoltak, nem ebben reménykedtek, és hogy a fiatalok, akik már a szabad világban születtek, nem akarnak a régi rendben élni.
Orbán Viktor mintha nem is létezne, a szónokok ki sem ejtették a nevét. Színházról beszéltek, színészekről és közönségről. Meg persze demokráciáról, tisztességről, egy normális Magyarországról. A mi közös dolgainkról. Érthetetlen fogalmak ezek olyanok számára, akik sunyin, egyéni képviselői indítványként – azaz, a szakmai és társadalmi vitát gyáván megkerülve – nyújtják be a törvényjavaslataikat, amelyeket aztán a Nemzeti Voks Művek dolgozói megszavaznak a parlamentben.
A sok ezer fővárosi polgárnak nem volt szüksége arra, hogy akár képletesen is az öklét rázza. Nem volt Orbán takarodj, nem volt mocskos Fidesz, a budapestiek azt üzenték a kormánynak, hogy a történetük Orbán és a Fidesz nélkül folytatódik.
