Magát az önkormányzatiságot is veszélyezteti a kormány
Amikor reformra készülnek, rögtön azt kell átgondolni, mi van még, ami nem került a kormányhivatalokhoz. Így reagált dr. László Imre, Újbuda polgármestere arra, hogy néhány napja Navracsics Tibor bejelentette, az önkormányzati rendszert érintő „finomításról” kezd majd konzultációt januártól az önkormányzatokkal. Mint közölte, a céljuk az, hogy „valamikor, majd a választások után, egy olyan átfogó, önkormányzati rendszert érintő módosító javaslatcsomagot tudjunk letenni az asztalra, amely mind az önkormányzati, mind a kormányzati szereplőknek, mind pedig mindenkinek elnyeri a tetszését”. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) elküldte a miniszternek 8 pontos javaslatát, amely a januárban kezdődő egyeztetések szakmai alapja lehetne. Eszerint az alkotmányban kell garantálni az önkormányzáshoz való jogot, hogy a helyi közügyekben helyben és önállóan születhessenek a döntések, ehhez rendeltben biztosítani kell az önkormányzatok pénzügyi önállóságát. Eközben – december 23-án – a kormány kihirdette a Magyar Közlönyben, hogy jövőre az egyes önkormányzatoktól mennyit vonnak el, így kiderült például, hogy a szolidaritási hozzájárulás miatt a kormánnyal a bíróságon küzdő Budapest számlájáról jövőre a jelenleginél is többet, 98 milliárd forintot emelnének le ezen a jogcímen.
Az elmúlt másfél évtizedben amikor a Fidesz-kormány „belenyúlt” az önkormányzatok életébe, akkor csak csorbította a jogokat, elvont hatásköröket, forrásokat. Ön mit olvasott ki a miniszter mostani „ígéretéből”?
Most az ígéretek ideje van. A kormány azt a látszatot kelti, hogy igazi gavallér. Az anyáknak életre szóló személyi adómenetességet, a nyugdíjasoknak 14. havi ellátmányt ígérnek, az önkormányzatokat is valamilyen pozitív kicsengésű ígéretekkel próbálják megnyugtatni. De a valóság egészen más. Miről is van szó? Amióta ez a kormány van hatalmon, az önkormányzatoktól csak elvettek. A hatásköröket és jogköröket folyamatosan elvonták, áthelyezték más területekre. 2013-ban kezdődött két nagyon komoly döntéssel: az iskolák és a kórházak állami kézbe vételével, amikor ezek elkerültek az önkormányzatoktól. Aztán folytatódott tovább olyan kardinális, meghatározó hatás- és jogkörök elvételével, mint az építési engedélyek kiadása, vagy a beruházások városképi elbírálása az egyes települések területén. Ezek átkerültek a kormányhivatalokhoz, aminek az lett az eredménye, hogy ma már a kormányhivatalok az önkormányzatiságnak afféle pandant-szervezeteként működnek, hiszen a településektől elvont hatás- és jogkörök jó része oda került. És még nem is említettem mindent. Folytathattam volna például a gyámüggyel, vagy az egyes szociális feladatok áthelyezésével. Folyamatosan „fölhízlalták” a kormányhivatalokat, amelyek ma bizonyos szempontból előjárói a települési önkormányzatoknak, egyfajta ellenőrző szerepet betöltve működnek felettünk. Holott, maga a szó – „önkormányzás” – azt jelenti, hogy egy adott terület saját kezébe veszi a saját sorsával való törődést. Na, ez az, amit a Nemzeti Együttműködés Rendszere képtelen elviselni. Minden területen megkövetelik, hogy az államé legyen az utolsó szó.
A pandémia időszaka az egész világ számára nagy próbatétel volt. Akkoriban sem javultak a kapcsolataik?
Pontosan a Covid-járvány időszaka volt az, amikor tovább nőttek a feszültségek. Németországban a legkritikusabb hónapokban az önkormányzatok állami támogatásban részesültek, mert ott rájöttek arra, hogy az emberek nem a Bundestag épületében élnek, hanem a városokban, az önkormányzatok területein. Tehát ha segíteni akarnak az embereknek, akkor az önkormányzatokon keresztül tudják elérni őket. Ezzel szemben Magyarországon éppen ellenkezőleg gondolkodott a kormány, ahelyett, hogy adott volna, gyakorlatilag elvették a gépjárműadót, belenyúltak a helyi iparűzési adóba, majd azután is egy sor újabb terhet róttak az önkormányzatokra. Nyolc évvel ezelőtt vezették be a szolidaritási hozzájárulást – nyugodtan nevezhetjük adónak is –, amely évről- évre hihetetlen mértékben és progresszíven növekedett. Csak példaként említem, hogy Újbudán 2019-ben 440 millió forintot kellett ezen a címen befizetnünk a költségvetésbe, ez most eléri a 6 milliárd forintot. Álságos dolog arra hivatkozni, hogy az önkormányzatok helyi adóbevételei is ekkora mértékben emelkedtek, mert szó sincs ilyesmiről. Ha csak a mi példánkat vesszük alapul, a XI. kerületben 13,6-szorosára kellett volna növekedniük az adóbevételeinknek, hogy a korábbi 440 millió és a mostani 6 milliárd elvonás egyensúlyba kerülhessen.
Tudjuk, hová kerülnek ezek a pénzek? Tényleg a rászoruló önkormányzatokhoz jutnak el?
Arról ne is beszéljünk, hogy ezeknek a pénzeknek a sorsa milyen homályos. Nem a valóban minimális saját adóbevétellel rendelkező önkormányzatokat támogatják belőle, hanem – mint kiderült, voltak ilyen kimutatások –, ennek jelentős része eltűnik az állam zsebében. De mindezt csak azért soroltam fel, mert az interjú elején azt kérdezte, mit gondolok Navracsics miniszter bejelentéséről…
És mit gondol?
Mára olyan fokú bizalmatlanság épült ki az önkormányzatokban az állam, a kormány intézkedéseivel kapcsolatban, hogy amikor azt hallom, olyan reformot készülnek végrehajtani, ami mindenkinek jó lesz, rögtön azt kell átgondolnom, mi van még, ami nem került a kormányhivatalokhoz? Idáig minden intézkedés, ami velünk kapcsolatban született, csak az államnak kedvezett, a mi kárunkra. A belpolitikai helyzet sem olyan most, hogy itt nagyon magabiztosan lehessen arról beszélni, ha majd „megnyertük” a választást, akkor mi lesz. Eléggé ingoványos most mind a kormánypártok, mind a Tisza Párt alatt a közélet talaja. A Fidesz azokból a számokból indul ki jelenleg is, amiket a kormány által dotált, támogatott közvélemény-kutatók bemutatnak nekik. Ha azt olvassák ki ebből, hogy milyen előnnyel vezetnek a Tisza előtt, akkor máris azt tervezgetik, mire készüljenek 2026-második felében.
Ezzel a kommunikációval a magabiztosságot akarják sugallni?
Igen, azt akarják ezzel hangsúlyozni, kétség sem férhet ahhoz, hogy a választásokat megnyerik, és ahogyan az elmúlt másfél évtizedben is csak tették, elég azt mondani: folytatjuk! Ha már januárban arra utasítják az önkormányzatokért felelős apparátust, hogy dolgozzanak ki egy következő ciklusban esedékes reformot, abból az önbizalom árad. „Mi nyerünk, ahhoz kétség sem férhet, és akkor majd rendezzük a dolgokat”. Van ebben azonban némi veszély is: nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, adót emelni a választás évében, közvetlenül a választások előtt, meglehetősen brutális dolog. Nem is tudom, hogy gondolják, hogy ennek pozitív kicsengése lesz. És megint visszatérnék a szolidaritási adóra, amely csak a fővárosnál 10 milliárddal több, mint 2025-ben volt, nálunk a kerületben pedig 1 milliárddal több, ötről hatmilliárdra nő.
Egyáltalán, miből él ma egy önkormányzat?
Kétségtelenül vannak adóbevételeink, kapunk egy bizonyos összegű normatív támogatást, amiből például a közétkeztetést, vagy a közösségi beruházásokat kell fedezni. De ez ma már a fővárosnál is, nálunk is, a vidéki városokban is egyértelműen kevesebb, mint amennyit az állam elvon tőlünk. Ennek megfelelően, mi is már 2025-ben nettó befizetői voltunk az államnak: kevesebbet kaptunk, mint amennyit mi fizettünk vissza.
Ha ezt a tendenciát ismerjük, és semmi jót nem feltételez, adja magát a kérdés: mit lehet még elvonni az önkormányzatoktól?
Magát az önkormányzatiságot. A kormányhivatalok hatás- és jogköreinek folyamatos felturbózása egyértelműen azt jelenti, hogy tudatosan ebben az irányban gondolkoznak a Karmelitában. Ne feltételezzük, hogy ez véletlenszerű! A vége az lehet, hogy a kormányhivatalok veszik át az irányítást a kerületek fölött, miközben néhány szociális támogatási forma megtartására szűkítik az önkormányzatok feladatait. Ha ez történik, a hivatalban feltehetjük majd a lábunkat az asztalra, és naponta nem egy, hanem három kávét kell majd meginnunk, hogy el ne aludjunk. Az önkormányzatiság Európában nagyon szigorúan szabályozott és nagyon meghatározott elvekre épülő, a közösség tevékenységét szabályozó adminisztratív forma. Az Európai Unió alapelveinek egyike. Nem véletlen, hogy azt még a Tisza elnöke is rendre megígéri, ha ők kerülnek hatalomra, visszaadják az elvett hatásköröket az önkormányzatoknak.
