Magyar Bálint: Orbán rendszerében nincsen hűbéri lánc, ez maffia

A maffiaállam koncepcióját, mint ami a jelenkori magyar politikai rendszert a lényegénél ragadja meg, Magyar Bálint szociológusnak köszönhetjük. Dési János a Völner Pál és Schadl György nevével fémjelzett botrányról kérdezte az egykori SZDSZ-es oktatási minisztert a Klubrádió Esti gyors című műsorában.

Már-már természetesnek veszi mindenki, hogy diplomát lehet szerezni, jó állásokat lehet adni-venni, és ezért adózni kell, mint egy hűbéri láncban. Magyar Bálint szerint Orbán politikai rendszerében nincsen hűbéri lánc, az ugyanis egy jogilag legitim intézmény volt. Sokkal inkább a maffiában használt patrónus-kliens viszony az, ami ezeket a viszonyokat jobban leírja. Szerinte a Schadl-ügy annyiban más a klasszikus fideszes maffiaállam-ügyektől, hogy itt egy középkategóriás figura a kezdeményező, ő építette ki lefelé és felfelé a hálózatot.Talán ennek köszönhető a lebukása, hogy ez nem a legfelső szint terméke volt. Valószínűleg azért is borult ki a bili.

Annyiban sem természetes mindaz, ami eddig kiderült, hogy itt nem klasszikus korrupcióról van szó. A vizsgáztatásért nem fizettek, ez nem egy piaci ügylet, hanem fentről jön az ukáz, ilyenkor pedig a felülről jövő kérésért egzisztenciális kockázatot vállal a kliens, nemigen mondhat nemet, ez a maffiaállam koncepciójának a lényege.

Ez az ügy azért is különösen piszkos típusú, mert válságba, nehéz helyzetbe került emberek kifosztásának bűnügyi mechanizmusát hozza létre. Bár nem ez az egyetlen ilyen, a járványkezelést ugyanez hatja át, amikor nem a más országokban általános gyakorlatot követik, hogy a bajba jutottakat segítik, hanem kimazsolázzák a megroppant egzisztenciákat, állami zsarolással vadásszák le a gazdaságilag megroppant vállalkozásokat. Olyan ez, mint amikor a harctéren a szanitécek nem a tábori kórházba viszik a sebesülteket, hanem kifosztják őket, leveszik a gyűrűiket, kiverik az aranyfogaikat, kiürítik a tarsolyukat helyette, és hagyják meghalni őket. Ez nem a hagyományos korrupciós mechanizmusok logikája szerint zajlik, hanem a bűnöző maffiaállam felülről szervezett tevékenysége.

Jelen esetben olyan jogszabályok is segítették mindezt, amelyeket maga az állam hozott: a végrehajtók munkájának szabályozása és ellenőrzése gyakorlatilag egy vagy két kézbe került, Völner és Schadl lapjaiba más nem is nagyon láthatott bele, így maguk alakíthatták ki ezt a helyzetet, amiben mindezt megtehették.

A hullarablás mint egyfajta jövedelmező állás megjelent ezen a színen. De az már a Schadl szintjén túlmutató politikai akarat, amikor a bankok rossz hiteleit a Fidesz politikai családjához közelálló társaságok vásárolhatják fel. Magyar Bálint a Questor ügyét hozta fel példaként, amikor nem a károsultak kárpótlását segítik a még megmaradt vagyonnal, hanem ezt is elrabolják állami segédlettel, és az Orbánhoz közelálló családban osztják újra.

Ez egy minta, ami arról szól, hogyan lehet akár direktben megtámadni jól menő vállalkozásokat, ha a ragadozó állam, az állami bűnszövetkezet el akarja rabolni a vagyont vagy kihasználni az emberek szorult helyzetét a különböző szinteken. Ebben a láncban a Schadl György szintje önállósította magát, saját játszmába kezdett, kiépítette a saját kis rendszerét, amit a szakirodalom state capture-nek, az állam foglyul ejtésének nevez.

De a maffiaállam „normális“ működése azért mégis az itt, hogy Orbán politikai vállalkozása vált egy gazdasági vállalkozássá és az üzemelteti bűnszervezetként magát az államot. Ebben a vonatkozásban egyedi és érdekes a Schadl-ügy is.