Magyar György figyelmeztette Magyar Pétert: a jogállamiság szent dolog!

Magyar Péter nem javasolja a Fidesz „janicsárjainak”, hogy hosszú távra rendezkedjenek be. Ennek az ATV-ben  megfogalmazott fenyegetésnek szenteli legfrissebb bejegyzését a Magyar Ügyvéd Blog. 

Az első kérdés, amit ezzel kapcsolatban feltesz a következő: vajon ezt a fenyegetődzést mire alapozza a Tisza Párt elnöke? Majd jön a következő: vajon mindenkit kirúg az államfőtől az Alkotmánybíróságig, az Állami Számvevőszék, a Kúria vagy a Legfőbb Ügyészség vezetőjéig? A szerző szerint persze igaza van Magyar Péternek abban, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét a NER felszámolta. Meg abban is, hogy szükség van a választási törvények megváltoztatására. Csakhogy visszamenőleg nem lehet semmissé tenni a választási, illetve az egyes közjogi „méltóságok” megválasztását/kinevezését tartalmazó szabályokat – szögezi le.

Jogosnak tűnő kérdés: vajon a jogállamiságot semmibe vevő hatalom kinevezettjeit lehet-e nem jogállami eszközökkel kiebrudalni? Magyar György szerint pedig a válasz valószínűleg az, hogy nem. Mert ha bárki ezt az utat választja, semmivel sem lesz különb, mint a Fidesz – figyelmeztet, hozzátéve: akkor sem, ha a Tisza jövőre kétharmados többséget szerez, amelynek birtokában akár alkotmányozó erővé válhat. Ha ezzel visszaél, 2011-ig visszavezető időutazásnak lehetünk a részesei. És akkor ott tartunk, mint fénykorában a NER.

Nehezen vitatható azonban Magyar Péter állítása: a joggal való nyilvánvaló visszaélés, hogy a legfőbb ügyészt az Alkotmánybíróság (AB) elnökévé „ejtőernyőztetik”. Ha már az AB-nél tartunk, az sem volt szerencsés, hogy az alaptörvény védelmének legfőbb szervébe kizárólag a Fidesz jelöltjei kerülhettek be. Ugyanez volt a helyzet a Kúria elnökének, az Állami Számvevőszék vagy a Médiatanács tagjainak megválasztásakor is. „De minderre sajnos nincs megfelelő jogállami válasz...Akkor sincs, ha a Tisza jövőre minősített többséget szerez...A kétharmaddal nagyon sok minden helyrehozható lehet, de akkor sem szabad a jelenlegi rossz példákat követve jogellenesen jogot alkotni” – húzza alá.

Vagyis nincs jó megoldás. Illetve az jelenthet az ügyvéd szerint határozott üzenetet, ha bármely ellenzéki politikai erő – vagy azok koalíciója, és ez lenne talán a üdvözlendőbb – meghatározó szereplője lehetne a parlamentnek. Ebben az esetben ugyanis a NER hívei talajukat veszítenék, és esetleg saját elhatározásukból mondanának le a tisztségükről. Ám miért is tennék ezt, amikor Magyar Péter azt nyilatkozta: ha négy évre nyernének kétharmados felhatalmazást, mi oka lenne annak, hogy egy tisztességes választási törvény kidolgozása után új országos szavazást írjanak ki?

„Mindenkinek édes a hatalom” – vonhatjuk le a következtetést. Egyébként korábban már többször felvetődött, hogy széles ellenzéki összefogással kellene megbuktatni a Fideszt. Ha összejön a kétharmad, alkossanak konszenzusos választási szabályokat, és annak az eredménye alapján írjanak ki új választást. A Tisza párt elnöke jelenleg abban reménykedik, hogy egymaga tesz szert a minősített többségre. Bár nem tudni, mire megy vele, mert akkor is a nyakán maradnak a fideszes kinevezettek. Taposóaknákra és további csapdákra kell számítanunk („ám ezeket nem szeretnénk konkretizálni, újabb ötletet adva a hatalommániás Fidesznek”).

Magyar Péter egyik lehetséges megoldásként úgy gondolja, hogy a NER kinevezettjei majd önként lemondanak – vázol fel egy további változatot a szerző, aki emlékeztet arra, hogy volt is ilyesmire példa, hiszen Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is saját elhatározásából vált meg a kormányfői poszttól. Mi több, Schmitt Pál és Novák Katalin egykori államfő ugyancsak lemondott. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész 2010-ben szintén maga távozott, miként a jegybank elnöke is 1994-ben.

Kérdéses persze, hogy bárki tényleg magától vett-e búcsút a zsíros állásától. A „nemzet golyóstolla” a plágiumügybe, Novák Katalin a pedofilbotrányba bukott bele. Medgyessy és Gyurcsány a koalíciós pártok – az MSZP és az SZDSZ – közötti ellentétek áldozatává vált, Györgyi Kálmánt pedig máig tisztázatlan körülmények között a Fidesz megzsarolta. Az önkéntes lemondások listáját még kiegészíthetjük Bod Péter Ákos egykori MNB-elnökkel, aki 1994 végén az akkori szoclib-kormány nyomására távozott.

Mindezek után tényleg nem javasolja Magyar Péter, hogy a Fidesz „janicsárjai” hosszú távra rendezkedjenek be? Ám miért is ne? Hiszen az alaptörvényből – és más minősített többséget igénylő törvényekből – az következik, hogy a köztársasági elnök 2029 márciusáig hivatalban marad. A bírósági jogalkalmazás egységéért felelős Kúria elnöke 2030 januárjáig, a Médiatanács elnöke 2030 decemberéig tölti be a posztját. Az MNB elnöke 2031-ig, Polt egyelőre nem ismert utódja pedig főügyészként 2034-ig gyakorlatilag elmozdíthatatlan. Hasonló ideig terjed a megbízatása az Állami Számvevőszék első emberének is. Az AB új elnökével még tovább, 2036-ig kell számolni.

Ezek a ma hatályos jogszabályokból következő szikár tények. Lehet ezekkel trükközni, de érdemes emlékeztetni rá, hogy amikor a Legfelsőbb Bíróság elnökét az új alaptörvény elfogadása után – arra hivatkozva, hogy a szervezet nevét Kúriára változtatták – 2011-ben kirúgták, az Emberi Jogok Európai Bírósága 2016-ban jogerősen is kimondta: Baka Andrást emberi jogi jogsérelem érte azzal, ahogyan idő előtt elmozdították az állásából. A döntés miatt több tízmilliós kártérítést ítéltek meg a volt főbírónak.

Értjük mi Magyar Péter üzenetét. A Tisza elnöke pedig értse meg a strasbourgi bíróság állásfoglalását. Rendszerváltozást lehet kívánni, de csak az unió által megkövetelt jogállamisági feltételrendszer figyelembevételével. Már ameddig ennek az érdek- és értékközösségnek a keretein belül akarunk vagy tudunk maradni – zárul a Magyar Ügyvéd Blog legújabb posztja.