Magyar kibabrál a Fidesszel

Az ilyen mondatok csak szánalmas emberek száján eshetnek ki, olyanokén, akik ellen pont – ígéretei szerint – Magyar Péter is fellép. De hagyjuk is a fenébe a NER gondolkodni sem képes híveit, mindazokat, akik feltétel nélkül követik a diktátort, annak minden mozdulatát, kijelentését, szándékát. Mert hát ezek azok a fidesznyikek, akik ott ülnek az állami gépezet minden posztján, akik birtokba vették a médiát, és akik a saját propagandájukra használják a mi pénzünket. Nem véletlenül tért ki Magyar arra, hogy az állami televízió és csatolt részei, az MTI, valamit a NER által uralt média valamennyi szereplője negligálni akarja ezt az új mozgalmat, pontosan követve az utasításokat. És ezek az utasítások nem szólnak másról, mint előbb az elhallgatásról, aztán a gyalázkodásról, majd pedig a jelenség eltorzításáról. A kérdés az, hogy sikerrel-e? Hogy közel másfél évtized nyilvánosság-uralás után hoz-e áttörést a tömegek hangulata? A Fidesz eleddig, többnyire, sikerrel akadályozta meg, hogy az ellenzék áttörje azt a falat, amelyet az orbáni hatalom épített, és amely fal megakadályozta, hogy a hírek és a valóság, illetve a politikai ellenfél szava eljusson a falon túlra. Többnyire, írtam, mert azért egy-két eset akadt, amely átmászott a blokkon, mint például Borkai, vagy Szájer esete, de azokat viszonylag rövid idő alatt sikerült visszaszorítani, és a hírek hegyét más irányba fordítani. Ilyenként indult el a kegyelmi kérvény is; de nem lehetett a Karmelitából megfojtani, a botrány végighömpölygött az országon, jelentős veszteségeket okozva a kormánypártnak. Nos, ennek a hullámán bukkant fel Magyar Péter, megérezve a kegyelmi kérvény, illetve az eltitkolt bűn leheletét, valamit azt a hiátust, amit a skandalum hagyott maga mögött. Azt tudniillik, hogy a mai napig nem derült ki, mi is történt valójában, mit tett, pontosabban kinek a hatására Novák Katalin, Varga Judit, hol a felelőssége az azóta bujkáló Balog Zoltánnak, és mi a szerepe a történtekben magának a miniszterelnöknek. 

Magyar Péter voltaképpen egy politikai vákuumba robbant be, amelyre a hatalom képviselőinek nem volt megfelelő válasza. A magánéleti válság fő okozójaként igyekezett és igyekszik mind a mai napig felmutatni Magyar Pétert; olyan politikát és hadjáratot indítva, amely épp a családbarát kormányt feketítette be. Áldozatul dobták oda Varga Juditot, és a család gyerekeit, mégpedig abban a hitben, hogy ezzel hitelteleníteni tudjuk a főszereplőt. Csakhogy épp az ellenkezője történt, egyre több olyan mondat hagyta mind Varga Judit, mind az ügyében vádelemezően megszólalók száját, amelyek min-mind még mélyebbre süllyesztették az egész elit erkölcsi  szintjét. Már, ha van neki egyáltalán ilyen. Nem vették észre, hogy minden egyes ilyen akció csak tovább tolja Magyar Péter szekerét, és teszi őt mindenki által láthatóvá, sokak által követhetővé. 

Olyannyira, hogy Magyar úgy érkezett el a szombati tüntetéshez, hogy immár a NER nyilvánossága is mindennapos témaként szolgált mindazoknak, akik pedig csak ezekből a forrásokból táplálkoznak, fogyasztanak híreket. Magyar végtelen ügyességgel szerelte le az ellene indított támadásokat, mégpedig pontosan azokat a módszereket alkalmazva, amelyeket a Fidesz is bevetett az elmúlt évtizedekben. Elvette azokat a szavakat, fordulatokat, amelyeket Orbán már a kétezres évek elején kisajátított, ráült azokra az ötletekre, amelyekkel a Fidesz operált, és kiválasztott magának egy saját Sorost – Rogán Antal személyében. Magyar éppen azért volt sikeresebb ezekben az akciókban – mert hát az ellenzéki pártok is kísérleteztek ilyesmikkel, mert onnan, közülük jött, és ahogy szombaton fogalmazott: a pénzt és a hatalmat hagyta ott. Saját magát és híveit nevezte ki a nemzet legfőbb alkotó elemeinek, magasra emeltette – a pártzászlók helyett – a nemzeti zászlót, hívőbbnek és keresztényebbnek mutatta magát a politikai keresztényeknél, és nem ígért többet, csak egy normális, nem örökké egymást támadó országot. 

És tette mindezt úgy, hogy valójában továbbra sem tudjuk, milyen ember ő. Nem tudjuk, hogy tényleg nárcisztikus, hisztérikus-e, nem tudjuk, milyen apa és férj volt, nem tudjuk, mihez ért, mire képes, mire hivatott. Azt azonban igen, hogy a rendszerváltás utáni legnagyobb fordulat lehetőségét kínálta fel, mégpedig egy olyan hatalommal szemben, amely már mindent elfoglalt, mindent megszállt, és amely – ez nyilvánvalóvá vált – csak karaktergyilkosságokban, lejáratásokban és saját haszon szerzésében képes létezni. 2022 után, amikor az összefogás is romba döntötte reményeinket, már egyáltalán nem hihettünk abba, hogy ezt rezsimet bármi képes megingatni. Sem a nemzetközi botrányok, az orosz hódolat, az EU-ellenesség, az amerikai konfliktus keresés, a Covid elrontott kezelése, a korrupció burjánzása, gazdasági válság, sem pedig a hazug propaganda. Erre jön valaki a semmiből, akiről – ismétlem – ténylegesen nem tudjuk hova tart, vagy hova akar vinni bennünket, és mégis: aktív követőkre talál. 

Magyar ma azt mutatja magáról: magához ölel mindenkit, jobb- és baloldalit, hívőt, és ateistát, nőt, férfit, gyermeket, vigyáz majd az egészségünkre, jó szóval oktat és játszani is enged. Ő csak az elmúlt húsz év politikai elitjét nem szereti, és nem akarja színpadra engedni. Ám ez is csak egy fogás: tudja, hogy a Fidesz a baloldallal akarja összemosni, ahogy  a plakátokon és a kampány-filmekben hirtelen lecserélte Fekete-Győrt Magyarra. Szóval a mi bizodalmunk, akik abban reménykedünk, hogy ez a rezsim mégis eltüntethető a történelem süllyesztőjében, az adja a remény táplálékát, hogy ez a hatalom már nem képes tanulni, változni pedig végképp nem. És inkább megyünk egy olyan felé, amiről még nem tudjuk milyen lesz, milyen lehet...