Magyar kultúra, ne bocsáss el, vigyázz ránk!

Lendvai Ildikó 2021. január 24. 15:30 2021. jan. 24. 15:30

A héten volt a Magyar Kultúra Napja. De lehetne akár minden nap. Azért január 22-re esett a választás, mert 1823-ban Kölcsey ezt a dátumot írta a Himnusz szövegének tisztázata alá.

Ez tényleg kiemelkedő nap volt. De a magyar kultúra napja az is, (legfeljebb nem írjuk nagybetűvel), amikor valami jót olvasol. Vagy érdekes filmet látsz a tévében, zenét hallasz a rádióból. Amikor majd újra elmehetünk színházba, moziba, múzeumba, koncertre. Amikor tüntettél a SZFE mellett, vagy aggódtál a Természettudományi Múzeumért, az Indexért, a Klubrádióért. Amikor a gyereked, unokád népdalt énekelt az ovis ballagáson, később először olvasott el önállóan valamit, aztán a szalagavatón az osztályával palotást táncolt. Te meg persze meghatódtál.

Szóval minden nap lehet a magyar kultúra napja. Sőt: olyan gazdagok vagyunk, hogy ez az egyetlen nap, január 22-e – a Himnusz születése mellett – még ezer más miatt is érdekes a magyar kultúrában.

Például lehetne a magyar romantika jeles napja. Már csak azért is, mert aznap van Theudelinda névnapja. Vedd elő Jókaitól a Fekete gyémántokat, és olvasd újra vagy először Bondaváry Theudelinda grófnő tragikus-komikus történetét, aki zárdában nevelkedvén, még sosem látott bajuszt, és 20 évesen kikerülve, minden férfit szörnyetegnek látott. Azóta csakis férjezetlen lányokat engedett a maga közelébe, még a kocsisa is nő volt. Rá is fázott, de inkább olvasd el a folytatást!

De ha romantika: Vörösmartynak is van köze e naphoz. Ő volt a szabadságharc későbbi híres tábornokának: Perczel Móricnak a nevelője, és persze reménytelenül bele is szeretett a szép Perczel Etelkába („Szerelmedért/ Fa lennék bérc fején..."). A jó hazafivá nevelt Perczel pedig e napon aratta 1849-es legnagyobb győzelmét.

De január 22-e kapcsolódik a kultúra szórakoztató, könnyebb műfajaihoz is. Merthogy aznap Vince napja is van. Aki élt már a hetvenes években, az rá is vágja: Láng Vince, a tévésorozat hőse, aki „egy óra múlva itt van". És micsoda színészóriások játszottak benne: a címszereplő – Harsányi Gábor – mellett Bessenyei, Márkus, Darvas Iván, Gobbi, Kállai Ferenc, Sinkovits, Haumann...! Még Dózsa László is, de ez most igaz.

Ha már szórakozás: január 22-én, 1925-ben jelent meg egy hetilapban az első magyar keresztrejtvény. Kristóf Károly író-újságíró-dalszövegíró-operafordító (Donizetti Szerelmi bájitala, Gershwintől a Porgy és Bess) műve. A kultúra afféle mindenese, kismunkása volt: az ilyenek nem jutnak a legfelső emeletre, de nélkülük nem épült volna meg a ház.

Az 1943-ban e napon született Cseh Tamást nem igazán merem a könnyűzenéhez sorolni, holott a szövegeit író Bereményi Gézával párban igazi slágereket, milliók kedvenceit alkották meg. Pedig éppen nem vidámak. Ki nem dúdolta még keserű óráiban: „Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen..." Bár nekem 2010-ben nem jött be.

De január 22-e ott lehetne abban a könyvben is, amit valaki művészet és politika viszonyáról írna. Az e napon született Sárközi György, szegény, politikai bűnök áldozata lett. Tüdőbetegen munkaszolgálatba hurcolták, Balfon halt meg végelgyengülésben, ahol munkaszolgálatos társát: Szerb Antalt agyonverték. Kamaszkori kedvenc szerelmes versemnek ő a szerzője. Szokatlanul hosszú verssorai épp olyan indaként tekerőznek, mint amilyenekről írt: „Külön indaként tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,/ Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzád karoltál."

1955-ben, január 22-én alapították politika és művészet találkozásának egyik helyszínét: a Kossuth klubot, amely a forradalmat előkészítő szellemi műhely: a Petőfi Kör otthona lett.

És miért ne lehetne emellett január 22-e a remek magyar gyerekirodalom napja is? Hiszen ez az Artúroknak, így Csukás István Gombóc Artúrjának névnapja is. Szomorúbb, hogy a legismertebb gyerekversek (és sok csodás felnőttvers) költője, Weöres Sándor 1989-ben e napon halt meg. Ez például gyerekmondóka vagy filozófikus költemény?: „Ha vihar jő a magasból,/ Ne bocsáss el, kicsi bátyám./ Ha falomb közt telihold lép,/ Kicsi néném, te vigyázz rám!"

Bátyánk-nénénk, apánk-anyánk: magyar kultúra, ne bocsáss el, vigyázz ránk!