Magyarország: és hamarosan a sötétség...
Halász János, a Fidesz országgyűlési képviselője kedden, nem sokkal éjfél előtt, benyújtotta az országgyűlésnek „A közélet átláthatóságáról” című törvényjavaslatot. Így szokták a derék urak, gyáván, sunyin, az éj leple alatt, mint a tolvajok és a rablók. Az ő kedvenc napszakuk az éjszaka (képzavar tőlem – FSP), akkor a legtettrekészebbek, amikor úgy hiszik, lankad a figyelem, és kevesen látják őket. Egyszer majd nagyon szégyellni fogják magukat, de ez a nap még messze van, a Fidesz egyelőre gagyog, s ragyog, mindemellett gátlástalanul törvénykezik. Most épp a magyarországi civil világ még meglévő maradékát igyekeznek a múlt század ötvenes éveinek időszakát idézve földig rombolni, majd hamuval beszórni a helyét, mintha soha nem is lett volna.
Azt már jó ideje tudjuk, hogy veszélyben az ország szuverenitása. Ezt szajkózza Orbán Viktor és a nemzetmegvezető nyomán mindenki más, aki a Fidesz térfelén él és mozog. Azzal van teli a kormánypárti sajtó, hogy Brüsszelnek a magyar szuverenitásra fáj a foga, de mi nem hagyjuk magunkat, mert pártunk és kormányunk megvédi a magyar családokat, bármi is legyen az ár, a nemzet legjobbjainak – itt a Fideszre és a kormányra gondolunk – semmi sem drága.
Halász úr azzal indokolta a törvényjavaslat létjogosultságát, hogy „a közéleti tevékenység a demokráciában minden magyar állampolgár alapvető joga, amelyet meg kell védeni az idegen érdekek és külföldi pénzügyi erőforrások befolyásától. A külföldi befolyásolás ugyanis súlyosan torzítja a demokratikus vitát, valamint a társadalmi és politikai akaratképzést.” S hogy mire gondolt a költő? Nos, arra, hogy „Magyarország szuverenitását sérti minden olyan, külföldről finanszírozott közéleti tevékenység, amely az ország függetlenségét, jogállamiságát, alkotmányos önazonosságát vagy például a keresztény kultúráját, a család és a biológiai nemek elsődlegességét, illetve a külhoni magyarokért vállalt felelősséget negatívan tünteti fel, vagy ezek ellen hat.”
A várhatóan hamarosan elfogadásra kerülő törvényjavaslat értelmében a törvény hatálya alá eső vétkes szervezetek példás, vagy – helyesebb így fogalmazni – példátlan büntetésre számíthatnak. Amennyiben beigazolódik, hogy működésüket külföldről érkező – akár uniós pályázatokból származó – pénzekkel segítik, a támogatás 25-szörösével büntethetők. Adott esetben elzárhatják őket az állampolgárok adóiból juttatott egy százalékoktól is, végső soron pedig fel is számolhatók, ebben az esetben a teljes vagyonuk a Nemzeti Együttműködési Alapba kerül.
Rákosi elvtárs mind a tíz ujját megnyalta volna, ha eszébe jut egy ilyen megoldás, Kádár János pedig még csak álmodni sem mert hasonlóról. Akár nevetséges is lehetne mindaz, amit Halász János a nevére vett és amelyet a parlamenti többség várhatóan elfogad, majd Sulyok Tamás államfő feltehetőleg azon melegében aláír. Nevetséges lenne, ha nem volna véresen komoly, mégpedig amiatt, mert a törvényjavaslat szövege – és szelleme – nemcsak ijesztő és régi, letűnt korokat idéz, de a megfogalmazása is meglehetősen tágan értelmezhető.
Azt például, hogy mi a magyar érdek, még soha sehol sem sikerült egzakt módon definiálni. A jelen gyakorlat szerint ugyanis az a magyar érdek, ami a Fidesznek és Orbán Viktorral előnyös. Vagyis, hogy Magyarország ne olyan legyen, amilyen lehetne, ehelyett lejtmenetbe váltson a gazdaság, több legyen a szegény, mint korábban, a gazdagok pedig gyorsan és pofátlan mértékben vagyonosodjanak. A jelen gyakorlat szerint az is magyar érdek, hogy az ország vezetői a honvédő háborúban álló szomszéd ország ellen uszítsanak, sunyi módon elkenjék az orosz agresszor felelősségét, az ezer éve vágyott nyugat helyett pedig a keleti despoták karjaiba kormányozzák Magyarországot.
Ha komolyan vehetnénk a szuverenitás védelmére hamarosan életbe lépő törvényt, és elhinnénk, amit a Fidesz prominensei ezzel kapcsolatban állítanak, akkor Orbánnak és társainak volna félni valójuk: ebben az esetben nekik kellene felelniük a magyar érdekek elárulásáért.
