Magyarország gazdaságára is veszélyt jelent a jemeni terror

Miközben támadásaikkal – állításuk szerint – a palesztin ügyet támogatják, valójában Irán újabb kísérletéről van szó, amellyel meg akarja erősíteni törekvését, hogy meghatározó tényezője legyen a közel-keleti térségnek és visszaszorítsa a fő ellenfél, az Egyesült Államok, valamint Izrael befolyását.

A húszik korszerű, Irántól kapott fegyverekkel veszélyeztetik a világ egyik legfontosabb, a Szuezi csatornától a Vörös-tengeren át vezető vízi útvonalát, rendszeresen támadják a Szuezi csatorna felől érkező, vagy oda tartó kereskedelmi hajókat. A helyzet rendkívül veszélyes, hiszen a világ tengeri kereskedelmének 12 százaléka halad ezen az útvonalon, minden ötödik konténert erre továbbítanak. Több nagy társaság már kénytelen volt átirányítani hajóit – köztük az olajat és cseppfolyósított földgázt szállítókat – az Afrika körüli útvonalakra, ami hatezer kilométerrel nagyobb távolságot, jó kéthetes késést és jelentős költségemelkedést jelent. 

A fejlemények már Európában is érezhető, érzékeny következményekkel járnak: hosszabb időre leállt a Suzuki esztergomi gyára, mert a meghosszabbodott tengeri útvonal miatt késtek a Japánból érkező motorok. Mivel a Távol-Keletről, így Tajvanból származnak az elektronikában nélkülözhetetlen félvezetők, ezek késedelmes szállítása egy sor további iparágat is érint Európában, így a hadiipart is.

Az USA, Nagy-Britannia és más nyugati országok növekvő légicsapásokkal, jemeni támaszpontok, fegyverraktárak és gyárak bombázásával próbálják megfékezni az óriás konténer-hajókat és más vízi járműveket támadó terroristákat. Belátható időn belül ez minden valószínűség szerint nem fog nekik sikerülni, hiszen a húszik fő ellensége, Szaúd-Arábia, egy korábbi, sokkal erősebb, hatékonyabb katonai műveletben sem tudta őket megfékezni. A húszik harci kedvét a bombázások aligha törik meg, hiszen korábban sikerült elhárítaniuk Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek kilenc éven át tartó bombázásait, amelyek mögött a régió két legjobban felszerelt hadserege állt. Elemzések szerint az ellenségeskedések legújabb szakasza inkább erősítheti, mint gyengítheti a húszikat. Azok immár az úgynevezett „ellenállási tengely”, az Irán által vezetett harci erők részének tekintik magukat. 

Míg a libanoni Hezbollah eddig elkerülte a közvetlen összeütközést Izraellel, a húszik látványosan felléptek a palesztin ügy mellett és azt állítják: Vörös-tengeri támadásaikat csak akkor állítják le, ha Izrael abbahagyja a palesztin területek bombázását. Ezzel bel- és külföldön is szereztek némi támogatást. A palesztinokkal való rokonszenv ugyanis még az egymással szemben álló erőket is összeköti. Jemenben a húszikat ebben még azok is támogatják, akik egyébként nem. Tanulságos, hogy még régi ellenségeik, a szaúdiak és az arab emírségek sem helyeslik a húszik elleni, Amerika vezette kampányt, félvén annak eszkalálódásától. A húszikat pedig csak még elszántabbá teszi az, hogy nem tudják megfékezni katonai akcióikat. Támadásaik módot adnak arra, hogy még keményebben szálljanak szembe belső ellenfeleikkel, akiket így Izrael és az Egyesült Államok támogatásával vádolhatnak. 

A húszik nem alaptalanul gondolhatják, hogy miután sok éven át ellen tudtak állni a szaúdi bombázásoknak, a jelenlegi légitámadások nem okoznak több vagy nagyobb kárt fegyverzeteiknek, hadianyag-gyáraiknak, amelyeket aztán gyorsan megjavíthatnak vagy pótolnak. Ez azért is van így, mert a nyugatiak próbálnak ügyelni arra, hogy a légitámadások lehetőleg csak katonai célpontokat, raktárakat érintsenek, és ne legyenek polgári áldozatok, ami még inkább ellenük hangolná a polgári lakosságot. A jelenlegi bombázásokat az Egyesült Államok és Nagy-Britannia légi és tengeri ereje hajtja végre, de támogatják az akciókat más nyugati országok, valamint Ausztrália és Bahrein is. Ugyanakkor az ENSZ is katonai missziót tervez, hogy védhessék a Szuezi csatornához vezető tengeri utat. Az unió esetében egy már létező francia misszió kibővítéséről lenne szó. Amerikai katonai elemzők szerint a Biden-kormány jelenlegi jemeni politikája tarthatatlan. Biden nem tudja eldönteni, hogy állítsa-e le az akciókat vagy pedig eszkalálja őket – holott neki is tudnia kellene, hogy ebből a helyzetből csak diplomáciával, tárgyalásokkal lehet kijutni. 

A jemeni válság 2011-12-ben, az úgynevezett arab tavasz idején kezdődött, amikor az ottani forradalom eltávolította Abdullah Szaleh államelnököt, aki 33 éven át állt az egykori brit gyarmati terület élén. Amikor a volt elnök 2012 elején az ellenzékkel kötött megállapodás után elhagyta az országot, korábbi alelnöke próbált úrrá lenni a helyzeten, amikor egyrészt az al-Kaida, másrészt a húszi lázadók küzdöttek egymással már évek óta az ország északi részén a hatalomért. Az utóbbiak felkelése 2014 őszére széles körű polgárháborúba torkollott, a húszik elfoglalták Sanaa-t, a fővárost, és távozásra kényszerítették a kormányt. Ezután feloszlatták a parlamentet és úgynevezett Forradalmi Bizottság vezetése alá helyezték az országot, míg a korábbi rendszer Aden városába húzódott.

 Az évtizedek óta folyó harcok mellett, amelyekben a húszik gyermek-katonákat is bevetnek, nem kevésbé veszélyes az ország humanitárius helyzete. Jemenben mintegy 3 millió menekült él és a lakosság 80 százaléka – köztük 12 millió gyerek – csak az állandó külső humanitárius segítség révén tud életben maradni. A felmérések szerint mintegy 8 millió gyerek semmiféle oktatást nem kap, nem jut megfelelő mennyiségű élelmiszerhez, sőt, vízhez sem. Az egyre súlyosbodó vízhiány következtében szakértők arra figyelmeztetnek, hogy Jemen lehet a világ első országa, amelyben teljesen elfogy a felhasználható víz. A vízhiány növeli a szerencsétlen ország politikai instabilitását, hiszen a helyi konfliktusok túlnyomó részét a vízért folyó harc teszi ki. Ezekben a belharcokban évente mintegy 4 ezer embert hal meg, azaz több az áldozatuk, mint a terrorizmusnak.