Magyarország már a liberális demokrácia látszatát is feladta

Öt évszázaddal később még mindig aktuális Francesco Massaro 1523-ban megfogalmazott maró bírálata Magyarországról – ezzel indul Radványi Miklós magyar származású amerikai közíró legújabb, a Newslook.com felületén megjelent írása, amelynek már a címe is borús: „A magyar tragédia: a múlt és a jövő közötti csapdában vergődő nemzet”.  Pontosan idézi a fél évezreddel ezelőtt élt velencei tisztviselő máig aktuális véleményét.

Radványitól nem szokatlan módon, némi történelmi visszatekintéssel indul az írás (ami nem véletlen, hiszen az amerikai olvasótábora kevéssé ismeri ennek a számukra távoli kis országnak a múltját – mondjuk a jelenét is kevésbé). Mint kifejti: az 1526-os katasztrofális mohácsi csata óta Magyarország válságról válságra tántorgott, s gyakran a belső megosztottság, a rossz kormányzás és az önpusztító nacionalizmus vezérelte. Az első világháború utáni trianoni békeszerződés katasztrofális csapást mért Magyarországra, megfosztotta területének 71 százalékától és lakosságának több mint felétől. Ám ez a megaláztatás nem a nemzeti megújulást segítette, ellenkezőleg, mérgező táptalajává vált a nacionalizmusnak. Ez nyitott utat a náci Németországgal való szövetségnek, majd később az évtizedekig tartó szovjet uralomnak.

A kommunizmus 1990-es összeomlása történelmi lehetőséget kínált Magyarország számára egy szabad és virágzó demokrácia felépítésére – állapítja meg az írás, hozzátéve, hogy ez az út azonban igen gyorsan összeszűkült. A hatékony átmenethez szükséges politikai kultúra, illetve intézményi érettség hiányában ugyanis a posztkommunista Magyarország vergődve ott ragadt a nyugat ideáljai és a kelet felette lebegő autoriter hatásai között.

2010 óta, Orbán Viktor miniszterelnök vezetése alatt, Magyarország még a liberális demokrácia látszatát is feladta – mutat rá Radványi, aki szerint Orbán rezsimje a régi vágású szovjet autokrácia és a modern populista nacionalizmus keveréke, ő maga pedig a mutyinak, a korrupciónak és a propagandának köszönhetően konszolidálta a hatalmát. A parlamentet, a bíróságokat, a médiát és még az ország választásait is szorosan Orbán belső köre ellenőrzi. Magyarország már nem hasonlít egy működő demokráciára, „gengszterokráciává” vált – állapítja meg a szerző.

Ez a rendszer nem szolgálja a közvéleményt, sőt, aktívan ellene dolgozik. Az egészségügy omladozik, az oktatás hanyatlik, az átlagpolgárok a megélhetésükért küzdenek, miközben a politikai elit büntetlenül gazdagodik – sorolja a cikk, hozzátéve, hogy Orbán lojalistákkal vette körül magát, akiket nem a képzettségük, hanem az engedelmességük alapján választottak ki. Így azután az állam képtelen érdemi reformokra, nem csak a szándék hiányzik erre, hanem a kompetenciája is arra, hogy a népet szolgálja.

A legaggasztóbb Radványi meglátása szerint azonban az, hogy a rezsim szinte teljesen megsemmisített minden életképes politikai ellenzéket. A gazdasági erőforrások monopolizálásával és a külföldi összeesküvésekről, valamint a belső ellenségekről szóló bonyolult összeesküvés-elméletek szövevényével Orbán hazugságokból épített erődítménnyel vette körül magát és a kormányát. Az úgynevezett „illiberális demokráciája” a félelemben, a revizionizmusban és a magyar áldozati szerep gondosan ápolt narratívájában gyökerezik.

Bár Orbán magát a nemzeti szuverenitás védelmezőjének állítja be, nyílt megvetéssel viseltetik Magyarország szövetségeseivel szemben. Rendszeresen aknamunkát végez a NATO, az Európai Unió és az Egyesült Államok vonatkozásában, miközben Vlagyimir Putyin Oroszországához és Hszi Csin-ping Kínájához törleszkedik. A „semleges” külpolitikája nem elvi alapokon nyugszik, hanem azoknak a demokratikus értékeknek a tudatos elárulásán, amelyekhez Magyarország egykor csatlakozni kívánt.

„Egy évvel a soron következő választások előtt Magyarország gyors politikai hanyatlásban lévő nemzet” – mond véleményt Radványi Miklós. Úgy látja, hogy az egykor reményteljes posztszovjet demokrácia mára egyetlen ember ambíciójának rabjaként egy megbénult, korrupt állammá változott. Intő szavait a Nyugatnak címzi: „meg kell érteni: veszélyes játék az autoritarizmus lekenyerezése Európa szívében. A történelem azt mutatja, hogy ritkán végződik jól, ha szemet hunyunk a pragmatizmusból vagy közönyből fakadó zsarnokságnak”.

„Ha a szabad világ valóban hisz a nemzetek szuverenitásában és az egyének méltóságában, akkor segítenie kell a magyar népnek visszaszerezni a jövőjét” – szólította fel a szövetségeseket a magyar származású amerikai közíró. Egy évvel a következő választások előtt Magyarország egy politikai emésztőgödör, egy reménytelenül kimerült és abnormálisan korrupt ország. Az Amerikai Egyesült Államoknak és szövetségeseinek a NATO-ban és az Európai Unióban meg kell érteniük, hogy a gonosz befogadása soha nem végződik jól. „A szabad világ számára elengedhetetlen a kompromisszumok nélküli globális segítségnyújtás a magyar népnek, a szuverenitás elveszett reményének visszaszerzésében.” – hangzik a kiáltásként megfogalmazott véleménye.