Már érezhető az elégedetlenség, de még nem eléggé

Sok tényező is állhat annak hátterében, hogy a Fidesz több nagyvárosban bukott – mondta Stumpf Péter választási szakértő. Ezek közé sorolta a helyi politikai megfontolásokat, a választók preferenciáit és az ellenzéki összefogás erősségét, vagy éppen gyengeségét. Az ellenzék sikereit befolyásolhatta a választók elégedetlensége a Fidesz kormányzati politikájával, szerepet játszhattak a korábbi városvezetés hibái, valamint a helyi jelöltek és pártok kampánystratégiája is. Fontosnak tartotta megjegyezni: minden város más és más helyzetben van, így a bukás okai is eltérők lehetnek. 

„A korábban fideszes fellegvárnak tartott településeken most azért fordultak el a korábbi városvezetéstől, mert ott is megerősödtek a kormány tevékenységével elégedetlen szavazók” – summázta véleményét a választási szakértő. Hozzátette: ebben az évben kétségtelenül számolni kellett a TISZA párt támogatóinak voksaival, ami rásegített az ellenzéki győzelemhez. A magas részvételi számok azt mutatják, hogy a szavazásra az idén elmentek azok is, akik máskor inkább tartózkodtak a véleménynyilvánítástól, de most, ha már más megfontolásból – mondjuk a TISZA párt EP listájának támogatása miatt – ott voltak, behúzták a szavazólapon a helyi ellenzéki polgármesterjelölt neve mellé is az ikszet.

Emlékeztetett a 2019-es választásokra, amikor egyértelmű lett, hogy a magyar nagyvárosok egy jelentős részében többségben vannak a kormányváltás támogatói és ez bizonyos értelemben most is kifejezésre jutott. Megismételte: tagadhatatlan szerepe lehetett ebben a tavaszi hónapokban politikai tényezővé erősödött TISZA pártnak is, amely láthatóan sikeresen mozgósított és egyesítette ezeket az erőket. „A listás szavazólapok eredményein ez nyomon is követhető” – állapította meg a szakértő. 

Némi bizonytalanság ezekben a napokban még minden elemző véleményében fellelhető, hiszen nagyon nehéz az erőviszonyok változásának okaira országosan érvényes, egységes választ adni. Stumpf Peter is úgy látja, hogy valójában nagyon vegyes a kép. Miskolcon például egyértelműen a széthúzás volt az ellenzéki városvezetés bukásának az oka. Már az előző ciklusban szétesett a polgármester mögé felsorakozott pártok összefogása, annyira élesek lettek az ellentétek, hogy az idén remény sem volt arra, hogy egységesen állítsanak jelöltet a fideszes indulóval szemben. Törvényszerű volt a bukás. Ezzel éppen ellentétes folyamat játszódott le Szolnokon, ahol a 2006 óta regnáló polgármestert sikerült leváltania a DK–Jobbik–MSZP-Momentum–Párbeszéd–Tegyünk Szolnokért–Agóra Egyesület szövetségének. Ezzel arra utalt a szakértő: a Fidesz mozgósító erejével szemben a leginkább bevált módszer az ellenzéki tábor egységes fellépése. 

Tatabányán például az előző ciklusban komoly küzdelmet kellett vívnia Szűcsné Posztovics Ilona polgármesternek, hogy megállítsa a korábbi koalíció felbomlását, ami sikerült is, hiszen az idén erős háttér – MSZP-DK-LMP-Zöldek-Párbeszéd-zöldek-Nép Pártján-Momentum-Többségben Tatabányáért – támogatásával újrázhatott. Ezzel szemben a bukás tipikus példájaként említette az Egerben történteket. Ott is egyértelműen látszott, hogy nincs sok esély a város megtartására, mert az ellenzék belső széthúzása már jóval a választások előtt elkezdte bomlasztani a korábban nem kis fáradtsággal összehozott többséget. A Jobbikból induló Mirkóczki Ádám polgármester bukása borítékolható volt, pedig 2023-ban az egri Fidesz is kettészakadt. Nem használt Mirkóczki esélyeinek az sem, hogy az ellenzéki összefogásból is kilépett, így az idén függetlenként induló polgármester imázsát több kétes ügy is megtépázhatta.

Stumpf Péter az egyik legérdekesebb „fordulatként” a győri esetet említette, ahol nyilvánvalóan a jobboldali szavazók megosztottsága tette lehetővé, hogy az ellenzéki induló győzzön. Az ország legszorosabb választásának fináléjában, szinte a célegyenesben fordított Pintér Bence, akit a Tiszta Szívvel a Városért, az LMP és a Momentum is támogatott.

A debreceni eredmény is jó ideig foglalkoztatja még az elemzőket. Hiába volt olyan nagy a városban a felháborodás amiatt, hogy a városvezetés nem szállt szembe az akkumulátorgyárak odatelepítésével, egységesen nem tudtak felépíteni egy olyan polgármester-jelöltet, aki eredményesen tudta volna felvenni a kesztyűt Papp László regnáló városvezetővel. Mindössze annyira futotta, hogy két civil szervezet is indított jelöltet. Gondola Zsolt a Civil Fórum, a momentumos Mándi László pedig a Nép Pártján-DK-LMP-MSZP támogatásával, de külön-külön indult. A szavazatok több mint 48 százalékával nyert Papp László. Két másik kihívója közül majdnem 23 százalékkal követte Gondola Zsolt, a Civil Fórum Debrecen Egyesület jelöltje, de a harmadik helyen végző Mándi László, az Összefogás a Cívisvárosért képviselője is a szavazatok majdnem 20 százalékát tudta „bezsebelni”. „Egyszerű matematika: 23 meg 20, az 43, a győztes 48 százalékával szemben. Ha összeállnak, meg lehetett volna szorongatni ott is a polgármestert” – mondta a szakértő, és hozzátette: amiért nem tették meg, a helyi politikusoknak biztosan el kell majd számolniuk az ott lakók előtt. 

„Sok helyen a politikai racionalitással is ellenkező döntéseket hoztak a politikusok. A mandátumokat maximalizáló stratégia helyett több nagyvárosban is azt latolgatta az ellenzék, hogy ha szövetséget köt egyik vagy másik konkurens helyi szervezettel, akkor a sikert követően hogyan alakulnak majd a helyi viszonyok? Abból jól, vagy vesztesen jöhet majd ki, amikor a vezetés pozícióiról kell dönteni? Amíg ilyen kicsinyes szempontokon folyt a huzavona, elúsztak a lehetőségek is. Ez volt a helyzet azokban a korábban ellenzéki vezetésű nagyvárosokban is, ahol most veszített az ellenzék. Elgondolkodtató, hogy mindenhol azt láttuk, ahol az ellenzék egyben tudott maradni, ott csaknem mindenütt jól szerepelt, ahol nem, ott még ígéretes pozícióból is vereség lett a vége. Őszintén szólva, az a megdöbbentő, hogy ugyanazt a tanulságot kell levonnunk választásról-választásra, és mégis vannak, akik képtelenek levonni ebből a következtetést” – összegezte véleményét Stumpf Péter.