Már megint egy utolsó figyelmeztetés Orbánnak
Az, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője március végéig adott haladékot Orbán Viktornak, jól jelzi, hogy a Néppárt nem akarja kizárni a Fideszt a pártcsaládból. Persze, zavarja őket Orbán állandó szembenállása, a Juncker elleni támadás pedig minden korábbinál irritálóbb a számukra, ám ha komolyan gondolnák, hogy Orbán és a Fidesz nélkül folytatják az európai politizálást, akkor nem közel egy hónapos, hanem maximum háromnapos határidőt szabtak volna Orbánék számára.
Amit a vádlott – a Fideszről van szó – el tudna mondani, azt elmondta már sokszor. Hallottuk ezerszer, mindenkinek volt ideje beárazni és a helyén kezelni a magyar miniszterelnök magyarázatait. Orbán mint mindig, ezúttal is kimagyarázza magát, és a Néppártban hiába tudják, hogy hazudik, nem tudnak vele mit kezdeni.
A hárompontos ultimátum pontjai közül az első, hogy Orbán azonnal hagyjon fel a Brüsszel elleni támadásokkal. Ezt Orbán könnyedén lesöpri az asztalról, azt mondja rá, hogy ő sohasem támadta Brüsszelt, a belga fővárosnál levés kedvesebb helyet ismer, számos barátja lakik ott, neki csak azzal van problémája, amit a magyar emberek akarata is megerősít, hogy Brüsszel a bevándorlást támogatja.
Az ultimátum második pontja szerint Orbánnak bocsánatot kellene kérnie az Európai Néppárttól. Weber úgy tesz, mintha nem tudná, hogy Orbán még soha senkitől nem kért bocsánatot, és közeledvén 56. születésnapja felé, már nem is fog változtatni ezen a szokásán. Az még valamennyire elképzelhető, hogy zárt ajtók mögött elnézést kér a Néppárt vezetőitől, ám ezt nyilvánosan soha nem fogja elismételni, sőt, jó esély van arra, hogy mint már annyiszor, idehaza ezúttal is mást mond, mint külföldön.
Orbánnak egyébként sem a Néppárttól kellene elsősorban bocsánatot kérnie, hanem a magyar emberektől. Sokan és sokszor leírták már azokat a bűnöket, amelyeket az Orbán-kormány az elmúlt kilenc évben elkövetett. Nem ismételnénk meg ezt a hosszú sort, csupán vázlatosan jeleznénk, hogy mivel károsította meg az Orbán-kormány a magyar embereket. Például azzal, hogy lebontották a jogállamot, elfoglalták a médiát, a bíróságokat, az ügyészséget, soha nem látott méretűre növelték a korrupciót, padlóra küldték az egészségügyet, lebutították az oktatást, magyarok, köztük tehetséges fiatalok százezreit „száműzték” egy jobb élet reményében külföldre. Nem mellesleg egyre több jel utal arra, hogy 2018 áprilisában elcsalták a választást, és 2019 május 26-án is erre készülnek. Ezekért a bűnökért a kellene bocsánatot kérnie Orbánnak a magyar emberektől, majd ezt követően az európai polgároktól, amiért adójukat saját és csókosai gazdagodására használta.
Ami az ultimátum harmadik pontját illeti: a CEU-val kapcsolatban azt mondja majd Orbán, hogy senki sem akadályozza az egyetem magyarországi működését, a CEU ma is itt van, s különben is, a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak.
Ilyen és ehhez hasonló válaszok várhatók Manfred Weber hárompontos ultimátumára. Weber és társai ezzel akarva, vagy akaratlanul, újabb esélyt adtak Orbánnak a magyarázkodásra Ha a Fideszt valóban ki akarnák zárni a Néppártból, akkor nem várnának választ olyan kérdésekre, amelyekről jól ismerik Orbán véleményét. Ez a vélemény egyetlen mondatban úgy foglalható össze, hogy Orbán magasról tesz az európai értékekre, adják neki oda a pénzt, és ne szóljanak bele abba, hogy mire költi.
Ez Magyarország miniszterelnökének álláspontja, ha úgy tetszik, az Európai Unióról vallott ars poeticája.
