"Meddig tűrjük még?"
Az egyetem elmegy, mert elüldözte az önkényuralom. A bécsi kampusz nem valamiféle ideiglenes menedék lesz, hanem az egyetem tartós otthona – szögezte le tájékoztatóján a CEU rektora és a fenntartók tanácsának elnöke.
Vártunk 20 hónapot. Harcoltunk a jogainkért, a tanszabadságért, a magyar egyetemek jövőjéért és azért, hogy az alapítók szándékának megfelelően örök otthonunk lehessen gyönyörű hazánk, a fényes jövő előtt álló Magyarország.
„Magyarország nem volt, hanem lesz” – mondta Széchenyi István, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója. A haza fényes jövőjét megalapozó tanszabadság ellen indított kegyetlen és könyörtelen harcot a bornírt önkényuralom. Meg természetesen a Magyar Tudományos Akadémia ellen. Meg az ELTE és a Corvinus ellen.
Lehet, hogy sokaknak tetszik az öncélú kuruckodás, a bunkó műveletlenség újkori féktelen tobzódása. Mások lehajtott fejjel nézik, ahogy a „labancok” értéket mentenek. Ha a CEU nem kell a pökhendi és fennhéjázó magyar kormánynak, akkor tárt karokkal fogadja be mind Bécs városa, mind pedig az osztrák szövetségi kormány.
A labancok megmentenek minket a kurucoktól – a nyugati civilizáció, az emberi méltóság, a szabadság és a demokrácia nevében. Mintha lett volna már ilyen a történelemben.
Száz évvel ezelőtt az akkori bornírt magyar uralkodó osztály eljátszotta a nemzet jövőjét és az ország területének kétharmadát. Kurucos fellángolás közepette feltették kártyára. Elvesztették.
Most az illiberális önkényuralom, a nemzeti szégyen kormánya szépen elherdálja az egyik legnagyobb kincset, amit a maradék kis ország nagy nehezen felhalmozott. Elherdálja – örökre.
Mert ne legyen kétség: akármilyen kormány is lesz a jövőben Magyarországon, a CEU nem jön vissza. Hiszen errefelé nincs biztosíték arra, hogy az önkényuralom soha nem jön vissza.
A veszteség óriási és állandó; hasonló a magánnyugdíjpénztári rendszerhez. Nem lesz lehetőség arra, hogy egy jövőbeni normális kormány újraindítsa, mert örökre elveszett a bizalom.
Magyarország romlásban. Mi magyarok vagyunk a legnagyobb mellékkár az őrület tombolásában.
Meddig tűrjük még?
