Méltó körülmények kellenek a katonáknak, nem bohóckodás és miniszteri biztos

„A katonai identitásért felelős miniszteri biztos tevékenységének legfőbb célja, hogy az évszázadokon át méltán híres magyar harcos szellemet adaptálja a jelen és a jövő kihívásaira felkészülő Magyar Honvédségre, hogy nemzeti haderőnk önazonossága úgy testületként, mint az egyes honvédek esetében kizárólag ebből fakadjon” – fogalmaz a Honvédelmi Minisztérium minapi közleménye. A tárcavezetőt is idézi, aki szerint a Magyar Honvédség kultúraváltáson megy keresztül, amihez elengedhetetlen „a több mint ezeréves hadtörténelmünkből fakadó katonai hagyományok élővé tétele a hadsereg mindennapi életében”.

A közleményben jelentették be egy újabb miniszteri biztosi poszt létrehozását és azt, hogy arra Töll László ezredest, hadtörténészt, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokát nevezte ki a tárca vezetője. Ezzel egyébként háromra nőtt a HM-hez tartozó miniszteri biztosok száma.

A közleményből érdemes bővebben is idézni, merthogy annyira blőd. A katonai hagyományainkat az ősi harcos erényeket gyakorló magyar katonák nemzedékeinek hivatástudata, bátorsága és helytállása teremtette, mindez a maiak számára követendő példát és értékrendet jelent. Ezen hagyományok és értékrend tisztelete és gyakorlása képezi a katonai identitást, mely egyben a Magyar Honvédség szellemiségét is jelenti. Ennek a nagyon sajátos és egyedi eszmekörnek tudományos igényű rendszerbe foglalására, újjáélesztése módszertanának és szemléletmódjának kidolgozását fogja elvégezni a biztos – áll a közleményben. A miniszteri biztos legfőbb feladata az lesz, hogy kidolgozza a Magyar Honvédség hagyományainak megerősítéséhez szükséges átfogó és egységes koncepciót, s „gyakorlati érvényre juttatásának megtervezését”. Történeti kutatásokat kezdeményez, összehangolja azokat, s elvégzi az eredmények szakmai véleményezését és támogatását. Közreműködik a Magyar Honvédség egyenruházatát, kitüntetési és jelképrendszerét, alakiságát, a honvédzenekarok és a katonazene szerepének növelését, az alakulatok és laktanyák névadását, a katonai ünnepségeket, valamint a honvédtiszt- és altisztképzés reformját, és a honvédelmi nevelést érintő történészi feladatokban is.

Mint látható, az új biztos feladatkörét ugyan meglehetős részletességgel taglalja a HM közleménye, ám abból mégsem derül ki a lényeg: miért van erre szükség? A XXI. században valóban ez kell ahhoz, hogy a magyar katonák emelt fővel védjék a hazát? Az általunk megkérdezett korábbi honvédelmi miniszter szerint a válasz erre egyértelműen: „nem”.

Mint Szekeres Imre levezette: a honvédség majd kétszáz éves történetében mindig fontos volt, hogyan tekint rá a társadalom, és hogy a katonák maguk hogyan tekintenek az általuk végzett szolgálatra, „de azt meg nem tudom mondani, hogy ehhez miért kell kormánybiztos”. Ehhez méltó életkörülményekre, szakmai előrejutási lehetőségre van szükség – ebben az esetben pedig mindenki biztos lehet abban, hogy – miként a korábbi történelmi korszakokban is – a katonáink a legmagasabb szinten látják el a haza védelmét – mondta: egyúttal felhívta a figyelmet arra hogy „bohóckodást nem szabad ebből az elkötelezettségből csinálni, mert az nem segíti, éppen ellenkezőleg, rontja az elkötelezettséget”. 

Felidézte, hogy minisztersége idején minden évben végeztek közvélemény-kutatást, kikérve az emberek véleményét az állami intézményekről, testületekről, s a legtöbbször a honvédség végzett az első helyen, néhány alkalommal a tűzoltósággal és a mentőkkel együtt. Bízik abban, hogy ez most is így van, függetlenül attól, hogy van-e miniszteri biztosa vagy sem. 

Megjegyezte azonban, hogy lenne más, ami fontos: mégpedig az, hogy a helyén hagyják a Hadtörténeti Múzeumot, amit nem lett volna szabad kitenni a Várból és miniszteri irodát rendezni be benne. „Azt pedig, hogy hol van most a múzeum és mit csinál, valószínűleg csak a katonai felderítők képesek felderíteni... Kár volt!” – húzta alá Szekeres Imre.