Mészáros Lőrinc, vagy Kósa Lajos anyja lehet a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Nem állítjuk, de feltételezzük. A kormány sajtója is szeret feltételes módban fogalmazni. „Tízezrével indulhatnak el migránsok Európa felé!” „Soros György zsoldosai állhatnak a tüntetések mögött.” „Migráns molesztálhatott a pályaudvaron”. „Még az idén gyorsulhat a gazdaság”. „Jobban járhatnak a nyugdíjasok.”
Ebbe a vonulatba simán beleillik, hogy Mészáros Lőrinc, vagy Kósa Lajos anyja lehet a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Egy olyan országban, ahol bármi megtörténhet, ott majdnem minden meg is történik. És ne gondolja senki, hogy ami mostanság a Magyar Tudományos Akadémia körül zajlik, az csak néhány szerencsétlen tudós problémája. Arról van szó, hogy a kormány tiszteletben tartja a kutatás szabadságát, de szeretné megmondani, hogy ennek a szabadságnak hol vannak a határai. Ezért veszi el a pénzt a kutatástól, hogy aztán annak egy részét visszaadja azoknak, akik szerinte megérdemlik, hogy visszakapják. Nem a tudósokat, hanem a tudományt kellene megvédeni, és ezért volna jó, ha minél többen kiállnának az akadémia bajba jutott kutatói mellett.
Még akkor is, ha ők sem szólaltak meg, amikor téged bántottak. Mint ahogy te is hallgattál, amikor a kétharmad belerúgott az egyenruhásokba. Azt hitted, nem vesznek észre, ha befogod a szád, behúzod füled-farkad, megúszhatod.
Amikor megalázták a pedagógusokat, nem szóltál egy szót sem. Nem vagy tanár, azt hitted, kimaradsz a rosszból. Belegázoltak az egészségügyiekbe, a hajléktalanokba, a munkanélküliekbe - nem volt egy szavad sem. Nem vagy orvos, ápoló, gondoltad magadban, fedél még van a fejed fölött, munkád is van, igaz, megélni alig tudsz belőle.
Agyagba döngölték a földműveseket, a postásokat, a kéményseprőket. A mozdonyvezetőket, a buszsofőröket, az autósokat, a gyalogosokat. Az adósokat, a hitelezőket. A hivatásosokat, a civileket.
Kismamákat, nagymamákat.
Beletapostak a diákokba, de te még akkor sem érezted, hogy mondanod kellene valamit. Nem vagy diák, a mások baja nem a te bajod. Mozdonyt nem vezetsz, gyereked külföldön, unokád nincs.
Belerúgtak a juhászba, a halászba, a molnárba, a madarászba. A kertészbe, a kovácsba, a szakácsba. Miért is mozdultál volna, ők sem tettek érted semmit.
A cinikus, sunyi hatalom ismer téged, jobban, mint gondolnád. Ezért tudta és merte megtenni ezt veled, és mindnyájunkkal. Lebontotta a jogállamot, széthordta az országot. Ezek itt, gondolta magában a cinikus, sunyi hatalom, úgysem veszik észre. Vagy ha mégis, nem fáj nekik. Ezeknek - ezek az ezek mi lennénk– így is jó.
Olyan országban, ahol nem jó péknek lenni, ott zöldségesnek lenni sem jó. Katonának, hivatalnoknak, írónak, olvasónak. Öregnek, fiatalnak.
Magyarnak.
Ahol másnak rossz, ott nekünk sem lehet jó. Ne csodálkozz, ha Mészáros Lőrinc, vagy Kósa Lajos anyja lesz a Magyar Tudomány Akadémia elnöke.
Több szolidaritást, Béláim!
