Mi a csudának levelez, Miniszterelnök úr!?

Nem vagyok címzettje írásának, mégis indíttatást érzek a válaszra, mint állampolgár, ha tetszik, mint honfitárs. Tartok tőle ugyan, hogy soraim el sem jutnak Önhöz, de ugye nem lepi meg, hogy valójában nem is Önhöz szólnék, hiszen sejthető, hogy Önt fikarcnyit sem érdekli magamfajta szabadelvű baloldali vélekedése országról-világról, s az Ön levelének tartalmáról. Hanem eszem ágában sincs az Ön kampánypostájához kötődve holmi filozófiai eszmefuttatásokkal terhelni az olvasót, aki megtisztel azzal, hogy soraimat kibetűzi. Csupán arra lennék kíváncsi: mi késztette Önt arra, hogy a választási kampány kellős közepén 4,5 milliárd forintot adományozzon Király Gábor sportegyesületének?

Miniszterelnök úr! Király Gábor kiváló sportember, bizonnyal megérdemli a támogatást, ha azt az arra feljogosított köztestület, illő mértékkel megszabva kiutalja a nevezett egyesületnek, s ellenőrzi felhasználását. Ön azonban - úgy hírlik - egymaga döntött most is (mint sok más alkalommal) tetemes summa közpénz felhasználásáról. Ugyanakkor talán még Ön is tud róla, hogy milyen irdatlan sok helyen lehetne jobban, a közérdekhez igazodva és értelmesen elkölteni 4,5 milliárd forintot (nem a nagykanizsai 15 milliárdos sportcsarnokra gondolok!).

De Ön tudván-tudva, hogy ilyen ügyek sokasága miatt Önt senki hivatalos személy és ellenőrző szervezet kérdőre nem vonja, mert nem vonhatja, időszerűnek találja a választási kampány finisében szórni hiábavalóságokra a milliárdokat, láttatván a választókkal, honfitársaival, hogy Önnek ezt is szabad, ezt is lehet! Láthatólag Önnek már a világon semmi más nem számít, csak a saját véleménye, a saját akarata.

Miniszterelnök úr! Ugyan miért levelez éppen most ismét a választókkal? Pénzosztáskor nem érdekli a véleményük, de lám, választáskor azért kell Önnek a támogatásuk! Milyen különös!? Fel nem foghatom az Ön közéleti levelezési szokásait.

Maradtam tisztelettel, továbbra is magyar, nyugdíjas állampolgár, választó

Lovász Péter