Miért nem beszél Orbán arról, amiről kellene?
Veszélyes időket élünk – mondta a miniszterelnök többször is – szokás szerint interjúnak álcázott – reggeli rádiószózatában. Szavaiból úgy látszott, mintha a Magyarország elleni brüsszeli támadásról, valamint a koronavírus újabb variánsának terjedésről lett volna szó. Ám elképzelhető, hogy magára és rendszerére is értette. Hiszen feltűnően nem beszélt arról, ami sok embert a leginkább érdekelt volna.
Egyelőre csak e hétnek a legfeltűnőbb, legérdekesebb, a belpolitikát leginkább érintő ügye a Pegasusgate. Vagyis az a kérdés, hogy vajon valóban újságírók, politikusok és más közszereplők okostelefonjainak feltörésére használták-e a világ egyik legfejlettebb kémszoftverét. És hogy tudott-e erről a kormány, netán valamelyik tagja jóvá is hagyta a lehallgatást. Meglehet, utóbb már nemcsak a hét, hanem a hónap, vagy az év botránya is lesz ez.
Még akkor is, ha – a kormányzati forgatókönyvet követve – a Miniszterelnökséget vezető miniszter kreált és mondvacsinált ügyről beszélt, amely szerinte ily módon a hisztériakeltés eszköze. Hogy – a szép emlékű Arkagyij Rajkinnal szólva – „válámi ván”, azt két dolog is erősíti. Az egyik az a bejelentés, hogy a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség nyomozást rendelt el az ügyben. Mint közölték, több feljelentés nyomán felmerült a jogosulatlan titkos információgyűjtés bűntettének gyanúja. Keresztes Imre főügyész szerint azt kell megállapítani, történt-e és ha igen, milyen bűncselekmény. Továbbá Pintér Sándor belügyminiszter kész elmenni a parlament nemzetbiztonsági bizottságának hétfőre összehívott ülésére. Már ha lesz ülés és a testület fideszes többsége hajlandó megjelenni és ezzel határozatképessé tenni a tanácskozást. Persze ha nem, az is elég sokatmondó lesz.
Mindezek ismeretében, a politika iránt még érdeklő közvélemény kíváncsian várta, hogy mit mond minderről a miniszterelnök. Várhatta. Pedig az alkalom adott volt, hiszen Orbán Viktor ezúttal is megjelent a Kossuth Rádió stúdiójában, hogy megtartsa szózatát. Még az sem volt meglepő, hogy elsősorban az általa kitalált népszavazás népszerűsítésére – és Brüsszel földbe tiprására – használta ki a rendelkezésére álló idő jelentős részét. Az már inkább váratlan fejleménynek tekinthető, hogy ezúttal a mikrofonállvány szerepét mindig készségesen betöltő műsorvezető kétszer is megpróbálta a lehallgatási ügyben szóra bírni a kormányfőt. Bizonyára Nagy Katalin is úgy érezte, hogy a történtek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mint kiderült, tévedett.
Először – a konkrét téma említése nélkül – felvetette, hogy sokan úgy hiszik, ez az egész népszavazás csak valamiféle elterelést szolgál. Mire Orbán Viktor azt tudta mondani: a magyar emberek lenézése azt állítani, hogy a kormány valamilyen témáról el akarja terelni a figyelmet a gyermekvédelmi népszavazással. Nem sokkal később a műsorvezető már megemlítette a Pegasus nevét is, ám a miniszterelnököt nem lehetett csőbe húzni. Anélkül, hogy kiejtette volna a száján, miről van szó, csak annyit válaszolt: a belügyminiszter már mindent elmondott, amit akart. Aztán folyt tovább a végeérhetetlen és mindenre kiterjedő propaganda-szöveg – kivéve persze a kínos témát.
Mondhatnánk, olcsó játék. Mármint az, hogy a miniszterelnök miképpen igyekszik kibújni a kellemetlen – ezek szerint számára szóra sem érdemes – aktualitások emlegetése alól. Vagy felidézhetnénk az óvodások életszemléletét: ha becsukjuk a szemünket, akkor nincs, ami van, vagy ha nem beszélünk róla, akkor nem is létezik. Ám ne becsüljük le Magyarország első számú vezetőjét, ne higgyük azt, hogy ennyire lenézné a magyar embereket. Hiszen maga figyelmeztetett rá, hogy ez nem lenne helyes.
Akkor viszont joggal merül fel a kérdés: mi történt? Hogy az ember, akinek mindenről van véleménye, határozott álláspontja, sőt, azt is szereti – netán bizonyos körökben meg is követeli –, hogy mindig neki legyen igaza, most miért zárkózik el a választól. Hihetnénk, annyira pimfnek tekinti az ügyet, ami nem ér fel az ő szintjéig, inkább úgy tesz, mintha meg sem hallaná a kérdést. Mert van egy másik lehetőség is, amely azonban sokkal súlyosabb következményekre utal. Netán azért kerüli ki az érdemi választ, mert még nem látja, hová fejlődik a történet. És nem szeretné, ha később hazugsággal, esetleg jogtalansággal vádolhatnák. Őt és rendszerét. Mert azt bizonyára már leszűrte az előző napok fejleményeiből, hogy itt nem babra megy a játék. Orbán Viktor meg akarja őrizni hatalmát és nem engedheti meg magának, hogy elcsússzon egy ilyen banánhéjon.
Inkább napestig beszél népszavazásról, Brüsszelről, migránsokról, a járványról és a Delta variáns veszélyeiről, talán még Sorosról is, csak a Pegasust ne emlegessék. Az a jelek szerint sötét árny a rendszerén. És csak egyre nő és fenyeget.
