Miklós György: a rossz oktatásért a pedagógusokat tenné felelőssé a kormány 

Ön szerint üzenet a tiltakozó pedagógusoknak, hogy már „próbaüzemben” van a teljesítményértékelési rendszer?

Szerintem a teljesítményértékelés tesztüzeme azt jelenti, hogy a gépezet működik, és a kormányzati úthengernek megvannak a maga működési módjai. Egyébként egy általános üzenet arra is, hogy figyelmen kívül hagyják a tiltakozókat. Ez konkrétan nem csak ebből látszik, hanem abból is, hogy a tiltakozásokra az elmúlt egy évben semmiféle érdemi reakció nem volt, csak sablonválaszok érkeztek. Az státusztörvényt, benne a teljesítményértékelést lehet úgy venni, hogy az a válasz. Az oktatás problémáit két úton lehet megoldani. Az egyik szerint megpróbálunk szakmai válaszokat keresni, vonzóvá tenni a pedagóguspályát, megfelelő béreket adni, és hosszú távon javítani, megkeresni a megfelelő megoldásokat. A másik út: elnyomni a kritikus véleményeket, a leghangosabbaktól megszabadulni, a pályát „kitölteni” nem feltétlenül a legjobbakkal, jöjjön bárki. A lényeg az, hogy papíron az egész működjön, de az nem számít, hogy tényleg jól működjön. Szomorúan látom, a jelek szerint mi ezen az utóbbi úton vagyunk. A tiltakozókkal nem tárgyalnak, és papíron valahogy meg lesz oldva minden. Erre szolgál a státusztörvény. 

Vajon mi vitte rá a kormányt, hogy egyáltalán teszteljen, hiszen nem így szokta a törvényeket bevezetni?

Önmagában az, hogy tesztelik a teljesítményértékelést, érthető, mert egy elég bonyolult rendszerről van szó. Nyilvánosan is megjelent az a levél, amit a pedagógusoknak kiküldtek erről. Csak az is egy hosszabb levél volt, és még az sem ismertette teljes mértékben a rendszert. Végeredményben pedig az ördög a részletekben van elrejtve. Ha valakinek azt mondják, hogy a pedagógusok teljesítményalapú bérezést kapnak, és a jobb pedagógus jobban fog keresni, elsőre lehet, hogy még jól is hangzik. Egy átlagembert valószínűleg le lehet venni a lábáról ezzel, azt gondolja, hogy talán valami jobb lesz tőle. A valódi problémák akkor kezdenek látszódni, ha belemegyünk a részletekbe: például egész pontosan mit is jelent az, hogy egy pedagógus jobban teljesít, hogyan tudjuk ezt mérni? Ha ez objektív szempontok szerint történik, mik is azok? Azért nagyon sok mindent nem lehet objektív szempontok szerint mérni. Ez pont olyan, mintha valaki a szülőket úgy motiválná: a jobb szülő nagyobb családi pótlékot kap, mint a rosszabb. Elég nehéz lenne kitalálni ennek a kritériumait. Hasonló a helyzet a pedagógusoknál is. Nagyon nehéz mérni azt, hogy mire hány pontot adunk, mi az, ami ebből szubjektív, és azt figyelembe vesszük, vagy nem. Ha nem, akkor kérdés, hogy jól értékelünk-e. Az egész teljesítményértékeléssel az a baj, hogy pont ezeket a részleteket nem lehet jól kidolgozni a mai Magyarországon. Lehet, hogy más országban meg lehet csinálni, de nálunk nem. Lehet ezt tesztelni akár évekig is. Egyébként persze, hogy tesztelik, mert valószínűleg megpróbálják megtalálni azt, amivel szemben a legkisebb az ellenállás. 

Nem porhintés miatt csinálják, hogy elmondhassák majd, teszteltek, és aszerint mégis csak jó ez az eljárás?

A kormány kommunikációja folyamatosan az, hogy ezt a rendszert a tanárok kérték. Valamikor az év eleje táján volt egy kérdőív, amiben föltették azt a kérdést, hogy függjön-e a bér a teljesítménytől. Bár elég kevesen válaszoltak a kérdőívre, de a többségük azt mondta, hogy igen. Csakhogy akkor nem lehetett tudni, hogy ez az egész hogyan fog működni. Ha valóban a pedagógusok érdekét néznék, és valóban figyelembe vennék a véleményüket, akkor azt kellene mondaniuk, hogy az egész teljesítményértékelési rendszer bevezetése legyen opcionális. Amikor pedig elkészült a rendszer, akkor mondhassa meg azt egy nevelőtestület, hogy kéri vagy nem. Ha kérik, akkor hadd mondhassák ezt szabadon. De lehetne sok más rendszer is. Arra, hogy a teljesítményt jól lehessen értékelni, legalább százféle rendszert ki lehetne találni. Ha most valóban a jó megoldást keresnénk, akkor lehetne azt mondani, hogy bizonyos idő alatt az országban nem egy egységes rendszer fut, hanem tíz, vagy akár annál is több. Lehet, hogy az egyik iskolában ezt a mostani rendszert használnák, egy másikban esetleg azt mondanák, hogy csak néhány, nagyon jól meghatározható dologra járjon pluszjuttatás. Egy harmadik iskolában lehet, hogy azt mondanák, ők megbíznak az igazgatóban, ő úgyis jól látja a dolgokat, a pluszjuttatásért nem kell semmi pontrendszer, elég az ő szava, egy negyedik iskolában pont ahhoz ragaszkodnának, hogy az igazgató ne döntsön el semmit, mert benne nem bíznak, másutt meg azt mondanák, ne is legyen differenciálás, mindenki kapjon ugyanannyi pluszjuttatást. Utána pedig meg lehetne nézni, hogy melyik vált be a legjobban. De jelenleg nem ez történik.

Persze, hogy nem, mert ez sok autonómiát adna a pedagógusoknak, és a kormány pont ezt nem szeretné…

Igazából most nem veszik figyelembe a pedagógusok véleményét, csak úgy tesznek, mintha azt tennék. A közvélemény számára is ezt próbálják eladni.

Akkor a jelenlegi tesztüzem is gyakorlatilag ezt a célt szolgálja? 

Igen. Így el lehet mondani, hogy próbálkoztak. Feltételezem, próbálják ki, miképpen lehet ezt a lehető legjobban lenyomni a pedagógusok torkán. Még azt is el tudom képzelni, hogy egyes helyeken pont ez a rendszer működik, és bizonyos pedagógusokat rá is tudnak bírni arra, hogy valamit még csináljanak pluszban. Lehet ilyen hatása is. Ugyanakkor ezzel a mostani rendszerrel ezerféleképpen lehet visszaélni. Például azt nézi a rendszer, hogy az előző évihez képest mekkora a pedagógus teljesítményében az előrelépés. Ha egy pedagógus arra akar ráhajtani, hogy egy év múlva jobb legyen, akkor a leglogikusabb az lenne, ha még a bevezetés előtt, tehát most, mindenből a legrosszabbul teljesítene. Mondjuk, az összes osztályzatot lehúzza, az összes pluszfoglalkozást befejezi, hogy ehhez képest később könnyebb legyen javítani a helyzetet. Ez csak egy példa arra, mennyire abszurd helyzeteket eredményezhet ez a rendszer. Ahogy arra is példa, hogy egy pedagógus nem azt csinálja, ami később a gyerekeknek kell, hanem azt, ami a pontrendszerben neki a legtöbb hasznot hozza. Lehet, hogy könnyebben és több pontot lehet azzal szerezni, hogy három színházlátogatást tart valaki, mintha három magatartási problémákkal küzdő gyerek családjával fölveszi a kapcsolatot, és megpróbálja megérteni, hogy milyen szociális problémák vannak a rossz teljesítmény mögött. Pedig ez utóbbi sokkal több energiát igényel, ám kevesebb pontot érhet. Ilyen torz helyzeteket is tud szülni ez a teljesítményértékelési rendszer.

Ön szerint a szülők hogyan viszonyulnak a státusztörvényhez, teljesítményértékeléshez, mit láthatnak, mit tapasztalhatnak ők ebből az egészből?

Szerintem nagyon sok szülő nem látja át ezt az egészet. Bár voltak erről híradások, azért ezek elég bonyolult dolgok. Nagyon sok szülő annyira nem lát bele az iskola életébe, hogy tudja, egy pedagógus miért így vagy úgy dolgozik. Nekem az a félelmem, hogy ez az egész törvény is pont erre „megy rá”, vagyis, hogy a szülők nem ismerik a helyzetet, és pont az ő számukra élezi ki a pedagógusok közötti különbségeket. Gyakorlatilag egy felelősségáthárítás zajlik, a kormány a rossz oktatást a pedagógusokra akarja hárítani: azt lehessen mondani, hogy x pedagógus y-hoz képest rosszul dolgozik. Merthogy ez fog kijönni a pedagógusértékelésből. Tegyük föl, hogy egy iskolában mindenki jól dolgozik – van ilyen, és amúgy is ez lenne a cél –, de köztük is lesz 25 százalék, aki a többiekhez képest „alul teljesít”. Ők nem kaphatnak prémiumot, őket elküldik majd valamilyen tanfolyamra. A szülők számára ebből az fog kiderülni, hogy ők a „gyengébbek”, mert vannak szülők, akik így gondolkodnak. Sok szülő azt hiszi, hogy azért rossz a magyar közoktatás, mert vannak benne rossz tanárok. Természetesen nyilván vannak jó, vagy kevésbé jó tanárok, de mindez a kormány felelőssége. A kormány felelőssége az, hogy biztosítsa a feltételeket ahhoz, hogy a legjobbakat a pályára csábítsa. A kormány felelőssége az, hogy legyen elég jelentkező, hogy ne úgy kelljen lasszóval vadászni a pedagógusokat az iskolába, csak jöjjön valaki, mindegy, hogy ki, hanem legalább tíz jelentkező legyen egy álláshelyre, s közülük a legjobbat lehessen kiválasztani. Ez az egész kormányzati felelősség, és a pedagógusok megkülönböztetésével, pontozásával pont ez a felelősség hárítható át rájuk. Az lenne jó, ha erről minél több információ megjelenne, mert nagyon sok szülő nem érti, hogy ez az egész miről szól.