Mit ír a Biblia a hosszú várólistákról?
A magyar egészségügy a kereszténység értékein alapul, a szereteten, az odafigyelésen és egymás tiszteletén. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere ezekkel a szép szavakkal köszöntötte a résztvevőket a Pesti Vigadóban, az egészségügyi szakmai díjak átadásán. A miniszter szerint az orvoslás személetében a kereszténység új megközelítést adott, mert a szolidaritásra, a másokon való segítésre, a gyámolítandók támogatására készítette fel az embereket.
Nyilván így van, különben nem mondta volna a miniszter. Igaz, a Biblia nem tesz említést a hosszú várólistákról, az elmaradt műtétekről, de még az állandó adósságokkal küzdő kórházakról sem találunk utalást a szent írásokban.
Nyugodhatna persze a magyar egészségügy az orvostudomány vívmányain, nem beszélve az anyagi lehetőségekről, de hát mi magyarok más utat választottunk: arra szavaztunk, hogy a mi egészségügyünk keresztényi alapokon nyugodjék.
Mely alapok tudjuk, hogy milyenek. Látunk rengeteg keresztényt magunk körül, Dunát lehetne rekeszteni velük, ők adják az alapot a mi magyarországi mindennapjainkhoz. Semjén Zsoltot, a KDNP elnökét például rendszeresen mutatják a parlamenti közvetítésekben, amint rajongó odaadással néz a képviselőknek válaszoló miniszterelnökre. Semjén pártelnök vadászni szeret, állatok életét elvenni, ezért is rendeztetett vadászkiállítást a kormánnyal az adófizetők 80 milliárd forintjából, ahol a látogatók megtekinthettek egy csomó kitömött állatot. Egyik négylábú sem végelgyengülésben hullott el, hanem úgy, ahogyan a Semjén által néhány évvel ezelőtt Svédországban elpatkoltatott háziasított rénszarvas: puskalövés által.
És vannak mások is a Kásler miniszter által említett keresztényi alapokon: a Ferenc pápát demens vénembernek nevező publicista, a gázszerelőből néhány év alatt milliárdossá lett nagyvállalkozó, az ideiglenesen Spanyolországba migrált nemzeti vő. Csupa tisztakezű hős, makulátlan morállal, akik – ahogyan a szent könyvekben olvasható – segítik az üldözötteket, nem lopnak, nem paráználkodnak, és minden más, istennek nem tetsző cselekedettől is tartózkodnak.
Jobb lenne persze, ha a magyar egészségügy úgy nyugodna keresztényi alapokon, hogy ebben benne foglaltatna az emberhez méltó ellátás is. Hogy ne a hozzátartozóknak kellene bevinni a betegekhez a gyógyuláshoz szükséges eszközöket és ne maradjanak el műtétek. (Konkrét példát tudunk említeni, ha a miniszter úr – keresztényi alapokon természetesen – netán érdeklődni méltóztatna).
