Nagy Erzsébet szerint lehet, hogy a kormány már lemondott az oktatásba érkező uniós pénzről

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) erősen hálózatépítésbe kezdett. Miért tartják fontosnak ezt? 

Pontosan azért, hogy lehetőleg minél hamarabb és minél többen megértsék, mi várható, ha hagyjuk, hogy bevezessék a státusztörvényt. Nagyon fontos, hogy mindenki tudja, nem csak arról van szó, hogy mint munkavállalókat akarnak minket ellehetetleníteni, olyan szabályok közé szorítani, ahol „rabszolgatörvény” jellegű törvények lépnek életbe, hanem az érdekképviseletet is. Nagyon fontos, hogy a pedagógusok tudják meg, így nem lesz, aki az érdekeiket képviseli országos, fenntartó és munkahelyi szinten, ha nem lesz nagyon erős szerveződés. A hálózatépítés arra is irányul, hogy legyenek minél többen szakszervezeti tagok. Ne érezzék azt, hogy semlegesek tudnak maradni. A kampányunknak az is a címe: „nem maradhatsz semleges!” Aki az marad, az ilyen értelemben a kormány szekerét tolja, és azt segíti, hogy ne legyen hatékony érdekképviselet. A kjt-ből, vagyis a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényből – ahová jelenleg az állami köznevelésben dolgozó pedagógusok tartoznak – a státusztörvénybe átvették a reprezentativitást, ami a munka világát szabályozó Munka törvénykönyvében – ahová jelenleg a szakképzésben dolgozó pedagógusok is tartoznak – már régóta nincs, és a teljes foglalkoztatotti kör 10 százalékához kötik a reprezentativitási küszöböt. (2005. január 1-jétől a kjt. a szakszervezet taglétszámához viszonyítva határozza meg a munkáltatónál működő, a területi-helyi szintű, az ágazati, valamint az országos közalkalmazotti érdekképviseleti szervezet reprezentativitását.) Enélkül nem kell sem országos, sem fenntartói szinten egyeztetni a szakszervezetekkel. A szakszervezeti vezetők munkaidő-kedvezmény igénybevételének is a 10 százalékos szervezettség a feltétele, és a munkaidő-kedvezmény felhasználásának előzetes bejelentési határidejét 5-ről 10 napra növelnék. Ezek az eddigi szabályokhoz képest sokkal hátrányosabbak a szakszervezet számára. A reprezentativitási küszöbnek a teljes foglalkoztatotti kör 10 százalékához kötése nagyon sok embert jelent, abba még a tankerületi igazgató is beletartozik.  

Milyen szervezetek vesznek részt a hálózatépítésben?

Ez most konkrétan a PDSZ hálózatépítése. Mi nyilván mindenkivel együttműködünk, és azokat a pedagóguscsoportokat is megcélozzuk, amelyek spontán alakultak akár tankerületi szinten, akár lakhelyenként vannak. Ilyen például a Dialógus csoport, a Pedagógus Egység. Őket is megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy nem elegendő, ha egy csoportot alakítunk, meg egy kávéházba járunk, ennél – sajnos – egy kicsit tovább kell lépni. 

A PSZ is részt vállal ebben a hálózatépítésben?

Nem, ők teljesen külön úton járnak.

Milyen állomásai lesznek ennek a hálózatépítésnek?

Ami biztos, hogy április 4-én lesz egy online találkozó. Ez az esemény arról szól, hogy tankerületenként akarnak koordinátorokat szervezni. Én is részt veszek rajta Pécsen. Az „aHanggal” közösen petíciót is indítottunk. Igazából csak a formája petíció, valójában egy nyilatkozattétel, és arról szól, hogy felmérjük, hányan nem akarják vállalni a státusztörvény hatálya alatt a tovább foglalkoztatást. Két és fél nap alatt mintegy 2100-nál többen írták alá. A következő országos egységes sztrájknap pedig 2023. április 24-én lesz. 

Ez már a Pedagógusok Szakszervezetével közösen zajlik majd?

Nagyon remélem, hogy igen, eddig nem mondták, hogy nem. 

Közben Rétvári Bence már arról beszélt, a tervek szerint az új törvény, vagyis a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony 2023. júniusában lép hatályba. Mi ezzel a törvénnyel a legnagyobb baj?

Ami furcsa, úgy tűnik, mintha lemondtak volna az uniós támogatásról. Különben olyan törvényt, mint a státusztörvény nem akarnának bevezetni. Az ugyanis minden tekintetben ellenkezik az uniónak tett vállalásokkal. Ez nem az a törvény, amivel vonzóvá válik a pedagóguspálya, és ezt már jelzi is, hogy hányan írták alá a petíciót két nap alatt. Ez szemléletesen jelzi azt, hogy a magyar kormány a törvénytervezettel nem tesz eleget az Európai Unióval aláírt megállapodásának. Az ugyanis kimondja, hogy a „kormány és a Parlament nem fog egyoldalúan bevezetni a pedagógusok munkaterheit növelő, a meglévő szakmai autonómiát korlátozó vagy a szakma vonzerejét csökkentő szabályokat. Ilyen intézkedésre kizárólag a legnagyobb pedagógus-szakszervezetekkel folytatott érdemi társadalmi párbeszéd alapján, különösen a szerzett jogok tekintetében konszenzusra törekedve kerülhet sor.” Ebben az új törvényben szinte csak szerzett jogokat vesznek el a kjt. alól kiszervezettek esetében, és nem, hogy nem csökkentik az intézményi autonómiát, csak azt teszik. Mindenben ellentétesen cselekszenek, mint amit az unióval kötött megállapodásban vállaltak. Ezt csak olyan teszi meg, aki már úgyis lemondott az uniótól érkező forrásokról. 

Akkor viszont nem lesz fizetésemelés, hiszen azt ígérték, az uniós pénzből fog megvalósulni…

A sávos fizetéssel gyakorlatilag megszüntették az előmeneteli rendszert. Ráadásul a státusztörvényben úgy alkották meg a sávokat, a bérsávok olyan szélesek, hogy ez megengedi, hogy a munkáltató szubjektív megítélése alapján, akár 600 ezer forintos fizetésbeli különbség legyen a munkavállalók között. Az alsó határt pedig úgy határozza meg, hogy az nem biztosít béremelést. Ez gyakorlatilag helyben járást jelent. Ez a szomorú jövő. Ráadásul, valószínűleg azért is hozták még a státusztörvényt, mert minden ellenállást le akarnak vele törni. Ha valahol sztrájkot szerveznek, számoljanak azzal, hogy átszervezik az intézményüket, kiviszik az épületből a tanítást, átviszik bárhová, máshová, ahol semmilyen feltételnek nem kell megfelelni, és akár július 25-ig is tarthat a tanév. Mi ez, ha nem büntetés annak, aki felemeli a hangját?