Nem a gyermekek védelme az Alaptörvény újabb módosításának fő célja
Az Alaptörvény sebtében benyújtott módosítása nem felel meg az európai demokratikus elveknek, az ENSZ Gyermekjog Egyezmény szellemiségének, még akkor sem, ha a gyermekekért való aggódás állna mögötte. Erről beszélt a Hírklikknek dr. Katonáné dr Pehr Erika a PTE Polgárjogi Tanszékének címzetes egyetemi docense, a Gyermekjogi Civil Koalíció vezetőségi tagja. Hozzátette, ha valóban az aggódás miatt született, akkor számos intézkedés is következne belőle, például az évek óta számos nehézséggel küzdő, és bizalomvesztett gyermekvédelmi rendszer hatékonyabbá tétele érdekében, de azoknak se híre, se hamva. Véleménye összhangban van sok jogász álláspontjával, miszerint a gyülekezési törvény átszabásával szintet lépett a kormány a különböző csoportok elleni, pillanatnyi politikai haszonért végrehajtott támadások, jogfosztások terén. Hiszen a rendszerváltás fontos követelménye volt, hogy a gyülekezést, az egyesülést, a szervezetalapítást, a pártalapítást, a demonstrációkat ne lehessen korlátozni hatalmi eszközökkel.
A Gyermekjogi Civil Koalíció az elsők között emelte fel szavát az alapjogok megcsorbítása ellen. Önök is úgy látják, hogy ezzel a kormány szembemegy a saját maga által megalkotott, valamikor „gránitszilárdságúnak” ígért Alaptörvény szellemiségével?
Az Alaptörvény ilyen sebtében hozott módosítása mellett sem mehetünk el szó nélkül. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint a gyermekek jogait csak a rájuk vonatkozó teljes jogszabályrendszer egységes értelmezése keretében lehet értékelni, mert az egyes gyermekjogok nem választhatók el egymástól, és csak a gyermek legfőbb érdekeinek elve szerint valósíthatók meg. Ezt az egyensúlyt borítja most fel az Alaptörvény módosítása. Bonyolítja a kérdést, hogy ez a változtatás az állam gyermekvédelmi kötelezettségét sem határozza meg egyértelműen. Szeretnék egy jogi kifejezést használni: megsérti az úgynevezett normavilágosság elvét. Mindez kiszámíthatatlan állami beavatkozásokhoz vezethet, amelyek felboríthatják a gyermekek, szülők és az állam jogai közötti egyensúlyt, és növelhetik az állami intézkedésekkel szembeni bizalmatlanságot. Álláspontunk szerint a gyermekjogi rendszerben fontos helye, szerepe és funkciója van a védelem és a gondoskodás igényének, de nem abszolút értelemben, minden más jogot automatikusan megelőző módon. A gyermek is ember, akit minden olyan alkotmányos alapjog is megillet, mint bárki mást.
A megszólalók többsége eleve aggályosnak tartja, hogy egy láthatóan politikai cél érdekében a törvényhozó a gyermekek vélt érdeke mögé bújik.
Nem kell ahhoz jogásznak lenni, hogy kiderüljön, a gyermekre, illetve a gyermekvédelemre való hivatkozás valamikor alapja lehet, hogy gyakorlatilag korlátlanul csorbítsák más emberek – felnőttek és gyermekek – jogait. Ez egy ma még beláthatatlan jogbizonytalanságot indíthat el, ráadásul éppen ott, a gyermekvédelemben okozhat károkat, kiszámíthatatlan jogi viszonyokat, ahol a kimondott „szándékok” mást céloznak. A magyar államnak jelenleg is megvan minden alkotmányos felhatalmazása és lehetősége arra, hogy a gyermekek védelmét biztosítsa, ha akarja, annak hatékonyságát és színvonalát erősítse. Rendelkezésére állnak törvények és más jogszabályok, állami, önkormányzati, egyházi és civil szervezetek, amelyek a jelenlegi jogi környezetben is képesek volnának garantálni, maradéktalanul végrehajtani minden olyan elvárást, amelyet a gyermekek védelme, egyfajta egészséges és egységes gyermekjogi szemlélet megkövetelne. Ebben a témában már korábban is megszólaltunk, számos javaslatot tettünk. Most is arra hivatkozunk, hogy ez nem felel meg a Gyermekjogi Egyezmény egyik fő elvének, a gyermekek legfőbb érdekeinek. Alapvető célja ugyanis a nyíltan gyermekközpontú megközelítés mellett az, hogy egyensúlyba hozza a gyermek egyes jogainak gyakorlását, a szülő jogait és kötelezettségeit, illetve az állam felelősségét a gyermekek védelme és a róluk való gondoskodás terén.
Az Alaptörvény 15. módosítását a képviselők minden korábbi egyeztetés nélkül nyújtották be. Nem ez lehet a váratlan nagy felzúdulás kiváltó oka?
Az Alaptörvénynek ezt a módosítását országgyűlési képviselők egyéni javaslatként terjesztették elő, nem előzte meg semmilyen érdemi egyeztetés, társadalmi, szakmai vita, hatástanulmány készítése. Előzetes politikai nyilatkozatokból lehetett csak következtetni a módosítás lehetséges irányára, tartalmára. A szakmai, civil szféra képviselőinek nem volt módjuk előzetes véleményezésre, így arra sem, hogy felhívják a figyelmet a módosítás akár nem kívánt következményeire, belső ellentmondásaira, a nemzetközi jogi kötelezettségekkel való összhang hiányára.
Mi a koalíció leglényegesebb kifogása a jogszabály módosítása miatt?
Álláspontunk szerint az Alaptörvény XVI. cikkének (1) bekezdésének hatályos szövege a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát rögzíti, de nem rendelkezik „csak úgy” a gyermek által gyakorolt jogokról, a gyermek alapjogairól, a joggyakorlási képességéről, hanem a gyermekeknek nyújtott gondoskodásról és védelemről beszél. A Gyermekjogi Egyezménnyel összhangban, a töretlen alkotmánybírósági értelmezési gyakorlat teszi egyértelművé azt, hogy a gyermek ember, akit minden olyan alkotmányos alapjog megillet, mint mindenki mást, de életkoránál, helyzeténél fogva fokozott védelem illeti meg. A mostani, tizenötödik módosításban az Alaptörvény már említett XVI. cikk (1) bekezdésén is változtatnának. Nemcsak azt mondaná ki, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra, hanem ezt kiegészítené azzal, hogy „ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz”. A módosítás e rendelkezéshez fűzött rövid indokolása annyit rögzít, hogy „a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmének, valamint a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának védelme olyan alapvető jog, mely más, az Alaptörvényben biztosított alapvető joghoz képest – az élethez való jogot ide nem értve – is kiemelt jelentőségű, és mint ilyen, ezzel arányos védelmet élvez”. Meglátásom szerint a gyermeket főszabályként minden olyan alapvető jog megilleti, mint bármely más embert, de ahhoz, hogy a jogok teljességével képes legyen élni, biztosítani kell számára az életkorának megfelelő minden feltételt a felnőtté váláshoz. A gyermek mindenkivel szemben igényt tarthat a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra. A szülei, a családja, az állam és a társadalom valamennyi tagja ennek szellemében köteles a gyermek jogait tiszteletben tartani, ugyanakkor az államnak alkotmányos védelmi kötelezettsége van a szükséges feltételek megteremtésére és biztosítására.
Többen szóvá is tették, hogy a módosítás „gumiszabály” lehet a későbbiekben. Nem magyarázza meg pontosan annak célját, tartalmát, emellett ellentmondásos is, mert nem derül ki, pontosan mely jogra vonatkozik, és alkalmazza-e az arányossági megközelítést is.
Az Alaptörvény XVI. cikkének (1) bekezdéséhez fűzött eredeti indokolás egyenesen úgy fogalmaz, hogy a gyermekek védelme összességében nem pusztán egy tetszőlegesen teljesíthető állami cél, hanem alkotmányos kötelezettség. Ezt úgy értelmezem: kiemelt feladatról és felelősségről van szó. Az alkotmánybírósági gyakorlat is ezt erősíti, amikor kimondja, hogy az objektív gyermekvédelmi kötelezettség megalapozhatja mások, így a gyermek, a szülő, vagy éppen más személyek alapvető jogainak korlátozását. Ennek a korlátozásnak az alkotmányos mércéje határozottan és világosan a szükségességi és arányossági követelmények betartása. Az Alkotmánybíróság a szükségességi-arányossági teszt alkalmazásával dönt arról, hogy egy adott alapjogi konfliktust tekintve, igazolható-e alkotmányosan a korlátozás. Kiemelten fontos az egyensúlykeresés, a méltányos egyensúly kialakítása. Az alapvető jogok között az alkotmányok nem állapítanak kifejezett hierarchiát, mivel mindez felülírhatná az alapjogi teszt alkalmazását. Mindezekre figyelemmel a tizenötödik alaptörvény-módosítás által beiktatott előírás voltaképp annak a lehetőségét teremtheti meg, hogy az állam a gyermekvédelmi kötelezettségére hivatkozással – amelynek pontos tartalmát, kereteit az állam maga akarja meghatározni – korlátozza bárki bármely alapvető jogát, akár abszolút jelleggel is, az élethez való jog kivételével. A módosítás értelmében nem zárható ki egy olyan értelmezés sem, hogy minden más alapvető jognak – a szabadságjognak, a véleménynyilvánítás szabadságának, a gyülekezési szabadságnak vagy az emberi méltósághoz való jognak is – engednie kellene az állami gyermekvédelmi kötelezettséggel szemben. Ez egyszerűen abszurd álláspont.
