Nem áll jól az európai szélsőjobb szénája

Az ilyen pártokat – akár hatalmon vannak, akár nem – igen rosszul érinti a járvány. Ennek egyik oka, hogy a szakértelmet nem tartják semmire, noha rengetegen aggódnak az egészségükért és a megélhetésükért. Ennél fontosabb azonban, hogy az ilyen erők előszeretettel bonyolódnak bele méltatlan botrányokba és belvitákba. 

Mind a hollandoknál, mind az észteknél összeomlott a kormánykoalíció, a körülmények nem vetnek jó fényt a nagy pártokra, de úgy néz ki, hogy a helyzetből nem tudnak profitálni a populisták. Pedig Hágában négy éve még hatalmas veszélyt jelentett a választás előtt a szélsőjobb és attól lehetett tartani, hogy példa ragadós lesz a franciáknál és a németeknél is. A Thierry Baudet-féle Fórum a Demokráciáért két éve még szárnyalt, ám megtörték a belső villongások, illetve a leleplezések, miszerint erősen hajlik a rasszizmusra és az antiszemitizmusra. És az elnök mostanság félremérte a közhangulatot, amikor ostorozta a járvány miatt elrendelt korlátozásokat. De nem áll sokkal jobban a veterán szélsőjobbos, Geert Wilders sem. 

Az észteknél egy korrupciós botrány okozta a bajt, a szálak a belügyminiszter szélsőséges Ekre pártjához vezettek, ám még ennél is nagyobb gond, hogy amióta az két éve bekerült a kormányba, azóta igencsak lejáratta az országot a illiberális demokrácia éltanulójaként. Mert a fehér felsőbbséget hirdető nyelvet és jelképeket használ. A pártvezér apja novemberben mondott le a belügyi tárca éléről, mert korruptnak nevezte Bident. Ez pedig rosszul veszi ki magát az Oroszországgal határos Észtországban, ami nagyban rá van utalva a NATO és az USA biztonsági garanciáira. Úgyhogy a vezető észt politikusok ezek után alighanem kétszer is meggondolják, mielőtt újból ajánlatot tesznek a szélsőjobbnak. Emellett ott lebeg szemük előtt a riasztó osztrák példa. A szélsőségeseket persze korai még leírni Európában, de jelenleg igencsak jeleskednek önmaguk lejáratásában – írja a The Financial Times csak előfizetéssel olvasható cikkében.