Nem lehet parancsszóra, csak sikerpropagandára építve átalakítani az egészségügyet (sem)

A Népszava számolt be róla a minap, hogy a kormány ugyan elvben egyelőre jegeli a magánszférában gyógyítókat sújtó tervet, az ötlet nagyon kiverte biztosítékot az érintetteknél. Ezt jelzi az is, hogy a Magánorvosok az egészségügyért Facebook-csoportnak már a megalakulása utáni pár nap alatt 700-800 követője lett. Mint ismert, a kormány terve szerint állami intézményekben kötelezték volna gyógyításra a magánorvosokat, akik közzétett állásfoglalásukban arra figyelmeztettek, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetésekor több ezer egészségügyi dolgozó elhagyta az állami egészségügyet. Ha a kormány alkalmazza a tervezett szabályt, akkor a most még magánszférában gyógyítók jelentős része is abbahagyja és külföldön folytatja, vagy a nyugdíjat választja. Mindez tovább súlyosbítaná az amúgy is súlyos munkaerőhiányt.

A csoport képviseletében Fried Zoltán orvos a lapnak azt is elmondta, hogy „ha az orvoshiány enyhítése a cél, akkor olyan feltételeket kellene teremteni, hogy a gyógyítók önként menjenek vissza. Például el kéne törölni a jogviszonnyal kapcsolatos szabályokat, azokat be sem kellett volna vezetni. De ha már megtörtént, korrigálni kellene ezt a téves döntést. Továbbá eltörölni a vezényelhetőséget és visszaadni a közalkalmazotti védett státuszt. De az is elfogadhatatlan, hogy valamilyen nem pontosan körülírt minőségi értékelés alapján, 20 százalékot levonhassanak a bérekből. Ilyen rendszer Európában sehol nem működik” 

Joggal ellenzik-e az egészségügyi dolgozók a reformokat? – kérdeztük Kökény Mihályt.

„Kiszámíthatatlanság, bizonytalanság, tájékozatlanság jellemzi a változtatásokat, talán az a legborzasztóbb, hogy nem lehet semmit tervezni” – mondta elöljáróban a korábbi egészségügyi miniszter. Mint emlékeztetett rá, óriási kapkodással fogadták el a törvényt, amibe alig emeltek be módosító indítványokat – ellenzéki oldalról, a szokás szerint egyet sem –, ám ehhez képest a végrehajtási szabályok jelentős része csúszik. De a megjelentek sem adnak pontos választ arra, mit, hogyan kell értelmezni – mutatott rá egy példával illusztrálva a mondandóját: a háziorvosokra vonatkozó teljesítményindikátorokat közzétették, de azt, hogy ki, mikor és hogyan értékel, azt nem tudni. A szakterületeken, szakellátásban dolgozók értékeléséről még ennyi információ sem áll rendelkezésre.

Nyilvánvalónak tartja, hogy a magánorvosokat joggal háborítja fel, és nyugtalanítja a helyzet. A bírálatuk tárgyaként tálalt problémák jelentős része mindamellett nem elsősorban őket, inkább az állami szolgálatban lévőket érinti. „Lehet, hogy ez utóbbiak kamarai keretek között tiltakoznak, s egyéb csatornákon próbálják megfogalmazni a bírálatukat, de az is éppen ennyire elképzelhető, hogy az egzisztenciális félelem visszatartja őket, esetleg érdektelenség uralkodott el a köreikben” – fejtegette Kökény Mihály.

A korábbi szakminiszter szerint „szemmel láthatóan nem jó úton jár a kormány az egészségügyben”. Erre a következtetésre kell jutni akár a várólistákat nézve, de akár a kórházi adósságok alakulása alapján. Azt látni, hogy minden mutatóban – kezdve a betegbiztonsággal a kórházi fertőzéseken át, az elkerülhető halálozások arányában – ott kullogunk az európai sor végén. „Hihetetlen a centralizáció, a túlállamosítás, miközben az egészségügyi ráfordítások – még az emelt bérek fedezetként elég jelentős pénzekkel együtt is – rendkívül alacsonyak” – bírálta a folyamatokat, leszögezve: „nem lehet az érintettek nélkül, parancsszóra, centralizált rendszerben, ilyen mértékű pénzhiánnyal átalakítani az egészségügyet – ez már eddig is bebizonyosodott, hiába nyomják a sikerpropagandát” – mutatott rá.

Ami pedig a magánorvosok tiltakozását illeti: Kökény emlékeztet arra, hogy eddig nem volt ilyenre példa, mert ugyan a magánszolgáltató cégeknek volt egyesületük, de az ott dolgozók legfeljebb, mint kamarai tagok hallatták a hangjukat. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen megfontolásból vetette el végül a kormány a korábbi döntését, hogy a működési engedély hosszabbításához havi 20 óra állami szolgálat kell – jegyezte meg. Azt tudni, hogy nagy ellenkezésre hivatkoztak, ám az nem világos, hogy ki és hol tiltakozott, „talán a kormánytagok magánorvosai szóltak, hogy eddig, és ne tovább”, az biztos, hogy a hátterét nem ismerhettük ennek sem, de vélhetően Orbán érzett valamilyen erőt. Azt persze nem tudni, hogy később mégis csak bevezetik-e majd – tette hozzá.

Ezzel és általában az egészségügy átalakításával kapcsolatban a korábbi szakminiszter komoly bajnak nevezte, hogy senki nem konzultál senkivel. A kormány ugyan azt állítja, hogy igen, de legfeljebb az orvosi kamarát tájékoztatja az államtitkár, az pedig egyértelműen látható, hogy a javaslatokat rendkívül kis részben fontolják meg, ha egyáltalán. „Nincs olyan egyeztetési rendszer, ami ugyan fáradtságos, időt igénylő, de mégis elfogadhatóvá tehet valamilyen formában kiérlelt vagy kiérlelhető változásokat” – rótta fel a jelenlegi kormánynak. Mint hozzátette, „ez nem egészségügy-specifikus probléma, más ágazatokban sem beszélnek az érintettekkel – ez egyszerűen nem része az Orbán-kormány(ok) politikájának”.

Az eddig bejelentett változásokkal kapcsolatban – kérdésünkre – Kökény kitért arra, hogy bár az új jogszabályok megszülettek, ám rengeteg részletkérdésről továbbra sem lehet tudni. Példaként említette az ügyelet átalakítását, amiről azt jelezték, hogy fokozatosan, megyéről-megyére vezetik majd be, de szemmel láthatóan akkor és úgy lépnek, ahogy és amikor a belügyminiszter jónak látja. De ugyanígy nem tudni sokat az egészségügyi vezénylésről vagy éppen a szakrendelők államosításáról.  Ez utóbbi végül elmaradt, egyelőre csak adatszolgáltatásra kötelezik a fenntartó önkormányzatokat. Vannak hírek, hogy elvetették az államosítást, a 2024 tavaszán esedékes önkormányzati választások előtti évben, 2023-ban pedig nem lenne logikus lépés elvenni a szakrendelőket az önkormányzatoktól, ez ugyanis rontaná a kormánypárti jelöltek esélyét – mutatott rá Kökény Mihály.