Nem meghamisították, hanem „megigazították” Orbán interjúját

F. Gábort – aki tagadja a bűncselekmény elkövetését – információs adat megsértésének bűntettében mondták ki bűnösnek. A bíróság szerint, meghamisította a 2016. december 24-én megjelent kormányfői interjút, és olyan szövegeket írt az interjúba, amelyeket a miniszterelnök nem mondott. A meghamisított mondatok között szerepelt többek között, hogy az ápolók bérével a kórházi hullák száma is emelkedett, vagy – a manipulatív nemzeti konzultációkra utalva –, hogy „mi kikértük az emberek véleményét, bár nem érdekelt minket”.

Eddig a hír, amit pontosítani kell. Ugyanis nem meghamisították, hanem épp ellenkezőleg: megigazították (azaz, igazzá tették) Orbán Viktor szövegét. Nem az egészet, csak néhány mondatát tették helyre az interjúnak, de kezdetnek ez is megfelel.

Az esetet követően, az Amerikai Népszava az Év Emberének választotta az akkor még ismeretlen F. Gábort, aki után valóságos hajtóvadászat indult Orbán szűkebb pátriájában. Megpróbálták kideríteni, ki volt az, aki Orbán szemére olvasta az igazságot.

Nem kell hőstettként felfogni, de bagatellizálni sem szabad, ami 2016. december 24-én, a megszállt Fejér Megyei Hírlap karácsonyi számával történt. Mert nem csak nagy, látványos lépések gyorsíthatják egy diktatúra bukását, hanem minden apró történés fontos lehet, ami segít abban, hogy leleplezze a hazugságot.

2011-ben a Civil bátorság című könyv kapcsán, már írtam a hatalom nélküliek hatalmáról. Akkori dolgozatomban arról értekeztem, hogy az átlagemberek a mindennapokban hajlamosak azt gondolni, hogy velük mindent meg lehet tenni. És azért, mert ezt hiszik, tényleg meg is tesznek velük mindent. Elveszik a javaikat és a juttatásaikat, csorbítják a jogaikat.

Steve Crawshaw és John Jackson írták a könyvet, Václav Havel az Előszót. Az egykori cseh ellenzéki vezető – későbbi köztársasági elnök – ezt írta a könyv előszavában: „Ma a világban több millióan élnek abban a hiedelemben, hogy körülöttük soha semmi nem fog megváltozni. Ez a könyv azoknak adózik tisztelettel, akik tesznek azért, hogy igazságban éljenek, és tudják, ennek van hatása. Nem csak a jelenről és a múltról szól. Meggyőződésem, hogy a jövőről is.”

A civil bátorság minden korban fontos. Békeidőkben ezt szerencsére nem tudjuk, és jó is, hogy olyankor nem kell tudnunk. De vannak helyzetek, amikor az ember kockáztatni kényszerül. Az emberiség egyes egyedei – nevezzük őket hétköznapi hősöknek – akkor is megtesznek bizonyos dolgokat, amikor tudják, hogy abból bajuk lehet. Életüket, egészségüket, szabadságukat kockáztatják. Máskor „csak” az állásukat, előmenetelüket, hivatali megítélésüket. Azt, hogy a fensőbbség nem tartja őket politikailag megbízhatónak.

Minden diktatúra félelmetes és ijesztő. Nem önmagáért az, hanem azért, mert az egyes ember hajlamos azt gondolni, hogy a diktátorok hatalma végtelen. Hogy örökké tart, és soha sem lesz vége – aki ma uralkodik, az lesz a Vezér holnap is.

Épp ez az elnyomók legfőbb eszköze, ez kezükben a csodafegyver: hogy félelmet keltenek, hatalmukat hatalmasnak és megingathatatlannak mutatják. Ha sokáig és hangosan sulykolják a hazugságokat, az egyszerű ember hajlamos azt hinni, hogy talán mégsem neki van igaza. Hogy egyedül van, vagy csak nagyon kevesek állnak mellette.

Pedig, sokan vagyunk, többen, mint gondolnánk. Sokan vagyunk, akik szeretjük a szabad választást – legyen szó pártról, párról, felekezetről, iskoláról.

Mindenről, ami szép, és fontos az életben.

Nem véletlen, hogy a hatalom ennyire brutálisan büntette F. Gábort, aki – az ítélet szerint – 2016. december 24-én „megigazította” Orbán hazugságait.

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés az átmenetileg szünetelő magyar demokráciának.