Nem változott a magyar-ukrán viszony, folytatódni fog a szájkarate
„Magyarország és Ukrajna olyan mint a két kiskecske a patak feletti hídon: egyik sem hajlandó egy tapodtat sem hátrálni, engedni saját álláspontjából” – jellemezte a kétoldalú kapcsolatok helyzetét és kilátásait Bársony András. A korábbi kijevi magyar nagykövet szerint Szijjártó Péter szerdai kijevi látogatásán elhangzottak a „szájkarate” részei, „szó nincs a két ország béküléséről, s miután a határon túli magyarokkal folytatott politika egyik oldalon sem fog változni, a helyzet sem fog egyhamar változni” – mondta. A szövetségeseink – az EU és a NATO – számára pedig nem az ukrán-magyar, hanem az ukrán-orosz kapcsolat a fontos, abban pedig a magyar álláspont csak egy csepp a tengerben.
Villámlátogatást tett tegnap Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter Kijevben, ahol a vendéglátójával, Dmitro Kulebával tartott közös sajtótájékoztatón meglepően békésen, barátságosan mondtak szépeket, békülékenynek mutatott hangvételben az MTI jelentése szerint. Felmerül a kérdés, milyen irányba mutatnak az olyan kijelentések, mint például az, hogy „a múlt év végén ugyan negatív események történtek, de most sikerült kialakítani a konstruktív párbeszédet”, vagy, hogy „határozottan elítélek minden, az ukrajnai magyar kisebbséggel szembeni negatív megítélést” (Kuleba), vagy éppen, hogy „a szélsőséges elemeket, megnyilvánulásokat ki kell iktatni a magyar-ukrán kétoldalú kapcsolatokból” (Szijjártó). Vagy mit lehet kiolvasni abból, hogy – jelentések szerint – megállapodtak a közös infrastrukturális programok folytatásában, egy magyar-ukrán oktatási és egy online vállalkozói csoport létrehozásában, Budapest pedig ígéretet kapott arra, hogy a kárpátaljai magyar kisebbséget is bevonják a kisebbségi törvény kidolgozásába.
Akkor most javulóban van a viszony? – kérdeztük Bársony Andrást. Az Ukrajnát, a magya-ukrán kapcsolatokat kiválóan ismerő, Kijevben korábban nagykövetként is dolgozó volt diplomata szerint nem ez a helyzet.
„Nem békülünk. Próbálunk olyan helyzetbe kerülni, hogy Ukrajna visszavonulót fújjon, de békülésről szó nincs, a határon túli magyarokkal való politikai foglalkozás nem változik, s ez az, ami a legjobban idegesíti az ukrán hatóságokat Kárpátalja esetében” – szögezte le a szakértő, aki szerint a két ország között folytatódni fog a szájkarate. „Magyarország és Ukrajna olyan mint a két kiskecske a patak feletti hídon: egyik sem hajlandó egy tapodtat sem hátrálni, engedni saját álláspontjából” – érzékeltette a helyzetet, hozzáfűzve: „a szóvirágok ugyan szépek, de valós lépéseket nem látok”.
A viszony akkor változhat meg pozitív irányban, amikor már egyik fél sem érzékeli magára nézve kockázatosnak, veszélyesnek a másik álláspontját. De miután nem történik érdemi előrelépés azokban a kérdésekben, amelyeket egymás szemére vetnek, a helyzet javulása ebben a pillanatban nem prognosztizálható – fejtette ki.
S hogy mit kellene Ukrajnának, illetve mit Magyarországnak lépnie? Bársony szerint Kijevnek változtatnia kellene a nyelvtörvénnyel kapcsolatos politikáján, ami azonban az ukrán szélsőséges nacionalisták támogatásának módosulását jelentené, ami azonban az ukrán belpolitika egyik leglényegesebb eleme, nevezetesen az ukrán nacionalizmus erősítése minden irányban, nem csak Kárpátalja, hanem elsősorban Oroszország és az orosz ajkú területek irányában. Ebből pedig Ukrajna nem hajlandó visszalépni, ezért rövid távon a magyarokkal kapcsolatos álláspontjukban sem fognak visszalépni – szögezte le a korábbi magyar kijevi nagykövet.
De nem csak Ukrajnát, hanem Magyarországot is belpolitikai szempontok vezérlik a kétoldalú viszony körébe tartozó lépéseikben – derül ki a szakértő mondandójából. Szerinte ugyanis a jelenlegi magyar kormány úgy gondolja, hogy a kárpátaljai magyarok támogatása fontos, s minden határon túl támogatni kell azokat az elképzeléseket, amelyek a kárpátaljai magyarokat kiemeli abból a miliőből, amiben élnek, és amelyek megpróbálják őket privilegizált helyzetbe hozni az ottani honfitársaikkal szemben. Ennek természetesen erős politikai hátszele van idehaza – jegyezte meg Bársony, aki leszögezte, „Ez az a két kérdéskör, amiben a két kormány belpolitikai megfontolásaiból folytatott külpolitikája miatt nem látok haladást egyik országban sem”.
Kérdés, vajon meddig fogja tolerálni az Európai Unió és a NATO azt, hogy Budapest megakaszt egy sor Ukrajnával kapcsolatos közös ügyet, illetve meddig állnak ellen a nyomásnak Orbánék? Egyáltalán, lát-e esélyt arra, hogy ez a nyomás erősödni fog a közeljövőben? A magyar külpolitika jelenlegi irányítói eddig sem figyeltek oda a szövetségesektől érkező kritikai észrevételekre – jegyezte meg Bársony András, aki szerint a nyomás Budapestre ebben az ügyben nem fog erősödni. „A szövetségeseink számára ugyanis a magyar-ukrán viszony nem sarkalatos kérdés, számukra az orosz-ukrán viszony a fontos, abban pedig a magyar álláspont csak egy csepp a tengerben".
