Nem véletlenül hagyta ki az amerikai konzervatív politikai elit a CPAC Hungary-t

Május 29-30-án tartották Budapesten a CPAC Hungary 2025. rendezvényt. A rendező, szervező ezúttal is az Alapjogokért Központ volt, amely a tavalyira – az Átlátszó információi szerint –  akár 1,15 milliárd forint közpénzt is költhetett az eredetileg az amerikai Republikánus Párt rangos rendezvényeként indult, mára a szakértők szerint – a külföldi terjeszkedés ellenére – jelentőségét vesztett Conservative Political Action Conference (CPAC) sorozat aktuális budapesti „dzsemborijára”. A Szánthó Miklós által vezetett „műintézmény” abban az évben amúgy 4,25 milliárd forint támogatást – közpénzt – kapott a Batthyány Lajos Alapítványtól.

És az még nem is volt annyira sok. Hiszen az Átlátszó 2022 június elején írt például arról, hogy csak 2021-ben akár 9 milliárd forint is kerülhetett az alapítványhoz minden bizonnyal állami pénzekből, ahogy korábban is, például a Batthyány Lajos Alapítvány közbeiktatásával. Azt pedig a Telex derítette ki, hogy a 2022-es működésére további 2 milliárd forintot kapott a Batthyány Lajos Alapítvány közbeiktatásával a központ, illetve az azt működtető cég.

Tudják, az volt az az év, amikor Orbán Viktor maga is beszédet mondott a CPAC akkor éppen a texasi Dallasban tartott rendezvényén, s akkor nyomon követhető volt, hogy az Alapjogokért Központ a rendezvény egyik szponzora volt, s a Hírklikknek beszámoló amerikai forrásaink szerint a támogató szponzor egyébként nem egyszeri, hanem folyamatos támogatást feltételez. Azaz, a szuverenitására oly kényes magyar kormány pénzt pumpál egy olyan alapítványba, amely a Republikánis Párt politikai céljait segíti. 

Ahogy azonban a CPAC Hungary 2025-öt beharangozó cikkünkben írtuk: nem csak az kerül a magyar adófizetőknek sokba, hogy Orbánék több csatornán keresztül pénzeket csorgatnak az Egyesült Államokba a CPAC rendezvényekre, hanem az is, hogy importálták a rendezvényt, s az idén már negyedik alkalommal volt színhelye Magyarország. 

Nos, a rendezvény lezajlott, a résztvevők listája megtalálható annak honlapján, s ebből kiderül az Orbánéknak vélhetően fájó igazság: az amerikai politikai elit a távolmaradásával „tüntette ki” a rendezvényt. Donald Trump elnök azért a rend kedvéért küldött egy rövidke videóüzenetet (miként tavaly is), amit – érdekes módon – csak nagyon nehezen lehet megtalálni, Orbán Facebook-oldalán például nem találtuk. Bohár Dánielnek köszönhetően, azonban megtekinthető. Nos, nem véletlen, hogy nem nagyon dicsekednek vele, ugyanis ennél semmitmondóbb üzenet nemigen létezik még a politikában sem. Persze az elnök dicsérte Orbánt, akit szerinte mindenki tisztel; gratulált Matt Schlapp-nek és Szánthó Miklósnak a kiváló szervezésért; odavetette, hogy „tudják, hogyan érzek Magyarország és a CPAC iránt, tisztelem és szeretem mind a kettőt”; végül üdvözölte Orbánt, akit kiváló munkát végző különleges embernek nevezett. Ám a végén azért odaszúrta, hogy szerinte mik a konzervatív értékek: erős határok, jog és rend, katonaság. A CPAC-sorozatok elindítója és máig vezetője, az Amerikai Konzervatív Unió elnöke, Matt Schlapp természetesen beszédet mondott, ám az Egyesült Államokból a hivatalos politikából csupán hárman tartották fontosnak megjelenni Budapesten: Abe Hamadeh, arizoniai kongresszusi képviselő, Warren Davidson, ohioi kongresszusi képviselő és Diego Morales, Indiana államminisztere (praktikusan a kormányzó után az állam második embere, kvázi kormányfője). Az európai szélsőjobb rendesen képviseltette magát – megjelentek regnáló vezetők (mint például a szlovák Fico, az észak-macedon miniszterelnök, Mickoski), a holland Wilders, leváltott kormányfők (például a cseh Babis), pártvezetők (így a VOX, az FPÖ, az AfD vezetői), s elutaztak ide Indiából és Latin-Amerikából is. 

Mindenesetre Obán Viktor a köszöntő beszédében úgy fogalmazott, „Nagyszerű társaság van az idén!”. De valóban olyan nagyszerű, és főleg olyan neves társaság volt, mint a CPAC – és a CPAC Hungary – fénykorában volt? Radványi Miklóst kérdeztük.

A magyar származású amerikai közíró kicsit távolabb kezdte a választ. Mint magyarázta: a CPAC Amerikában mára már a Republikánus Párton belül is leértékelődött. Korábban az ő intézete – a reagani elveket valló Frontier of Freedom, amelynek ő az alelnöke – is részt vett azokon, sőt, támogatta is, s rendre részt vett rajta az elnök is. De ez már a múlté. Ennek oka többrétű. Részint személyi problémák is vannak, jelesül az alapító Matt Schlapp szexuális zaklatási ügyei (jelentős összegeket fizetett, hogy ne jelentsék fel és pereljék be). De emellett az is jelentős tényező a lejtmenetben, hogy a Republikánus Párt nagyon diverzifikálódott, ma már sokkal több a frakciója, mint korábban volt, és a CPAC nem tudott nyitni az újak felé. Mostanság ez leginkább azt jelenti, hogy Trump megduplázta a rá szavazó republikánus feketék, és még nagyobb arányban a latínók arányát, de az új szavazóbázist nem tudja felvenni a CPAC. Emellett a Republikánus Pártban megindult egy robosztus fiatalítási folyamat, aminek J. D. Vance a legeklatánsabb példája – tette hozzá. 

Szembetűnő volt az amerikai politikai szereplők szinte teljes távolmaradása. Ennek vajon mi az oka? Kiváltképpen akkor, amikor Orbán mást sem csinál, mint Trumpnak udvarol? – kérdeztük. Radványi ehhez még azt is hozzáfűzte, hogy a nullával egyenlő a végül Budapesten megjelent három amerikai politikai szereplő politikai befolyása. Az amerikai Képviselőháznak 435 képviselő a tagja – közülük jött el kettő, olyanok, akik semmilyen funkciót nem visznek, egyetlen bizottságnak sem az elnökei vagy alelnökei. Tény, Európából megjelent a szélsőjobb jó pár vezető képviselője, s Izraelből is eljöttek jónéhányan, aminek az oka a köszönet volt. De összességében azért látható, hogy Orbán túlértékeli a CPAC Hungary jelentőségét, hiszen azt azért ne felejtsük el, hogy Washingtonban születnek meg a közel-keleti, az orosz-ukrán háborút alapvetően befolyásoló döntések. És az ezeket alakító, befolyásoló amerikai politikusok közül egyetlen sem jelent meg a CPAC Hungary-n – hívta fel a figyelmet.

Az aktív amerikai politikusok hiánya egyébként ismét csak azt mutatja, hogy az Orbán-kormány 15 év alatt képtelen volt akár csak minimálisan is megteremteni az amerikai Kongresszusban azt, hogy legyenek a Magyarország irányában szimpátiát érző, az országot támogató képviselők, s ami még fontosabb lenne, a külpolitikában komoly befolyással rendelkező szenátorok. De az orbáni külpolitika csak a Fehér Házra koncentrál, aminek az oka, hogy Budapesten nincsenek tisztában azzal, miként működik az USA-ban a katonai, politikai hatalommegosztás. Ott ugye két párt van, négyévente választanak elnököt, s az nem jelent hosszú távra biztonságot, ha valaki jó viszonyban van a Fehér Ház aktuális lakójával. De – vetettük közbe – Orbánnak még azt sem sikerült elérnie, hogy január óta meghívást kapjon Trumptól a Fehér Házba. „Ez nem is feltétlenül rossz dolog, hiszen láttuk, hogy nem volt a legjobb élmény az Ovális Irodában tárgyalni sem Volodimir Zelenszkijnek, sem Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnöknek, s nem tudni, Orbánnal éppen hogyan bánt volna ott Donald Trump” – jegyezte meg ironikusan Radványi. De komolyra véve: emlékeztetett arra, hogy Mark Rubio külügyminiszter 14 évig volt szenátor, ez alatt kifejezetten negatívan viszonyult Orbánhoz, s nem valószínű, hogy a véleménye megváltozott volna. De hasonló az álláspontja Scott Bessent pénzügy-, és Pete Hegseth hadügyminiszternek is. 

Egy csomó pénzt kiszórtak az ablakon a mostani rendezvényre, feleslegesen, hiszen sem nemzetközi, sem regionális, sem magyar vonatkozásban nem volt jelentős. Egyedül arra volt jó, hogy Orbán Viktor villoghatott a szélsőjobbos sajátjai között, és kis propagandát lehet köré keríteni. „Orbán jobban járna, ha a külpolitikától inkább a belpolitika felé fordulna, mert minden külpolitikai megnyilvánulása csak tovább rontja a nemzetközi renoméját” – szögezte le Radványi.

Tény, hogy Trump elég pozitívan nyilatkozik Orbánról, de a magyar vezető vagy nem érti – vagy megpróbálja elkendőzni –, hogy az amerikai konzervativizmus nem az, amit ő megpróbál Magyarországon és az Európai Unióban keresztül erőszakolni. Amerikában a konzervativizmus annyit jelent, hogy hűség az alkotmányhoz és az alkotmányos alapelvekhez – ezzel szemben Orbán „konzervativizmusa” az, hogy ő éppen mit lát jónak azzá nyilvánítani. Mondani sem kell, hogy a kettő között óriási a szakadék. De még ennél is fontosabb, hogy Orbán úgy gondolja, ő európai, és talán világjelentőségű tényező, ezzel szemben Magyarországot sem politikailag, sem katonailag, sem gazdaságilag nem tekintik még európai középhatalomnak sem az Egyesült Államokban. Például abban sem számít semmit, hogy mit mond Ukrajnával kapcsolatban, ami amúgy – jegyezte meg – még nagyon komoly problémája lesz Orbánnak, ha hatalomban marad 2026-ban. Trump kezdeti kívánsága, hogy gyors béke legyen, nem fog menni, s emiatt az USA kénytelen lesz bekeményíteni az oroszokkal szemben, ami nem egyezik az orbáni „békeszerető” felhívásokkal. „Szerintem jobban, okosabban tenné Orbán, ha a külpolitikában hallgatna, az ugyanis, hogy és ahogy állandón beszél már nevetségessé és komikussá teszi őt, s mindenki számára világossá, hogy nincs befolyása” – szögezte le a közíró, példaként említve a soros magyar uniós elnökséget, amely alatt egyértelmű volt, hogy a „békemissziója” egy nagy nulla. Látjuk, hogy a tűzszüneti tárgyalásokba sem vonják be, sőt, egyenesen ignorálják. Az is nevetséges, hogy állandóan a vétóval fenyegetőzik, de mégsem él vele. Vajon az oroszok elleni szankciókkal szintén fenyegetőző Trump nyomására áll el rendre a vétótól? – kérdeztük. Radványi ezt nem hiszi. Ugyanakkor szerinte Orbánnak látnia kell, hogy Európában nagyon egyedül maradt, hiszen Robert Fico szlovák kormányfő annak ellenére a többséggel tart az Európai Unióban, hogy szavakban Orbánt támogatja. És a lengyel elnökválasztás eredménye? Az vajon mennyiben befolyásolja majd ezeket az erőviszonyokat? – merült fel. Szerinte: ami tudható, s az uniós színtér szempontjából egyelőre érdekes, az az, hogy Lengyelországban – miként Magyarországon is – az államfői poszt inkább ceremoniális, mint politikailag fajsúlyos. Az azonban egyértelmű, hogy Lengyelországban és Magyarországon, de bármely közép-kelet-európai országban a társadalmak nagyon élesen kettészakadtak. „Akárhogyan is, Orbán a feje búbjáig belevetette magát a zavaros vizekbe, holott jobban tenné, ha mélyen hallgatna és nem járna győzelmi táncot például most sem” – szögezte le.