Nem vizsgálja az ombudsman a csepeli gimnázium ügyét

A közelmúltban átadott, 22,5 milliárd forintért felújított csepeli Jedlik Ányos Gimnázium falára felkerültek a „Magyarország hét törvényének” is nevezett orbáni bölcsességek, amiket a miniszterelnök 2020. augusztus 20-án, egy beszédében sorolt fel. A „díszítést” nem fogadta egyforma lelkesedéssel mindenki, az oktatási ombudsmanhoz is érkezett miattuk panasz. Aáry-Tamás Lajos akkor azt ígérte, vizsgálatot indít az ügyben és csak utána nyilatkozik. Közben eltelt pár nap és hétfőre már le is kerültek a falról az ominózus idézetek. Megkérdeztük az oktatási ombudsmant, ezek után is lefolytatja-e a vizsgálatot. Aáry-Tamás azt mondta, nem, mert a jogsértés megszűnt. 

Azt, hogy kinek a jóvoltából kerültek ki a falra Orbán bölcsességei, egyelőre homály fedi, az iskola igazgatója azt mondta a Telexnek, ő sem tudja, hogyan kerültek oda. Az RTL Híradó szintén tudakozódott az ügyben, de a gimnázium igazgatója a tankerülethez irányította őket. A Belügyminisztériumtól azt a választ kapták, hogy nem a kormány, a Belügyminisztérium, a köznevelési államtitkárság vagy a Klebelsberg Központ dönt a köznevelési intézmények belső tereinek dekorációjáról.

Miután Aáry-Tamás Lajos ezután már nem kérdezi meg az iskola igazgatóját és a tankerület vezetőjét, továbbra is marad az ügyben a homály. 

Az oktatási jogok biztosa azt mondta, számára nem az a kérdés, hogy ki tette oda az idézeteket, hanem az, hogy van-e ott helye. Mint lapunknak megjegyezte, „mivel már nincsenek ott, ezért a jogsérelem, mint olyan orvoslásra került. Tehát nekem nem kell ezt vizsgálni. Nem vagyunk nyomozóhatóság.” Azt tanácsolta, akit érdekel, kérdezze meg azokat, akik ezt az egész projektet csinálták, ők biztosan tudják. 

Hát lehet, hogy tudják, de nem mondják. Legalábbis a projekt kezdeményezője, Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke és parlamenti képviselője nem, sőt, ő épp egy olyan Facebook-posztot tett ki az oldalára 4-én hajnalban, amiből arra következtethetünk, nem ő volt a kezdeményező. „Egyetértek az igazgató úr és a tankerület álláspontjával: meg kell védenünk a Jedlik szellemiségét és nyugalmát a támadásoktól! Pártpolitikának nincs helye az iskolában” – áll a posztban.

Ám, hogy a képviselő mennyire rajta tartja a Jedlik körüli események ütőerén a kezét, mutatja, hogy ellenőrizte a szeptember 4-i, reggeli forgalmat is. Egy másik Facebook-posztban azt tudatta mindenkivel, ,„A Jedlik újjáépítése következtében megváltozott és alaposan megnőtt, mind a gyalogos, mind gépjármű forgalom. Ma, a becsengetés előtt ezt szemrevételeztük Rétvári Bence belügyminiszterhelyettes, Szécsi Zoltán alezredes, BRFK osztályvezető és Szilágyi Sándor alezredes, kerületi rendőrkapitány urakkal.” Majd megköszönte a közlekedő diákok, tanárok, szülők és a munkába igyekvők türelmét és fegyelmét, a rendőrök elengedhetetlen segítségét is, és további balesetmentes közlekedést kívánt. 

Aáry-Tamás Lajost arról is megkérdeztük, hogy függetlenül attól, ki adta az utasítást, egyáltalán kerülhet-e ki politikai idézet az iskola falára. Az oktatási ombudsman azt válaszolta, „azért bonyolultabb a dolog, mert akkor Nagy Imre korábbi miniszterelnök, vagy Szent István király mondása sem kerülhet ki a falra? Ezek mind politikai idézetek. Nem az a fókusza egy ilyen típusú kérdésnek, hogy mi az, ami politika. Báró Eötvös József kultuszminiszter volt, és egy csomó mindent mondott az oktatásról. Akkor ő sem kerülhet ki a falra? Mindig az a kérdés, hogy az Alkotmány alapján a tanulás és a tanítás szabadságát hogyan gyakorolják az érintettek. Itt a közösség számít. Ha Csepelen a tanárok, tanulók és szülők közössége úgy döntött volna, hogy kitesz néhány idézetet a miniszterelnöktől, akkor nagyon nehéz lett volna nekem, vagy bárkinek azt mondani, hogy ez jogilag aggályos. Lehetne vitatkozni vele, hogy kell-e, van-e értelme, hasznos, vagy sem, de ezek mind jogon kívüli kérdések. Itt az látszik, hogy a közösség maga, tehát az iskola közössége nem döntött arról, hogy mi kerüljön ki a falra. Az egyébként a nevelés, az oktatás része is, hogy milyen üzeneteket hordoz az a tér, amiben a diákok tanulnak.” 

Természetesen ez lett volna a vizsgálat tárgya, más nem is lehetett volna. De van-e valami lefektetett szabály, hogy mi jogos, mi nem, ami kinn lehet az iskola falán, illetve, hogy kinek kell erről döntenie? Aáry-Tamás Lajos azt mondja, „a jog egy különleges része a társadalmunknak, nem fog tudni mindent leírni.  Vannak a jognak olyan részei, amikor mindent le kell írni, ilyen például a KRESZ. A jog nagyon határozottan leírja, hogy mit kell csinálni, amikor piros a lámpa, mit, ha zöld. De nagyon furcsa lenne egy olyan oktatási szabály, ami ilyeneket ír le. Ezt a dolgot úgy kell értelmezni, hogy mit mond az Alkotmány, az Alaptörvény, hogy mit mondanak a törvények, rendeletek, egészen odáig, hogy mit mondanak a helyi iskolai szabályok. Ezek együttesének, és szellemiségének kell megfelelni. Ezek azok, amik döntően befolyásolják az iskola belső életét, de még nagyon sok minden hozzájön, az iskola kultúrája, tradíciója, az, hogy állami, vagy egyházi iskoláról van-e szó. Az érintettek döntéseit nagyon sok minden befolyásolja.” Talán épp ezért lett volna jó, egy olyan vizsgálat, hogy mindez kiderüljön, és támpontot adjon.  Az oktatási ombudsman azt válaszolta erre: „a jogsérelem szempontjából én azért jobban örülök, hogy az nem áll fenn.”