Nemzeti konzultáció – hanyatt esésről, félmagas beadásról és anyajegyekről
Jó szokásához híven megint megkérdezi a kormány a magyarokat. Nemzeti konzultációnak nevezik ezt az immár hagyományos szemfényvesztést, amikor a kormány úgy tesz, mintha fontos lenne számára az emberek véleménye, utóbbiak pedig igyekeznek jó képet vágni az elpazarolt milliárdokhoz. A mostani nemzeti konzultációnak a „Magyarország meg tudja csinálni” címet adták, papíron és online is lehet válaszolni a kormányzati kommunikációs csapat által összeállított kérdésekre.
A beküldési határidő most december 20-a, de megtörtént már, hogy „a nagy érdeklődésre való tekintettel” meghosszabbították. Ez most nem valószínű, a kormánynak mihamarabb egyértelmű és határozott választ kell adnia Brüsszelnek, hogy azok ott ne érezzék nyeregben magukat és egy percig se gondolják, hogy a magyar emberekkel csak úgy lehet kukoricázni.
A kérdések, amelyekben azért valljuk be, a válaszok is benne vannak, nagy magyar sorskérdéseket ölelnek fel. Így például szóba kerül a migráció, a tizenharmadik havi nyugdíj, és megkérdezik azt is, hogy mit szeretnénk: épüljön több kollégium a diákoknak, vagy inkább a migránsokra költsék az adófizetők pénzét. (A helyes válasz: akkor már inkább stadionra.)
2010-ben, amikor Orbán Viktor és a Fidesz ismételten kormányra került, úgy döntöttek, és ezt közölték is a haza minden polgárával, hogy attól kezdve minden fontos kérdésben kikérik az emberek véleményét. Így indult el a nemzeti konzultációk sorozata. Ezek nem csak, hogy egytől-egyig sikeresek voltak, hanem az is elmondható, minden megkérdezés sikeresebb volt, mint az azt megelőzők. (Pedig, már azok is nagyon sikeresek voltak.)
Siker siker hátán, a nyugat-európai emberek meg csak sárgultak az irigységtől, amiért őket a kutya sem kérdezi semmiről, és be kell érniük működő egészségüggyel, versenyképes oktatással, a mienkénél jóval magasabb életszínvonallal és egyéb, semmire sem jó földi hívságokkal. Az ő kormányaik érzéketlenek a lakosság mindennapjai iránt, nem tudakolják tőlük, hogy akarnak-e tizenharmadik havi nyugdíjat vagy hogy megtartsák-e a rezsicsökkentés vívmányait. Egyedül nálunk van lehetőség arra, hogy az emberek elmondhassák a véleményüket a kormánynak, amely természetesen figyelembe veszi a kérdésekre adott válaszokat, és azt teszi, amire az emberek ily módon felhatalmazták, vagyis, amit eredetileg is akart.
S bár az eddigi nemzeti konzultációk szinte a magyarság összes modern kori problémáját felölelték, némi hiányérzetünk azért akad. Nem kérdezték meg az embereket például a hanyatt esésről, az anyajegyekről, és a félmagas beadásról sem mondhatták el a véleményüket. Pedig ezek is hozzátartoznak a mindennapjainkhoz, sőt, talán még nagyobb számban válaszolnánk ezekre, mintha azt kérdeznék tőlünk, hogy „szükség van-e az erejükkel visszaélő multinacionális cégek megbüntetésére”, esetleg azt, hogy megduplázza-e a kormány a gyermekek után járó adókedvezményeket, vagy inkább a migrációt támogassa.
Néhány példa, hogy mit kellene még kérdezni a magyar emberektől.
Vannak, akik azt mondják, hogy a hanyatt esés jó dolog. Brüsszel azért akarja rákényszeríteni a magyar emberekre a hanyatt esést, mert nem tetszik nekik, hogy mi magyarok, büszke, szabadságszerető nép vagyunk, akik nem a lábunk elé nézünk, hanem felemelt fejjel járunk, emiatt időnként átesünk apróbb tárgyakon, de felkelünk, és megyünk tovább, egészen a falig, sőt, még azon is túl.
Mások szerint viszont a hanyatt esés esztétikai szempontból kifogásolható, mert rossz üzenetet küld a felnövekvő ifjúságnak, különös tekintettel a gyerekeinkre, akiket mi minden körülmények között megvédünk a brüsszeli bürokraták támadásaitól.
Ön mit gondol erről?
Vannak, akik úgy gondolják – például Brüsszel és a hozzá hasonlók –, hogy az volna a jó, ha a magyar emberek élete kizárólag félmagas beadásokból állna, mert csak így érheti el azt a célját, hogy lebontsa a nemzetállamokat és helyettük egy nagy katyvasz legyen mindenütt, ahol tilos lesz nemzeti nyelven beszélni, egyedül migránsul szabad majd megszólalni, esetleg genderül.
Mások szerint a félmagas beadás értelmetlen, enélkül ugyanis szebb és esztétikusabb a mozgásunk, ráadásul gyorsabban jutunk el egyik helyről a másikra, ami persze a magyar emberek számára nem opció, mert mi magyarok nem megyünk sehová, mi már ezernél több éve itt vagyunk, és nekünk nem Brüsszel írja elő, hogy meddig akarunk maradni a Kárpát-medencében.
Ön mit gondol erről?
Vannak, akik úgy gondolják, hogy az anyajegyek ideje lejárt, helyettük minden óvodásnak apajegyet kellene operálni a fenekére. A brüsszeli bürokraták ugyanis nem értenek egyet azzal, hogy az apa férfi, az anya nő, náluk ez már egy ideje fordítva sincs, ezért azt akarják, hogy már az óvodákban úgynevezett anyajegy-átalakító műtéteket hajtsanak végre. Kötelező jelleggel ráadásul, azzal fenyegetve gyermekeinket, hogy amelyik ovisnak nincs apajegye, az nem kap uzsonnát délután.
Mások viszont azt gondolják, hogy Brüsszel nem a teremtett természet, hanem a háborúpárti hazai ellenzék és a velük szövetséges nyugati országok érdekeit képviseli, mely utóbbiak viszont bábkormányt akarnak ráerőltetni Magyarországra.
Ön mit gondol erről?